2017. december 11.

1954. július 12. | Elvis Presley aláírja első lemezszerződését

Szerző: Tarján M. Tamás

1954. július 12-én kötötte meg első szerződését Elvis Presley, a rock and roll királya a memphisi Sun Records lemezkiadó vállalattal. Elvis első szerzeményei nem sokkal a megegyezés után meghódították a country műfajt kedvelő közönséget, és a Sun Records elindította őt a világhír felé.

A Mississippi államból – Tupelo városából – származó, 1935-ös születésű Elvis vallásos protestáns családban látta meg a napvilágot; az előadónak volt egy ikertestvére is, de ő születése során életét vesztette. A Király gyermekkorát Mississippiben, majd szülei állásvesztése nyomán a Tennessee-beli Memphisben töltötte. Kiskorától kezdve a gyülekezet kórusában énekelt, így jelentős hatással volt rá a gospel műfaja, a Sunnál felvett első számai között is voltak ilyen jellegű szerzemények.

Elvis olyan korban kezdte meg pályafutását, mikor a zene világa forradalmi változások előtt állt: a korábbi évtizedek során Amerika ízlését egyfelől a vidéki – fehér – countryzene, másfelől a feketék blues rhythm and stílusa határozta meg, ezek ötvözése pedig már a két világháború közti időszak óta napirenden volt. A közvetlen elődök, az 1953 januárjában elhunyt Hank Williams vagy James Dean előadóművészek nyomán teremtődött meg a rockabilly fiatalos, lázadó, szabadságot követelő stílusa, mely az üstökösként felbukkanó Elvis Presley életművében realizálódott.

Sam Philips, a Sun Records alapítója és tulajdonosa ezt az általános kívánságot úgy fogalmazta meg, hogy egy fehér énekest szeretne „fekete hanggal”, akivel – meglátása szerint – dollármilliókat lehetne keresni. A célszemély, az akkor még mindössze 18 éves fiatalember 1953-ban jelent meg először a kiadónál, ahol ebben az időben – saját költségen – akár az utcáról betévedők is készíthettek próbafelvételeket. Elvis is így jutott a mikrofon mögé. A Király soha életében nem járt énektanárhoz, az iskolai kórusokon kívül nem részesült más oktatásban, egyedül a rádiók, gramofonok és zenegépek világában, autodidakta módon csiszolta hangját. Első – Scotty Moore gitárossal és Bill Blackkel közösen készített – felvételeit követően Philips meggyőződött róla, hogy Elvisé az a hang, amit mindig is keresett, és 1954. július 12-én lemezszerződést kötött vele. Hamarosan megjelentettek egy kislemezt, melyen a That's all right című szerzemény mellett – a B oldalon – a Blue moon of Kentucky című sláger szerepelt.

A fiatal énekes első számai példa nélküli sikert hoztak a Sun Records és az előadó számára is, akire hamarosan „lecsapott” Tom Parker ezredes, és magával vitte őt az RCA Recordshoz. Parker ezután két évtizeden keresztül menedzselte Elvis Presleyt, 1956-os, Heartbreak Hotel című lemezétől kezdve, egészen a Király 1977-ben bekövetkező haláláig. Első albuma az amerikai előadók élvonalába repítette a 19 éves énekest, hamarosan fellépések tucatjait szervezték meg számára, miközben – még az 1956-os évben – szerepet kapott a Love me tender című filmben is. A jóképű, vagány előadóművész egy egész generációt – a fiatalokat – hódított meg a rockabilly számára, és a következő években olyan híres szerzeményekkel jelentkezett, mint például Loving you, vagy a Jailhouse rock, utóbbi slágerét az azonos címmel forgatott film is népszerűsítette. Elvis Presley ebben az időben kapcsolatba került Magyarországgal is, ugyanis 1957 januárjában szót emelt az ’56-os magyar forradalom szovjet eltiprása ellen, és segélyadomány gyűjtésére szólította fel honfitársait.

A Király népszerűségét aztán az amerikai kormány is kihasználta saját, hazafias céljainak propagálására, így aztán Elvis a lapok címlapjára került, amikor 1958-ban – sorkatonaként, megválva legendás hajától – bevonult az amerikai hadseregbe, és az NSZK-ban található Wiesbadenben teljesített szolgálatot. Itt ismerkedett meg Parker ezredes mostohalányával, Priscilla Ann Beaulieu-vel, akit hétévi udvarlás után, 1967-ben feleségül is vett; házasságukból egy leánygyermek született, Lisa Marie Presley.

Miután 1960-ban leszerelt, Elvis visszatért a zeneiparba, de szólókarrierjét később elhanyagolta a filmek kedvéért, melyek kétségkívül népszerűek voltak, bár nem hozták meg az elvárt kirobbanó sikert; 1968 után ezért – menedzsere nyomására – újra a koncerteket és stúdiókat részesítette előnyben. A rock and roll koronázatlan Királya élete során 14 alkalommal kapott jelölést Grammy-díjra, melyekből hármat el is nyert, és 36 esztendős korában már Életműdíjjal jutalmazták. Ő volt a világon az első előadó, akinek koncertjét műholdon keresztül is közvetítették.

Elvis pályáján a lejtőt 1973-ban bekövetkezett válása jelentette: ezután gyógyszer- és kábítószerfüggő lett, és vészesen elhízott; bár rendszeresen fellépett, régi teljesítményét egyre kevésbé tudta megismételni, miközben utolérték őt a túlhajszolt életmódból származó szervi betegségek. Utolsó, 1977-es turnéját vélhetően már azért szervezte meg, mert kirúgott testőrei botránykönyvet jelentettek meg életéről, és a Király így akart bizonyítani kritikusainak. Elvis szerepléseivel ekkor már az életét kockáztatta, hiszen egyszerre gyötörte őt magas vérnyomás, zöldhályog és a gyógyszerekből eredő veseprobléma – ekkor még mindig csak 43 esztendős volt. A Király aztán pár nappal a koncertsorozat kezdete előtt, 1977. augusztus 16-án – feltehetően gyógyszer-túladagolásban – életét vesztette gracelandi otthonában; holttestét akkori élettársa, Ginger Alden fedezte fel.

Elvis Presleyvel minden idők egyik legsikeresebb szólóénekese távozott, aki alig húsz esztendőt töltött a zeneiparban, mégis olyan fényes csillaga lett a könnyűzenének, amilyen azóta talán senki sem. Memphisi temetésén majdnem százezren kísérték őt utolsó útjára, otthona, a híres Graceland pedig máig szent föld rajongói számára. Az a tény, hogy Elvis halála után a rockabilly stílus néhány évre reneszánszát élhette, egyértelműen bizonyítja, hogy a Király nem méltatlanul viselte koronáját. Elvis Presley emlékét 2011 júniusa óta köztér őrzi Budapesten.