2017. szeptember 20.

250 éve született Berzeviczy Gergely (1763-1822)

Szerző: H. Balázs Éva

A történelem dátumokhoz kötött tudomány. A magyar "rövid" 18. századot általában a szatmári békével, 1711-gyel kezdik és gyakran 1795-tel, a magyar jakobinusok kivégzésével fejezik be. Berzeviczy Gergely élete és életműve alkalmas arra, hogy ezt vitassuk, és bemutassuk: szellemi áramlatokban, a politikai gondolkodás változásaiban a 18. század mintegy ölelkezik a következő korszakkal. Kicsengése egyben bevezető akkord a reformkorhoz, melynek buzgó előkészítője. A jeles jogtudós Kovachich Márton György megállapította - és véleményét osztjuk -, hogy a felvilágosodás Magyarországon a hétéves háborúval kezdődött, azzal a kontinentális háborúval, amelyben Európa meglepetésére a magyarok a Habsburgok oldalán harcoltak. Miért tették ezt? Ősi virtusból, kíváncsiságból - végre megnézték, milyen a világ a Lajtán túl -, s nem utolsó sorban az egyetlen lehetséges karrier vágya is hajtotta a protestáns hitű férfiakat.

Ennyit kell mondanunk elöljáróban, ha közöljük, hogy Berzeviczy Gergely 1763 júniusában, a hétéves háborút lezáró békekötés idején született, s 1822-ben halt meg, amikor már közelített az első reformországgyűlés időpontja. Életvitelének, annak belső tartalma és külső megjelenítése példázza annak az egykori századfordulónak különleges jelentőségét. A tudományban megújuló, a politikában a régit elsöprő, újat kikényszerítő korszak fia ő.

Mint minden emberi sors, az övé is törvényszerűségek és ellentmondások példatára. Élete hat évtizedében megvalósul a teréziánus kor egyszerre újító és konzerváló programja, lejátszódik a jozefinus évtized drámája. Messze és mégis közel a franciák forradalommal borítják fel a régi rendet, majd hadseregeik - élén egy kis termetű, nagy császárral - egész Európát átalakítják. Idehaza ennek következtében megváltozik Bécs és Magyarország viszonya, a szigorú, szorgalmas I. Ferenc uralmát kellemes főhercegek enyhítik - nálunk a közbizalmat élvező József nádor. A nemzeti államok kifejlődésének korszakában már fölsejlik a soknemzetiségű Magyarország kétséges egyensúlya. A felvilágosodás ugyan sokat enyhített az évszázados katolikus-protestáns ellentéten, de az abból eredő társadalmi feszültségeket korántsem oldotta fel. Berzeviczy Gergely a Szepesség szülöttje. Ez (és a környező megyék) szász városok, szlovák parasztok és magyar nemesek egyvelege. A katolikus-evangélikus hiten élők aránya kiegyensúlyozott, s kissé délebbre ott van a hatalmas magyar kálvinista tömb. Onnan jönnek német szóra az ifjak, s gyakran a nemes kisasszonyok, innen mennek le magyar szókincsük gyarapítására a nemes- és polgárcsaládok fiai. Meglehetősen nyitott társadalom a szepességi. Hozzájárulhatott ehhez a Lengyelországnak elzálogosított városok hatása, a Sziléziával folytatott élénk kereskedelem, a bányák és főként a közeli tokaji dombvidék adta lehetőségek. Ez a közeg alakította Berzeviczy Gergelyt, aki életének mintegy a felét arra szánta, hogy itteni és tágabb hazáját, annak gazdasági, társadalmi viszonyait eszmefuttatásaival, javaslataival maga is alakítsa.

