2017. július 22.

A bécsi közrend - Ahogy egy erdélyi főúr látta

Szerző: Németh S. Katalin

A magyar nyelvű utazási irodalom 16–17. századi jeles képviselői számára Ausztria csak közbeeső állomás. Távolabbi célok vezérlik őket, főleg Itália és Nyugat-Európa neves városai, egyetemei. Bécsen való átutaztukban nem is vesztegettek sok szót a császárvárosra, Bécs még nem „külföld”. Az erdélyi Székely László gróf (1716–1772) azonban 1743–1744 telén három hónapot időzik Bécs előkelőségei között, s élete egyetlen utazását megörökítve, részletes beszámolóval szolgál.

Székely eldugott erdélyi birtokon élt, s grófsága is újkeletű volt. Szemléletmódját az állandó bizonyítási kényszer, nagyravágyás befolyásolra. Bécsben is elsősorban a felszín, az események, látnivalók sodra ragadja meg. Naiv csodálkozása, minden apró érdekesség feljegyzése mégis érdekes olvasmánnyá teszik a bécsi itineráriumot. „Beérkezvén Bécsbe elálmélkodtam, midőn láttam a szörnyű magas kőfalú, sok contignatiojú házakat, mintha két kőszikla közé mentem volna bé. Azonkívül a sok égő lámpásokat minden ház előtt az utcára nyílva.” Nem véletlen a közvilágítás említése. Amikor Székely már megismerkedik a helyi viszonyokkal, kimerítő részletességgel számol be a bécsi közrend állapotáról, a számára eleddig ismeretlen szokásokról. Pontokba sorolt mondanivalója szinte városigazgatási szabályzatként olvasható:

1. Valamennyi ház van Bécsben, minden háznál vagy egy-egy üveg lámpás vasrúdon kitéve, azokat mihelyt alkonyodik, mindenütt meggyújtják, és egész virradtig szüntelen égnek, mécs lévén mindenikben és mindenik utcának, amint nékem referáltatott, maga gazdája van, aki ezekre inspiciál, mindenik utcának legényei, az kik gyújtogatják az lámpásokat s vigyáznak egész éjszakán által, ha valamelyik el találna aludni, hogy ismét meggyújtsák…

2. A pervátát nappal nem hordják, hanem éjszaka 12 óra után.

3. Ha vagy nagy hó esik, vagy sár lészen, menten szekerekkel hordják ki.

4. A lámpások azért állíttattak fel, hogy a gyilkosság megzaboláztassék, mely azelőtt setétben hamar megesett.

5. Ha hintót, kocsist tart az ember reggeltől fogva amikorra órát ad, addig míg vagy udvartól az ember lejő, helyt áll, akkor is kéredzve megyen el, s órát kérd, mikor jelenjék meg délután, az terminust absolute el nem múlatja, és éjszaka 12 óráig ismét helyt áll.

6. Ha inast tart az ember, az bizony jól viseli magát, nehogy a szolgálatból kicsapattassék, mert bátor ott a szolgát verni nem szabad, de az elcsapás nagyobb néki a verésnél, mert ha nem szolgál, el nem él, hanem koldus. Ha köntöst adnak néki, étele s egyéb szolgálatja naponként állt 5 garasban, ha pedig nem ád köntöst, 10 garasban.

7. Ha drága is a szállás, de egészen mobilirozva van kanapékkal, székekkel, almáriomokkal, tükrökkel, szép egész kész ágyakkal, csak vizelő edény is mind a kétféle nemnek, az enyimféle porcelán volt. Az házak pedig úri spallérosak.

8. Éjszaka 12 óráig a kapukat bé nem zárják, addig a boltok is nyitva vannak, mindenik boltban lámpások égvén.

9. Az utcákon menve, ha a hintók megakadnak, az benne ülő személy egyet sem szól, de a kocsisok szidják egymást és a korbáccsal majd kiverik egymás szemét…

10. Senki hat lovon nem jár, hanem csak az udvar benn a városban.

11. A hercegek 2 laufert tartanak, 3 boncsokos lovakkal járnak.

12. A szülék gyermekekre vigyáznak, kinek mire van inklinációja, és menten arra tanítják, azért lésznek osztán virtuozusok benne…

13. Mindenféle naturálénak, úgy mint lisztnek, szárnyas állatnak, húsnak, halnak, zöldségnek mind külön piaci vannak… Az mészárszéke is csinos, tiszta, ott az csorgó, mihelyt valaki húst veszen, addig oda nem adja, míg meg nem mossa. Majd minden háznál kút, melyet pumpnak hívnak. A házakról nem csorog mindenüvé a víz, hanem csatorna vagyon, és egy helyt szegeletben hosszú cső lefelé, ott bécsorog a föld alá, s onnét kanálison ki is foly.