Constantinus felavatja Konstantinápoly városát

Szerző: Tarján M. Tamás

330. május 11-én kezdődött meg az a negyvennapos ünnepség, mely a Római Birodalom új fővárosát, az I. Constantinus (ur. 306-337) által alapított Konstantinápolyt avatta fel.

A Boszporusz partjára épülő világváros nem az első település volt a Mediterráneum stratégiai szempontból kulcsfontosságú pontján. A görög források szerint az Aranyszarv-öböl révén elsőrangú kikötővel rendelkező Büzantion gyarmatváros Kr. e. 667-ben épült, nevét a megarai és athéni népfelesleget letelepítő Büzaszról nyerve el. A magyar nyelvben Bizánc néven említett várost meghódították a perzsa, makedón, majd Kr. e. 64-ben a római seregek is, utóbbi birodalomhoz Büzantion független tartományként csatlakozott, helyzete révén számos kereskedelmi privilégiumot szerezve. Miután Septimius Severus (ur. 193-211) ellenében Pescennius Niger hadvezért támogatta, Büzantionra hároméves ostrom után 198-ban a lerombolás várt, ám hamar újjáépült. Constantinus idejében a Boszporusz partján egy, a 258-as gót támadást követően visszaesett forgalmú kereskedőváros állt, melyet a nagy császár Licinius legyőzése, a birodalom egyesítése után Róma helyett új fővárosának szemelt ki.

De milyen okok és érvek késztethették Constantinust egy ezeréves állapot megváltoztatására? A válasz a megnövekedett birodalom megváltozott geopolitikai helyzetében keresendő: a 4. századra a barbárok elleni védekezés legfőbb színtere az Eufrátesz vidékére és a Duna keleti szakaszára tevődött át. Keleten a pártus, majd perzsa birodalmak, északon a gótok és az északkelet felől áramló germánok támadásai jelentették a legnagyobb veszélyt, ezek a hadszínterek pedig messze estek Itáliától. A második ok a hadsereggel összefüggő lázadások és a sorozatosan jelentkező trónkövetelők problémája volt, akik többnyire az aktív háborús területeken hívták ki maguk ellen a császári hatalmat, mint egyes légiók parancsnokai. Nem elhanyagolandó a harmadik érv sem, tudniillik, hogy a birodalom leggazdagabb, legfejlettebb területei a keleti birodalomrészre tevődtek át, és a 4. századra ezek a tartományok váltak a kultúra, valamint a Constantinus által tolerált, rohamosan terjedő keresztény vallás központjaivá is.

Az új császári főváros felépítése Licinius legyőzése után mindössze hat esztendőt vett igénybe, igaz, az építkezés gyakran a birodalom más részein fekvő díszes épületek vagy épületrészek egyszerű áthelyezését jelentette. A város az „új Róma” nevet kapta, és ennek megfelelően szimbolikájában a régi fővárost másolta: Büzantion határait úgy terjesztették ki, hogy hét dombot foglaljon magába – ez a védelem szempontjából is praktikus volt – és 14 kerületet alakítottak ki.

Az új Róma ugyanakkor számos tulajdonságban eltért a régitől: bár volt szenátusa, annak tagjait csak a clarus jelző illette meg a clarissimus helyett (a fényes kifejezés alap- illetve felsőfoka); a várost proconsul és nem praefectus irányította, ami az uralkodói hatalom főségét demonstrálta. Összegezve tehát az új főváros nélkülözte az itáliai Róma köztársasági hagyományait, ennek megfelelően különféle szükségleteiről – pl. élelmiszerellátás, rendőrség, csatornák felügyelete – sem ő maga gondoskodott, hanem Constantinus és a későbbi császárok neveztek ki tőlük függő tisztviselőket. A kezdetektől Constantinopolis (azaz Konstantin városa) néven emlegetett császári főváros külsőségeiben igyekezett felülmúlni a régit: az Augustaeum névre keresztelt fórum, a Curia épülete és a császári palota a birodalmi dicsőséget hirdette, ahogy a Constantinus emlékét megörökítő, az uralkodót Héliosz képében ábrázoló roppant oszlop is az isteni császár nagyságát sugallta.

A metropolis mintegy 80 000 fő befogadására alkalmas hippodrommal és Zeusz világhírű fürdőivel készült fel a világ egyik legnépesebb városának szórakoztatására. A Constantinus új fővárosát védő falrendszert a Büzantion 8 kilométeres városfala mellett még egy 2,8 kilométer hosszú szakasszal is megtoldották, a város védelmi rendszerét azonban csak a Theodosius császárról (ur. 379-395) elnevezett 7 római mérföld hosszú erődítmény tette sziklaszilárddá, mely később Attila hunjainak támadását is visszaverte.

Konstantinápoly megalapításával Constantinus császár „új Rómaként” Európa legnagyobb és leggazdagabb városát hozta létre, mely címet az egyre zsugorodó Keletrómai Császárság bevehetetlen fővárosa az egész középkor során joggal mondhatta magáénak.