Berzeviczy Gergely a maga személyében testesíti meg a soknemzetiségű országot. Apai ágon 13. századi tiroli-meráni származék, az anya családja, mint neve is mutatja, horvátországi protestáns, Horváth-Stánsits. Persze a századok során a Berzeviczyek és a Horváthok klasszikus magyar nemesekké váltak, méghozzá a középnemesség felső rétegében, itt-ott egy-egy bárói felmenővel. A külsőségek is adottak: reneszánsz és barokk kastélyok, még a felvonóhíd sem hiányzik. A kastélyok igényes berendezése, gazdag, korszerű könyvtára meghökkentette a külországi látogatókat, akik a lomnici csúcs szépségében gyönyörködve vendégszerető fogadtatásra találtak. Ennek köszönhető, hogy a korán félárván maradt gyermek lelkileg nem sérült a szellemi élet, a társadalmi mozgás, a környezet figyelme és persze adottságai kivételes személyiséggé formálták.

A művelődési folyamat a szokásos volt: házitanárok, nyilvános iskola (a kézsmárki evangélikus líceum) után Pesten jogi stúdium és joggyakorlat (a jeles református Vay István házánál). Ezt követte - és itt már az egyéni ambíció és elszántság érvényesült - az akkori Európa legkorszerűbb egyetemén, Göttingenben három tanév. Ide vagy arisztokraták jöhettek, bárók és grófok (Jeszenákok, Podmaniczkyak, Telekiek), vagy ösztöndíjas értelmiségiek, akiket egyházuk vagy városuk közössége bocsátott útra. Berzeviczy Gergely köztes elem volt: mágnás szinten élt, még inast is tartott, és értelmiségi ambícióval dolgozott. A protestánsok előtt megnyílt hivatali pályára készült, s akkor még nem tudhatta, hogy itt Göttingenben tudományos ismereteinek alapjait vetette meg, leendő életművének európai szintjét biztosította.

Az ifjú mit sem sejtett jövőjéről, amikor szeszélyes összevisszaságban új francia regényeket, zord közgazdasági műveket, filozófiai eszmefuttatásokat rakott ládákba, hogy München-Frankfurt-Bécs-útvonalon ezeket hazairányítsa. Könyvszerzeményeit nem vihette magával a külföldi terepszemlére: megjárta Belgiumot, Franciaországot, Angliát. Felkészült, tapasztalt, tenni akaró fiatalember érkezett vissza Bécsbe, bizton remélve, hogy örömmel alkalmazzák a kancellária vagy a Helytartótanács hivatalánál. Az öröm elmaradt, és a török háború - nem katonai, de mégis keserves - élményeit sem takaríthatta meg, mígnem 1790-ben a legalacsonyabb beosztásban ugyan, de hivatali munkát kezdhetett.

A Helytartótanács kereskedelmi - ma úgy mondanók közgazdasági -, illetve városi ügyosztályán dolgozott, hogy mit, azt élete végéig megőrzött aktapiszkozataiból tudjuk. Kül- és belkereskedelmi problémák, a vízi utak gondjai, vámügyek éppúgy hozzá tartoztak, mint újonnan megnyitott utcák elnevezése Pest-Budán, vagy a működő német és a próbálkozó magyar színtársulat ügyei. Idősebb korában pesszimista hangvétellel szól életének erről a korszakáról. "Budán a Helytartótanácsnál működtem, mint fogalmazó. De minden eredmény nélkül. Túlságosan is zaklatott életet éltem. A legelőkelőbb körök nemcsak hogy befogadtak, de nagyon hívogattak is, szerelmi ügyekbe, hazárdjátékokba keveredtem, szinte alig voltam eszemnél. Hivatali munkám így nem is érdemelt valami nagy dicséretet." Ötvenhez közeledve Berzeviczy így elégedetlenkedett egykori önmagával - szerencsére alaptalanul. Utólag lebecsülte a tapasztalatgyűjtés értékes éveit, amikor a göttingeni tanulmányokat a napi munka aprópénzévé válthatta, amikor a protestáns zsinaton fölkészült leendő világi vezető szerepére, amikor a viharos országgyűlési és bizottsági üléseken láthatta a közélet sokszor reménytelen küzdelmeit. Pedig a hivatali szolgálat öt esztendeje szembesítette a társadalmi valósággal, és ami tudományos jövője szempontjából döntő volt, leendő műveinek magyar forrásanyagát is összegyűjtötte. Ezekben az években dolgoztak az 1790-91 országgyűlés kiküldött bizottságai. Nagybátyja révén bejáratos volt a közgazdasági bizottság üléseire, a sok ezer oldalnyi beadvány- és vitaanyag, a tervezetek gyűjteménye rendelkezésére állt, s ehhez megszerzett más politikai, parasztügyi, jogi vonatkozású iratgyűjteményeket is. Ezek részben Lomnicon, részben Sztráskán, a Horváth-Stansits-kastélyban gyűltek össze és egy magánlevéltár szerepét töltötték be.

