1985. május 11-én a bradfordi futballstadionban a Bradford City–Lincoln City harmadosztályú meccsre került sor. A hazai nézők a harmadosztályból való feljutást és a klub anyagi helyzetének megszilárdulását ünnepelték. A stadionban teltház volt. Az első félidő utolsó perceiben az egyik alapvonal melletti öreg, fából készült, zsúfolt lelátón tűz ütött ki. A korhadt építmény pillanatok alatt lángra kapott. A nézők a játéktérre próbáltak menekülni, de a lelátó teteje beomlott, és több száz szurkolót temetett maga alá. 56-an haltak meg, a sebesültek száma meghaladta a kétszáz főt. A tömegben pánik tört ki, míg egyesek, nem érzékelve a katasztrófa súlyát, tovább énekeltek a gyepen, mások a televíziós stábokat támadták meg.

A tüzet valószínűleg egy eldobott cigarettacsikk okozta, ami a lelátó alatt összegyűlt szemetet lobbantotta lángra. A bradfordi stadionkatasztrófa az első volt azon tragédiák (Heysel 1985. május 29., Hillsborough 1989. április 15.) közül, melyek az angol szurkolói kultúra gyökeres megváltozásához vezettek.

A korhadt lelátót a meccset követő héten bontották volna le és építették volna újra fémelemekből.