2017. november 20.

1947. június 20. | Bugsy Siegel meggyilkolása

Szerző: Tarján M. Tamás

„Bugsy sohasem habozott, ha veszély fenyegetett. Amíg mi próbáltuk kitalálni, hogy mi lenne a legmegfelelőbb lépés, Bugsy már tüzelt is. […] Senki mást nem ismertem, akiben ennyi kurázsi lett volna.”
(Joseph „Doc” Stacher amerikai gengsztervezér)

1947. június 20-án gyilkolták meg szeretője Beverly Hills-i otthonában Benjamin „Bugsy” Siegelt, az Egyesült Államok történetének egyik leghírhedtebb gengszterét, aki terjedelmes bűnlajstroma mellett Las Vegas-i vállalkozásával tette emlékezetessé nevét.

Siegel „pályafutása” sok tekintetben rokon vonásokat mutat a korszak más ismert alvilági figuráinak – például Al Caponénak – az életútjával. „Bugsy” egy Kelet-Európából bevándorolt nincstelen zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot a New York állambeli Williamsburgben, 1906-ban. A későbbi rettegett gengszter már gyermekként a bűnözésben találta meg a kiutat a nyomorból: korán kimaradt az iskolából, és sokáig utcai tolvajlásból tartotta fenn magát, mígnem a sors összehozta őt Moe Sedwayjel. A 12 évvel idősebb férfi tanítványaként Siegel hamarosan zsarolással, védelmi pénz szedésével, valamint fegyveres rablással bővítette „tevékenységi körét”, és vélhetően már tinédzserként elkövette első gyilkosságát.

Pályájának következő fontos állomása Meyer Lanskyval kötött barátsága volt, aki az 1920-as évek közepén úgy kívánt feljebb lépni a keleti part alvilági ranglétráján, hogy – az olaszokhoz, vagy az írekhez hasonlóan – igyekezett „nemzeti alapon” megszervezni a zsidó származású bűnözők bandáját. Lansky a megnyerő külsejű, ám hidegvéréről és precizitásáról híres Benjamin Siegelt az elsők között léptette be csapatába, akinek fő profilja ezután az alkoholtilalom nyomán felvirágzó szeszcsempészet és a bérgyilkosság lett. A sajtóban Bugs and Meyer Mob néven elhíresülő bűnszervezethez olyan gengszterek társultak, mint Joseph „Doc” Ostacher, Abner „Longie” Zwillman, vagy Louis „Lepke” Bouchalter; Siegel az illegális szeszkereskedelem révén – amihez hamarosan a kábítószer-terjesztés is társult – rövid időn belül hatalmas vagyonra tett szert, és az évek alatt kiterjedt kapcsolati hálót épített ki, így például Al Caponéval is szívélyes viszonyban állt.

A Bugs and Meyer Mob számára a húszas évek végén a keleti part olasz maffiacsaládjainak háborúja kínált felemelkedési lehetőséget, melybe a küzdelmet „partvonalról” szemlélő Charles „Lucky” Luciano és Frank Costello révén kapcsolódott be. A két feltörekvő gengszter 1931 áprilisában Siegeléket bízta meg az egyik családfő, Joe Masseria likvidálásával, öt hónappal később pedig a másik oldal fejét, Salvatore Maranzanót is meggyilkoltatták. Costello és Luciano előtt ezzel megnyílt a lehetőség egy, az egész Egyesült Államokat behálózó bűnszervezet kiépítésére, mely folyamatban – elsősorban bérgyilkosként – Siegel és Gyilkosság Rt. (Murder Inc.) néven elhíresülő csapata is fontos szerepet játszott.

A fényűző életmódjáról ismert férfi hosszú éveken át sikerrel játszotta ki a törvény őreit – csupán egyetlen alkalommal, 1932-ben találkozott a hatóságokkal, amikor Miamiban illegális szerencsejátékért és csavargásért 100 dollár bírságra büntették –, egy 1933-as gyilkosságsorozat után azonban meglehetősen gyenge alibit tudott kreálni magának, így Luciano és Meyer úgy döntöttek, hogy Kaliforniába küldik Siegelt. A gengszter a kontinens túloldalán is igazolta a Szindikátus belé vetett bizalmát: hamarosan hegemóniára tett szert a helyi bűnözői körök felett, és szerencsejátékból, drogcsempészetből, illetve prostitúcióból hatalmas bevételeket szállított megbízói számára. Ezzel egy időben Siegel a nyugati part pezsgő társadalmi életének egyik közkedvelt figurája lett – Beverly Hills-i otthonában tartott partijain olyan hírességek jelentek meg, mint Cary Grant, Tony Curtis vagy Frank Sinatra.