Az öntudatlanul jövőt építő években már írogat: politikai eszmefuttatások, szabadkőműves beszédek kéziratai meg is maradtak. A francia forradalom első szakaszában bizakodó lendülettel ír, azt reméli, hogy az új Európában a Monarchiába ágyazott Magyarország helyzete megjavul. Nem egyedül reménykedik: fiatal kora ellenére beletartozik a főváros politikai elitjébe. Ő és baráti köre szabadkőműves páholy munkákban vesz részt. Nem mellékes, hogy a magyar szabadkőműves rendszer feladatokat rótt ki tagjaira, tevékenységi területük szerint. Tematikát adott a hivatalnokoknak, a tudósoknak. E tematikák érvényesülnek Hajnóczy és Kovachich működésében, de tagadhatatlanul ott lappanganak a Berzeviczy-életműben is. Nyugati minta nyomán ő az egyik alapítója a Várban, a Fortuna-házban működő olvasókörnek. Ide tucatjával járnak a külföldi újságok és folyóiratok, s a buzgó klubtagok naprakészen ismerik a politikai és szellemi élet európai termését. Konzervatív tanácsos urak együtt olvasgatnak itt a leendő magyar jakobinusokkal. E mozgalom reformátor szárnyához került közel Berzeviczy - annak célkitűzései sok vonatkozásban egybeestek személyes meggyőződésével. Utólag latin és német önéletírásában kiábrándultsággal, a család anyagi helyzetének romlásával magyarázza, hogy hirtelen-váratlanul 1795 nyarán (a magyar jakobinusok kivégzése után) hazatért Lomnicra. Átmeneti visszavonulásnak tekinti azt, ami véglegessé válik. A hátralevő huszonhét esztendő néhány hetes lengyelországi, bécsi vagy pest-budai kirándulásoktól eltekintve Lomnichoz kötődik. Itt alakítja ki új életformáját: ő lesz a tudós földesúr. A szerep nem könnyű, hiszen tudja, hogy alkalmas a közélet formálására, országgyűlési, hivatali funkciókra vágyik. A meg nem valósult ambíciók tettre, alkotásra serkentik. Ugyanannyit olvas, mint azelőtt, s az olvasmányok az élettapasztalatokkal, ismeretekkel, hivatalos iratokkal ötvöződve újabb és újabb műveket hoznak létre.

