Eisenhower beszéde a dominóelméletről

Szerző: Tarján M. Tamás

1954. április 7-én tartotta Dwight David Eisenhower amerikai elnök híres sajtótájékoztatóját, melyen először beszélt az úgynevezett „dominóelméletről”, az Egyesült Államok hidegháborús politikáját legerősebben befolyásoló teóriáról.

A beszéd idején Indokínában háború zajlott a francia gyarmati hadsereg és a kommunista Ho Si Minh vezette vietnami felkelők között, március 13-a óta zajlott a Dien Bien Phu melletti, később sorsdöntőnek bizonyuló csata. Április 7-én már napirenden volt a térség helyzetét rendező konferencia összehívása Genovában, az Egyesült Államok ugyanakkor még mindig a francia gyarmatosítókat támogatta, ami miatt Eisenhower elnök magyarázatra szorult.

Erre adott választ az említett sajtótájékoztató és a kifejtett dominóelmélet: az elnök úgy vélte, ha a kommunisták vezette vietnami függetlenségi háború győzelemre jut, akkor az országban szocialista államberendezkedés jön majd létre. Kína (1949), Korea (1953) és esetlegesen Vietnam után a térség államaiban sorra jöhetnek majd létre a szomszédos kommunista pártok által támogatott hasonló diktatúrák, dominószerűen döntve le az indokínai államok, Indonézia, Burma és India fennálló rendszereit, a szovjet világrendszer szövetségesévé téve egész Ázsiát. Amennyiben ez megvalósul, az Egyesült Államokkal szemben álló világhatalomnak lehetősége nyílik majd Ausztrália, Japán, Tajvan, de akár az elszigetelődött USA rendszerének megingatására és a világuralom megvalósítására is.

A szovjet térnyerés ellen az elnök szerint az 1950–53 között zajló koreai háborúhoz hasonló beavatkozással lehet és kell fellépni, szerte a világon. Ez az eisenhoweri intenció lett később az amerikai elnökök első számú érve mindennemű beavatkozásra a világon, a dominóelmélet által lefestett jövőtől való félelem legitimálta például az Egyesült Államok által hét éven keresztül folytatott vietnami háborút is.

Az elmélet teoretikusainak ugyanakkor volt egy másik receptje is a szovjet terjeszkedés ellen, amit szintén számos helyen alkalmaztak: úgy vélték, ha egy országban nem sikerül biztosítani a kellő befolyást, de népes az Amerikát támogatók tábora, ott az adott állam – dominóhoz hasonlatos – kettéosztása lehet gátja a kommunizmus hódításának. Nem véletlen osztották ketté Németországot a második világháború után, de ehhez hasonlóan 1953-ban két állam jött létre Korea helyén, illetve az 1954. április 26-tól megnyíló genovai értekezlet tárgyalásai is két vietnami államot eredményeznek majd.

Észak-Vietnamban valóban kommunista államberendezkedés jött létre, Amerika pedig hétévnyi háború (1965-72), és hatalmas pénzáldozatok árán sem tudta megakadályozni a déli állam felszámolását. A dominóelmélet annyiban reális veszélyt jelzett, hogy a létrejövő kommunista államok valóban nagy intenzitással törekedtek szomszédaik „megtérítésére”; Vietnam után eldőlt a kambodzsai és laoszi dominó is (bár ebben jelentős szerepe volt az amerikai katonai beavatkozás negatív hatásának), mégsem jött létre egypólusú szovjet világ. A világrendszer-kutatások napjainkban egyre világosabban bizonyítják, hogy a hidegháború során a két hatalmi pólus a rivalizálás ellenére stabilizálta is egymást, így kimondhatjuk, hogy a dominóelmélet teoretikusainak félelmei alaptalanok voltak.