A Szovjetunió bejelenti a Los Angeles-i olimpia bojkottját

Szerző: Tarján M. Tamás

1984. május 8-án jelentette be a moszkvai kormányzat, hogy a Szovjetunió bojkottálja a július 28-án kezdődő, Los Angelesben rendezett XXIII. nyári olimpiát. 

A távolmaradás hivatalos oka az Egyesült Államokban állítólag tapasztalható szovjetellenes hullám volt, mely a Szovjet Olimpiai Bizottság elnöke, Marat Gramov szerint olyan méreteket öltött, hogy a kommunista szuperhatalom sportolóinak testi épségét veszélyeztette volna. A bojkott valódi oka a moszkvai olimpia amerikai bojkottja volt, amit Jimmy Carter elnök az 1979-es afganisztáni szovjet beavatkozás ellen tiltakozva hirdetett meg.  (A szovjetek meg kivánták akadályozni, hogy Afganisztánban is ugyanolyan iszlám fordulat következzen be, mint ami Iránban is történt.)

1979 karácsonyán a Vörös Hadsereg bevonult Afganisztánba, az elhúzódó offenzíva (a szovjet csapatok csak Gorbacsov pártfőtitkársága idején, 1988-ban kezdték meg a kivonulásukat) viszont heves ellenkezést váltott ki a nyugati világban. Jimmy Carter 1980. február 20-án ultimátumot intézett a Szovjetuniónak: a moszkvai olimpia bojkottjával fenyegette meg Moszkvát, majd március 21-én bejelentette országa távolmaradását. Az Egyesült Államok példáját 64 állam követte, míg mások az olimpiai zászló alatt voltak csak hajlandóak részt venni a játékokon (pl. Olaszország, Franciaország). 

A bojkottált olimpia arculcsapás volt a szovjet tekintély és propaganda számára, ezt kívánta törleszteni a keleti blokk szuperhatalma, mikor 1984-ben váratlanul bejelentette távolmaradását. A szovjetek példáját – kényszerből – a keleti blokk majdnem összes állama, továbbá számos, a Szovjetunióval jó viszonyt ápoló állam (pl. Angola) követte.

A Magyar Olimpiai Bizottság, a szovjetekhez hasonlóan biztonsági okokra hivatkozva, május 16-án jelentette be távolmaradását a világjátékokról. A számos sportoló (például a kilencszeres világbajnok kenus, Wichmann Tamás vagy az 1985-ben már Európa-bajnok Darnyi Tamás úszó) karrierjében tragikus törést okozó döntésnek a Bizottságban egyetlen ellenzője volt, Jacsó István, a Magyar Kézilabda-szövetség egyik elnökségi tagja, aki ellenvéleménye után hamarosan kikerült pozíciójából. (A közbeszéd úgy tartja, hogy Jacsó nemmel szavazott, valójában “csak” tartózkodott végül, de ez is elég volt az eltávolításához)

A játékokat a keleti blokkból összesen 14 állam bojkottálta. A Ceaucescu által irányított, önállósodni kívánó Románia részt vett az eseményen (sőt, az éremtáblázaton az előkelő második helyen végzett). Hasonló módon Kína és Jugoszlávia sem támogatta a Szovjetunió politikai indíttatású döntését, mely jóval kisebb visszhangot keltett, mint a négy évvel korábbi amerikai bojkott. 

Bár a Szovjet Olimpiai Bizottságának elnöke még 1984 áprilisában is tagadta, hogy országa nem vesz részt a Los Angeles-i játékokon, a valóságban ekkor már hónapok óta szervezték az úgynevezett Barátság-játékokat, melyeket 1984. július elejétől szeptember közepéig  kilenc országban rendeztek meg. A Barátság-játékok hivatalosan nem ellenolimpiaként kerültek megrendezésre, ám az ottani részvétel (és a tíz magyar aranyérem) mégiscsak feledtetni próbálta – sikertelenül – az olimpiáról politikai okokból lemaradt sportolók csalódottságát. A következő, 1988-as szöuli játékok szerencsére már bojkott nélkül zajlottak, ahol Magyarország 11 aranyéremmel térhetett vissza a világ sportünnepére.