Ahogy egymást követik a tudományos igényű, értekező vagy irodalmiasan fogalmazott munkái, ezek egyben a korabeli Magyarország szellemi életének alakulását is értelmezik. Berzeviczy politikai röpirattal kezdi, a magyar jakobinusok tragikus sorsán háborog, elmarasztalva a bécsi udvart. Aztán utazik egyet, és Lengyelországban próbál külkereskedelmi kapcsolatokat teremteni, majd azonnal nekilát a hazai kereskedelmet és ipart tárgyaló latin műve írásának. A továbbiakban 1800-tól kezdődően hol a magyar alkotmányt elemzi, hol Magyar panoráma címen német nyelven, a külföld számára történeti-földrajzi összefoglalását adja mindannak, amit a magyar, pontosabban magyarországi társadalomról gondol. Nehéz helyzetben van: nemesi öntudat, arisztokrata igények, polgári felelősségtudat, értelmiségi változtatásigény viaskodik kézirataiban. A társadalmi tudat e színes együttesét művészi készségek adta érzékenység is feldúsítja. Vagyis: ha Berzeviczy Budán maradhatott volna, továbbra is költséges életvitellel, szorgos, elkötelezett munkával - és nyitott ablaknál esti hegedűszóval - képviselte volna a nemesi bürokraták néhány száz főre tehető fontos rétegét. De nem maradhatott Budán. Lomnicon, a kastélyban kezdetben felerősödtek progresszív adottságai. Grófnőknek udvarolt (miközben nehezen megszerzett engedélyek után feleségül vette unokahúgát, és őt formálta nagyvilági dámává), kártyacsatákon birtokrészeket veszített el, de közben átérezte a parasztnép nyomorúságát, és keményen bírálta a feudális viszonyokat. A radikális Berzeviczy több alkotmánytervezetet készített: egyiket latin, másikat német nyelven, majd amikor Napóleon közeledett a magyar határokhoz, megírta a francia verziót, s feltehetőleg el is juttatta a francia császárhoz, a protestánsok helyzetét taglaló irattal együtt. (Kerestük a párizsi Hadi Levéltárban, de ott csak egy Szepességre vonatkozó beszámolót találtunk.)

Írt elméleti közgazdaságtant, írt arról, milyen lehetőségeket kínál (ki vagy mi?) a Monarchia s Magyarország számára. Munkáinak hangvétele változik. József főherceg, a nádor, majd János főherceg, Stájerország kormányzója tátrai kirándulásuk alkalmával házánál vendégeskedtek. Egyetlen életben maradt gyermeke köszöntötte a fenséges vendégeket, és a félretett, a tudományos munkába menekült Berzeviczy politikai érzelmei fokozatosan megváltoztak, Habsburg Monarchia-barát irányba tolódtak el. Nyers gazdasági tények s a letagadhatatlan politikai realitás azt az arisztokrata, nemesi-bürokrata réteget, amelynek egykor tagja volt, éppen úgy alkalmazkodóvá szelídítette, mint őt, aki nem belülről, hanem madártávlatból szemlélte az eseményeket. Munkáit hol Ferenc császárnak, hol Károly főhercegnek dedikálta, és mind tudatosabban vallotta azt a nézetet, hogy hazája boldogulását a Habsburg Monarchián belül kell előmozdítani. Valamikor II. József reformjaitól várták a magyar jozefinisták az elmaradottság fölszámolását. Most József nádorban bizakodtak és formálisan Bécshez fordultak. Ezt tette Berzeviczy egykori főnöke, Podmaniczky József s a vezető politikai garnitúra egésze. Mintha Berzeviczynél a Parasztemberről írott munkájának vissza hangja ezt a folyamatot felgyorsította volna. Jóhiszeműen a társadalmi piramist tartó tömegek helyzetének jobbítására törekedett latin, majd német verzióban is megjelent könyvében. A visszhang, hogy csak Kazinczyt idézzük, felháborodott elutasítás volt.

Nem szóltunk külföldi gazdasági lapok pályázataira küldött írásairól, a katonaállítás honi problémáiról kifejtett nézeteiről. A közgazdasági, szorosan vett gazdasági írásai magyar fordításban a 20. század elején megjelentek. Történeti, jogi munkái máig kiadatlanok, így közel ötszáz oldalas francia története, amely a kezdetektől Napóleon sikerkorszakáig latin nyelven akarta az érdeklődő magyar olvasókat informálni. Elképesztő életmű.

Berzeviczy Gergelyt mint a magyar közgazdaságtan megalapítóját tartják számon. Éppen ilyen joggal lehetne az alkotmányjogászt vagy a történészt emlegetni, ha a témák kényessége miatt e munkái nem maradtak volna kéziratban. Az alkotó ember minősége vitathatatlan. Kíséreljük meg az alkotás technikáját bemutatni.

