rubicon
back-button Vissza
1954. május 7.

Vietnami győzelemmel ér véget a Dien Bien Phu-i csata

Szerző: Tarján M. Tamás

1954. május 7-én tették le a francia gyarmati erők a fegyvert Dien Bien Phu mellett, elveszítve ezzel az 1946 tavasza óta dúló első indokínai háború utolsó jelentős csatáját.

Franciaország 1887-ben szervezte meg indokínai gyarmatbirodalmát, mely a mai Laosz, Vietnam és Kambodzsa területére terjedt ki. Miután a hitleri Németország 1940-ben megszállta Franciaországot, a Vichy-ben alakuló kollaboráns kormány katonai és gazdasági koncessziókat biztosított Japán számára Indokínában, lehetővé téve, hogy az India és Ausztrália felé előretörő birodalmi hadseregek átvonuljanak a gyarmatokon. Mivel a normandiai partraszállás után a francia állam visszanyerte függetlenségét, Macumoto japán nagykövet 1945-ben ultimátumot adott a gyarmattartó országnak és egy időre bebörtönözte az európai ország ellenséggé vált helyi egységeit. A meggyengült gyarmati adminisztrációt az 1941-ben alakult Viet Minh, a kommunista Ho Si Minh által vezetett szervezet használta ki, 1945 augusztusában megszállva Hanoit és lemondatva a franciákkal együttműködő uralkodót, Bao Dait.

Ezzel párhuzamosan az indokínai államok kikiáltották függetlenségüket, Franciaország azonban csak gyarmat autonómiáját ismerte el, így kitört a fegyveres harc, mely nagyrészt Vietnam és Laosz északi területén zajlott. Az 1946 novemberében, Észak-Vietnamban kezdődő felkelés kezdetben nem állította a franciákat komolyabb kihívás elé, 1949-től azonban Sztálin támogatása révén a vietnamiak is korszerű hadseregeket tudtak felszerelni. Franciaország nagyhatalmi alkonyát jelzi, hogy a háború során mind jobban rászorult az Egyesült Államok támogatására, mely 1954-re – a kommunisták visszaszorítása érdekében – hajlandó volt a költségek 80%-át is viselni. A háborút eldöntő Dien Bien Phu-i csata a francia hadsereg által eltervezett Castor-hadművelet része volt, mely során az említett falu közelében létrehoztak egy erődített bázist. A korábbi tapasztalatok (győzelem Na San mellett, Diap tábornok felett, 1952) ugyanis azt mutatták, hogy a vietnamiak nagy veszteségeket szenvednek a hasonló erődítmények elleni küzdelemben, ezért Christian de Castries vezetésével 1953. november 20-án megkezdődött az a háromnapos hadművelet, mely során egy 9000 fős hadsereg megszállta a Dien Bien Phu mellett elterülő völgyet, és nyolc dombra támaszkodva építette ki védelmi állásait.

Miután a vietnamiak öt hónapig nem reagáltak Dien Bien Phu megerősítésére, a franciák már attól féltek, hogy a Viet Minh más irányban nyomul előre, 1954 márciusában azonban a Vo Nguyen Diap vezette felszabadító erők váratlanul feltűntek az erődítménnyel szemben. Kiderült, hogy a csendes hónapok alatt nem csupán egy 50 000 fős vietnami haderő ásta be magát a környező őserdőbe, de a Viet Minh tüzérségi fölényt is ki tudott alakítani elrejtett fedezékei mögött. Diap hadserege mintegy 20 000 földműves áldozatos munkája révén vonulhatott fel, akik kerékpárral szállították a szovjetektől kapott felszereléseket és testi erejükkel vontatták a nehéz ütegeket keresztül a meredek hegyoldalakon. A március 13. után, tűzharccal kezdődő csatában a meglepett francia véderők képtelennek bizonyultak az ellenséges tüzérség megsemmisítésére, egyáltalán azok helyének meghatározására is, a tűzpárbajt irányító francia parancsnok két hét után elkeseredésében öngyilkosságot követett el.

Eközben a Viet Minh tűzereje elpusztította a franciák által kiépített kifutópályákat, légvédelmi ágyúival megsemmisítette a leszálló gépeket, így Dien Bien Phu ellátása francia részről már csak ejtőernyőkkel volt megoldható, ennek eredményeként azonban a segítség egy része a vietnamiak által ellenőrzött területen ért földet. Az erődítménybe utoljára április végén dobtak le egy Marcel Bigeard tábornok vezette osztagot, mely még a veszteségek pótlására is kevésnek bizonyult, ekkor a franciák célja már csak az ostrom kihúzása volt a genfi tárgyalások (1954. április 26.) kezdetéig.

A vietnamiak időközben a Szovjetunióból egyre modernebb fegyvereket kaptak, ráadásul megérkezett a monszun is, elárasztva a völgyben kiépített francia lövészárkokat, lerombolva a bunkereket. Diap tábornok május 6-án indította meg az utolsó rohamot a gyarmati egységek ellen, majd másnap megadásra kényszerítette a francia hadsereget, befejezve ezzel a harci cselekményeket Vietnam területén. A Dien Bien Phu mellett vívott két hónapos ütközet a becslések szerint mintegy 2000 francia és 8000 vietnami áldozatot követelt, a Viet Minh elsöprő győzelme pedig megadta a kegyelemdöfést a gyarmati háború ügyének a francia közvélemény előtt. A július 21-én megkötött genfi egyezményben a francia állam elismerte egykori indokínai gyarmatai függetlenségét, melyek közül Vietnam kettéosztása egy sokkal véresebb konfliktus, az 1975-ig tartó vietnami háborúk magvát vetette el.