A bűnöző Hollywood két legnagyobb filmstúdiójának igazgatójával, Louis B. Mayerrel és Jack Warnerrel is jó viszonyt ápolt, de idővel tisztségviselők, politikusok, ügyészek és üzletemberek is „holdudvarába” kerültek. Kapcsolatainak – nevezetesen Dorothy Di Frassóval kötött barátságának – köszönhetően Siegel 1938-ban Olaszországban is megpróbált nyélbe ütni egy fegyverüzletet, Mussolinival folytatott tárgyalásai azonban végül kudarccal zárultak. Kiterjedt hálózatának segítségével a gengsztervezér a ’30-as évek végétől többször is elkerülte a börtönt, ám Harry Greenberg meggyilkolásának ügye, majd az 1944-es szerencsejáték-botránnyal együtt járó újabb letartóztatás nem tett jót renoméjának. A sajtó ebben az időben kezdte el Siegelt „Bugsy” gúnynéven emlegetni, melyet egész életében gyűlölt.

Valószínűleg az elszenvedett kudarcok sarkallták Siegelt arra, hogy a második világháború után Las Vegast válassza ki új befektetései színhelyéül. Ez az ötlet korántsem számított újnak, hiszen a nevadai sivatagot már egy évtizeddel korábban szimpatikussá tette a szerencsejátékokra vonatkozó enyhe törvényi korlátozás a Szindikátus előtt, „Bugsy” azonban Lucianóék sürgetése ellenére sem volt hajlandó feladni a kaliforniai rivaldafényt a kopár pusztaságért. A ’30-as években Siegel még Moe Sedwayre hagyta a nevadai érdekeltségek irányítását, 1945 után azonban komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy részesedést szerezzen William Wilkerson beruházásában, a Las Vegasban felépülő Flamingo Hotelban. Bár a férfi saját bevallása szerint tisztességes üzleti vállalkozást akart teremteni, céljai gyorsabb elérése érdekében hamar feladta eme célkitűzését: miután halálos fenyegetéssel rábírta Wilkersont tulajdonrésze eladására, hamis részvények kibocsátásával igyekezett finanszírozni azt a kölcsönt, amit Lucianóéktól szerzett.

Minden igyekezete ellenére Siegel helyzete 1946 őszére kritikussá vált, ugyanis a Flamingo Hotel beruházásának kiadásai túllépték a 6 millió dollárt, a Szindikátus pedig egyre türelmetlenebbül figyelte az addig megbízhatónak tartott férfi ügyleteit. „Bugsy” reputációja visszaállítása érdekében már az esztendő végén megnyitotta Las Vegas-i szállodáját, ám az első kísérlet csúfos kudarccal zárult: a Flamingo néhány hét alatt mindössze 200 000 dollár hasznot termelt, így bezárta kapuit, és csak 1947 márciusában nyílt meg újra. A második start már igazolta az előzetes várakozásokat, „Bugsy” sorsáról azonban ekkor már valószínűleg döntöttek.

Benjamin Siegel 1947. június 20-án, szeretője, Virginia Hill otthonában vesztette életét, miután ismeretlenek tüzet nyitottak rá az ablakon keresztül. A legenda szerint az egyik lövedék éppen „Bugsy” szemén hatolt keresztül, aminek következtében ez a kivégzési módszer az alvilági leszámolások során és a film világában – például A Keresztapa című alkotásban – is közkedveltté vált, ám a boncolási jelentés cáfolta a híresztelést. Siegel gyilkosait sohasem találták meg; halála után egy nappal Luciano emberei átvették a Flamingo Hotel irányítását, Las Vegas pedig olyan robbanásszerű fejlődésnek indult, amilyenről valószínűleg a gengszter sem mert álmodni.