Berzeviczy munkamódszere egykori tanárai nyomán alakult ki, akik sokat olvastak, forgatták a külföldi folyóiratokat, és igyekeztek közvetlen információkat beszerezni. Schlözer folyóirata, a Staatsenzeigen, Meiners és Spittler göttingeni Történeti Magazinja a sokszínűség mintáját szolgáltatták. Tekintélyük fedezetében a magyar tanítvány is el merte vállalni a kínálkozó témák sokszínűségét. Nem szakosodott. Könnyed természetességgel lépett egyik témától a másikhoz, a jelek szerint párhuzamosan is foglalkoztatták kérdések.

A tudomány művelése nem korlátozta igényes életmódját. Napi beosztását nem ismerjük, de fennmaradt elszámolásai jelzik, hogyan folyt élete reggeltől estig: Palkó inas hozta be a reggelit, feltehetően ő gondozta ura hajzatát, amíg rendelkezett ilyennel, és segített az öltözködésben - így volt ez Göttingenben és Budán is. A szétszórt birtokokkal, majorságokkal alig foglalkozott, ezt egykori házitanára, a jénai egyetemen végzett Schneider úr, a tiszttartó végezte. Ha nem lakott a kastélyban belföldi vagy külföldi vendég (egy Festetics, egy Batthyány, netán Waldstein gróf, a jeles botanikus vagy Gimbernat úr Spanyolországból), akivel kirándulni kellett, a lomnici csúcsot célba véve, akkor lehetett dolgozni. Kétféle munka folyt a könyvtárszobában, ahol íróasztala, esetleg a korban divatos írópultja állt. Voltak tájékozódási időszakok, amikor a ház ura elmélyedt a referáló folyóiratokban (elsősorban a jénai Litteraturzeitungban és annak mellékletében, az Intelligenzblattban. Ekkor még érvényesült a tudomány nemzetközisége, és különösen a német folyóiratok az angol, svájci, francia vagy orosz szerzők teljesítményét egyforma gonddal mutatták be, vitatták meg. Voltak tematikus számok, és főként ezek rövidebb cikkeket is közöltek egész Európáról referáló munkatársak tollából. (Főként magyar recenzensek - de nem csak ezek - érdemben foglalkoztak Berzeviczy munkásságával is.) Fontos, őt foglalkoztató témák esetében Kassán, Budán keresztül, főleg a Liedemann céggel Berzeviczy - nem törődve az árával - meghozatta a könyvet, s meg is találjuk a szerző nevét, munkájának rövidített címét saját kezűleg vezetett könyvtárjegyzékében. Az olvasgató tudós néha hetekre alkotó emberré változott. Ilyenkor elővette a régebbi alapműveket, azokat kiegészítette a modern, legújabb terméssel, szembesítette a hazai anyaggal, ha volt ilyen. Akár közgazdasági, akár történeti témán dolgozott, azt személyes hangon vezette be, és az elvi fejtegetések mellett a szubjektív megnyilatkozások (felkiáltások) sem hiányoztak.

A munka ebédidőben megszakadt, a szakács és a konyhalányok jeles termékét az inas és a szobalány közösen szolgálták fel az ebédlőben, ahol az asztalfőn sokáig az anya, Horváth-Stánsits Borbála ült. A délután feltehetően rövid pihenéssel, Kézsmárkról odalátogató barátokkal folytatott beszélgetésekkel telt el. Ezek közül különösen Schmidt, az orvosdoktor volt szívesen látott vendég. Ő is jeles hegedűs volt. Gyakran zenéltek együtt, mikor is Teréz, az ifjú feleség egyre szebben játszott a pianofortén. Berzeviczy gyakran töltött néhány napot Kézsmárkon vagy Lőcsén. Evangélikus világi felügyelő volt, kuratóriumok tagja. Fenntartott Kézsmárkon is egy lakást, s a két városban találkozott a környező vidék birtokosaival. Feljegyzései szemérmes rövidséggel itt folyó kártyacsatákról is értesítenek.

