Szerző: Tarján Tamás

65 éves korában egy salzburgi szanatóriumban fejezte be kalandos életét Almásy László utazó, Afrika-kutató.

Almásy ága nem örökölte a grófi címet, mellyel őt gyakran illetik, ellenben a földrajz iránt érzett vonzalmat igen: nagyapja, Ede a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja, apja, György pedig Ázsia-kutató volt. A fiatal László először inkább a műszaki ismeretek iránt érdeklődött, főleg a repülés iránt érzett olthatatlan vágyat, amitől 1910-es balesete sem riasztotta vissza. Almásy ugyanis 15 esztendősen lezuhant egy saját készítésű vitorlázó repülővel, de az esetet pár bordatöréssel megúszta. 1911 és 1914 között Angliában tanult, a világháború idején tért haza, majd pilótaként teljesített szolgálatot az olasz és orosz fronton.

A háború után Vas vármegyében élt, 1921-ben a visszatérést megkísérlő IV. Károly király kíséretében találjuk. Almásy a háború után a repülés melletti másik nagy szenvedélyének, az autózásnak hódolt, közben a Steyr osztrák cég megbízottjaként árusított autómobilokat az országban. E céghez köthető első, 1926-os afrikai útja is, mely során Kairóból Kartúmba ment, majd keresztülautózta a Líbiai-sivatagot. Ettől kezdve vonzódott Észak-Afrikához, és az arab uralkodócsaládokkal kötött barátságoknak köszönhetően akkor is Egyiptomban maradhatott, miután a világválság idején a Steyr megvált tőle. 1932-től kezdődtek meg világhírű felfedezései, autómobilon utazva a negyvenes évekig teljesen feltérképezte a Szahara belső sivatagjait, számos oázist felfedezve elnyerte a „homok ura” elnevezést az araboktól. Mindeközben a repülés iránti szenvedélyéről sem mondott le, Kairóban repülőklubot alapított, foglalkozott légitérképészettel, aleppói balesete 1931-ben kis híján az életébe került.

A második világháború idején Rommel tábornok tartott igényt tudására és szolgálataira, tartalékos tisztként 1941 során vakmerő expedíciókat szervezett a brit vonalak mögé. Miután a németek kiszorultak Afrikából, hazatért Budapestre, kitüntetéseit és hírnevét kihasználva sok zsidót mentett meg a nyilasuralom idején. Ennek ellenére a háború után a népbíróság kétszer is perbe fogta, csak angol segítséggel menekülhetett el az országból. Kairóban telepedett le, 1951-ben egy autójavító úton érte a halál Salzburgban. Almásy Lászlóban világhírű felfedezőt tisztelhetünk, aki sikeres expedícióival a korabeli világsajtó reflektorfényében állt, élete kalandregény volt, mely többek között Az angol beteg című Oscar-díjas film készítőit is megihlette.