rubicon
back-button Vissza
1962. augusztus 5.

Holtan találják Marilyn Monroe-t

Szerző: Tarján M. Tamás

1962. augusztus 5-én találták meg Marilyn Monroe holttestét, a színésznő Los Angeles-i otthonában. Amerika legendás szépsége feltehetőleg öngyilkosságot követett el, és a mellette megtalált nyugtatók segítségével végzett magával.

Az ötvenes évek szexszimbólumának számító díva Norma Jane Mortenson – vagy anyja első férje után Baker – néven, az 1926-os esztendőben látta meg a napvilágot. A leány édesapját sohasem ismerte, anyja pedig számos alkalommal ideggyógyintézetbe került, ezért fiatalkorát nevelőszülőknél töltötte. Norma 16 évesen elhagyta családját, és beállt egy hadianyaggyárba dolgozni, majd hamarosan férjhez ment egy munkatársához. Karrierje 1944 során ívelt fel, amikor a hadsereg egyik fotósa felfedezte őt; a fiatal nő hamarosan már műtermekben modellkedett, a 20th Century Fox filmvállalat pedig apróbb szerepekre is leszerződtette.

A legendás szépség filmkarrierje hajnalán vette fel a Marilyn Monroe nevet, és úton a világhír felé megkreálta annak a szőke szexszimbólumnak az imázsát, aki máig milliókat tart a hatása alatt. Bár a fiatal modell kezdetben színészi tehetségével és játékával akart reflektorfénybe kerülni, a filmrendezőket elsősorban külseje ragadta meg: A meghökkentő Miss Pilgrimben nyújtott alakítása után Marilyn sokáig csak egy-egy jelenetben kapott szerepet, de ez is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a mozivászon elé csalja a – zömmel férfi – nézőket. A filmezés mellett a fiatal nő a modellkedéssel sem hagyott fel, 1949-ben például erotikus naptárat készítettek vele, 1953-ban pedig ő volt a Playboy első címlaplánya.

Marilyn Monroe szerepeit és megjelenését egész életében a szexbomba-image jellemezte, későbbi kultuszát pedig olyan filmek erősítették, mint a Mindent Éváról, az Aszfaltdzsungel, vagy a Niagara, 1953-ban. A Marilyn iránti féktelen rajongást jól mutatja, hogy karrierje leghíresebb filmjelenete a Hétéves vágyakozás című alkotás azon jelenete volt, mely során egy elhaladó vonat meglebbentette a színésznő szoknyáját. Marilyn Monroe az ötvenes évekre Amerika – és az egész nyugati világ – legkeresettebb dívája lett, akit férfiak milliói csodáltak.

A sikerekkel egy időben azonban – ahogy az lenni szokott – a díva magánéletét messze elkerülte a tartós boldogság: első válását követően Marilyn férjhez ment Joe DiMaggio baseball-játékoshoz, tőle azonban már 8 hónap után elvált. Miután 1955-ben beiratkozott a New York-i színitanodába, megismerkedett a híres íróval, Arthur Millerrel, aki aztán 1956-ban harmadszor is oltár elé vezette. Házasságuk öt évig bírta a média nyomását – a díva tíz nappal a Kallódó emberek bemutatója előtt hagyta el férjét, melynek forgatókönyvét egyébként Miller írta –, ez idő alatt ugyanis Marilyn állandóan a szenzációhajhász riporterek és fotósok kereszttüzében élt: a lapok nem csak házassága válságait taglalták, de rengeteget cikkeztek John F. Kennedy elnökkel és Robert Kennedy államügyésszel folytatott állítólagos viszonyairól.

A feldolgozatlan sikerélmény mellett ez a zaklatott életmód vezethetett oda, hogy a hatvanas évek elejére Marilyn összeroppant; a színésznő ekkor már rendszeres pszichiátriai megfigyelés alatt állt, és számos depresszió elleni gyógyszert szedett. Az orvosi jelentések szerint végül ezek okozták a halálát is.

1962. augusztus 5-én este Eunice Murray, a díva házvezetőnője értesítette a rendőröket, miután Marilyn szobájában égett a villany, a színésznő azonban telefonhívásaira sem reagált. A kiérkező rendőrök végül betörték a szépség ajtaját, akit nappalijában fekve, gyógyszeres dobozzal a kezében találtak meg.

A díva halála körüli rejtély aztán rengeteg összeesküvés-elméletet szült, melyek közül a leghíresebb talán a „Kennedy-szál” lehetett; voltak, akik úgy vélték, Marilynt bizonyos államtitkok miatt ölték meg, amiket vagy az elnök, vagy az államügyész osztott meg vele. Ismét mások úgy gondolták, az indíték az volt, hogy a színésznő a sajtóval zsarolta a Kennedy-fivéreket. Az orvosi jelentések, Marilyn Monroe korábbi depressziója és a helyszíni körülmények azonban arra utaltak, hogy a történelem egyik leghíresebb színésznője önkezével vetett véget életének. Rejtélyes távozása az élők sorából tovább szőtte – és máig változatlanul szövi – azt a misztikus hálót, amivel a megközelíthetetlen szépségideál máig magához vonzza rajongóit.