1222-ben II. Frigyes német-római császár és szicíliai király megkezdte Szicília folyamatosan forrongó muszlim lakosságának áttelepítését a délkelet-itáliai Lucera város környékére. A folyamat 1244-ben zárult le, ekkorra áttelepítették Szicília szinte teljes muszlim lakosságát, legalább húszezer embert.

II. Frigyes a pacifikálás érdekében iszlám egyetemet alapított, földet adott az áttelepítetteknek, cserébe a muzulmán közösség adót fizetett, és vállalta, hogy katonai csapatot tart fenn a királyi seregben. A terület új latin neve Lucaera Saracenorum lett.

A nagy hatalmú és törekvő császár többször került szembe a pápai állammal. IX. Gergely 1239-ben kiátkozta őt, éppen akkor, amikor lázadó fia Henrik ellen harcolt Itáliában. A császári seregek Róma kapui előtt álltak, amikor IX. Gergely meghalt. Kétévnyi huzavona után a bíborosok IV. Incét választották pápának. Az új pápa hamarosan korábbi támogatója, a császár ellen fordult, és többek között a muszlimoknak tett engedményei miatt eretneknek nevezte az uralkodót. Annyiban igaza volt, hogy II. Frigyes nagyban támaszkodott a lucerai muszlimokra, akik a pápák elleni küzdelmekben végig hű alattvalói és katonái voltak.

A legújabb kutatások szerint a szicíliai arabokat először csak Lucera környékére telepítették le, nem a várfalak mögé. A város keresztény közössége a klérussal együtt a betelepítésekkel párhuzamosan hagyta el a várost, így adva át azt az új lakóknak.

II. Frigyes halála után évtizedekig virágzott a mohamedán közösség Lucerában. 1300-ban II. Anjou Károly vetett véget a helyi békének. Lerohanta a várost, lerombolta a mecsetet, helyére katedrálist emelt. Sokakat rabszolgának adtak el, mások a mai Albánia területére menekültek, míg voltak, akik keresztény hitre térve maradhattak a városban, de a müezzin örökre elhallgatott a környéken.