Sajátos módon a bevétel rovatban nyereség sohasem jelentkezik, annál gyakrabban kell a veszteséget esetleg 6%-os kamatra fölvett hitelből kifizetni. Berzeviczy romló anyagi helyzete nem választható el a francia háborúk utáni deflációtól, de főként a könnyelmű költekezések, a túlságosan igényes otthoni élet, a bécsi és pesti kiadások következménye. Bécsbe kiadványok engedélyeztetése, sőt a Bécsi Kongresszushoz intézett, ismét az ázsiai kereskedelmet szorgalmazó munkája miatt ment Pestre - nagy költséggel - sikertelen pörök miatt.

A személyes gondok, a felelősség nem akadályozták munkálkodásában. Önérzettel töltötte el, hogy 1802-ben a göttingeni Királyi Akadémia tagjai közé választotta, abban az esztendőben, amikor a pozsonyi országgyűlés munkájáról, az ott folyó vitákról csak másodkézből szerzett anyagok alapján készíthetett beszámolót. Tudatában volt annak, hogy sokoldalú ismereteivel kimagaslik kortársai közül, de nézeteivel sokszor egyedül marad. Már a parasztember állapotáról és természetéről írt munkája is megnehezítette helyzetét, még inkább ez történt, amikor a magyar államnyelvért folyó harcban nem vett részt, sőt latin fejtegetésekkel tett hitet a latin hivatalos nyelv mellett. Ő, aki hol németül, hol latinul - sohasem magyarul - adta közre gondolatait, hitte-tudta, hogy a soknemzetiségű országban a magyar államnyelv szorgalmazása bajok forrása lesz. Egykori göttingeni évfolyamtársának, a Bécsben tevékenykedő Ossilinszkynek ki is fejti: "mi itt Magyarországon nem alkotunk nemzetet." Talán csak Schmidt, az orvos barát ért vele egyet, aki egy elaborátumot is készít, s német létére a latin nyelv használata mellett kardoskodik.

A korszerűség, a nemzetközi elismertség nem segített azon a szellemi elszigeteltségen, amelyet fokozottan éreznie kellett. A magánélet és a tudományos élet tartalmi ellentmondásai megkeserítették Berzeviczyt. Csalódottságának írásos emléke az a két végrendelet, amelyekben fia sorsáról intézkedik. Hosszan sorolja a pesti, budai, bécsi neveket, befolyásos, tekintélyes mágnások, tudósok nevét, akikhez Titus fia (Livius előtt tiszteleg a név) nehézségek esetén fordulhat. A nehézségeket úgy kerülheti el, ha magyar nyelven folytatja tanulmányait, lehetőleg Debrecenben. Házasodjon körültekintően. Gazdag, protestáns leányt vegyen feleségül. Ha ilyen nem akad, más vallású párja is lehet. A fontos az anyagi biztonság. A végrendelet két variánsa keserű önvallomás, feladása mindannak, amiben hitt, amiért harcolt.

Utolsó életszakaszát testi leromlása is megkeserítette. A Poprád az egyik télen jégtáblákkal, jeges áradattal borította el a Lomnicot. Berzeviczy az emberbarát, a gondos földesúr napokon át segített, mentett. Egészségét többé nem nyerte vissza. Megírta saját nekrológját, elküldte ismerős lapoknak, s téves halálhírére ez meg is jelent. Még két évet élt. Művei - ha van magyar fordításuk - ma is élnek. Ezekre épültek évtizedeinkben a magyar feudalizmus bírálatai, az ország gyarmati - vagy nem gyarmati - függésének elemzései. Pró és contra vélemények forrása Berzeviczy. De ezt nem sejthette 1798-ban, amikor szokásos jegyzetelései során a zseniről írt le néhány gondolatot - anélkül, hogy utalt volna ezek forrására-szerzőjére. A papírlapon Schlegel Shakespeare-fordításának adatait jegyzi fel, ezt követi egy pajkos német versike a kártékony szépasszonyokról. A lap alján Kantnak a halhatatlanságról írott sorait idézi. Közbül pedig ez áll: "Ha a zseni művei egyszerre csak itt vannak, a kor elképedése kétszeres tanúbizonysága annak, hogy a művek mintegy megelőzték magát a kort, de majdan ezek a művek húzzák-viszik azt előre."