2017. július 26.

A bor szemiotikája

Szerző: Balázs Géza

A bor szemiotikájának, jeltanának nem lehetne jobb bevezetője, mint ez a mondás: Miért iszik a magyar ember? A színét látja, az ízét érzi, azért iszik, hogy a hangját is hallja! De honnan tudom, hogy ez a borra vonatkozik? Mert bort iszik a magyar ember. Sőt, bort iszik az úton járó, akár szegény, akár báró. A magyar ember tehát látja a bor színét, érzi az ízét, még a hangját is hallani akarja. Hogyan is vagyunk a szemiotikai érzékelésbeli teljességgel? Mennyire hatja át a bor az összes érzékszervet, legalábbis a frazeológia vallomása szerint?

Az egyes érzékszervekkel kapcsolatos megnevező-nyelvi anyag rendkívül változatos eloszlású, s ez önmagában is jelzi, hogy mennyire tudunk, akarunk beszélni arról a kommunikációs közegről, jelrendszerről. Értelemszerűen a kevésbé társadalmiasult jelrendszereket „érezzük”, spontán módon „vesszük” és nem verbalizáljuk. Ez természetesen így van jól, hiszen a nyelv kutatói nem győzik hangsúlyozni: a nyelv nem alkalmas a teljes értékű kifejezésre, a nyelvi közlés korlátozott. Az alábbiakból kiderül, hogy a magyar ember „ötérzékesen” tud beszélni a számára olyannyira fontos borról – külön műfaj is kialakult a borral kapcsolatban: a bordal –, bár az egyes érzékszervek között különbség mutatkozik.

Meglátni, és megszeretni. Nyilván így van ez a borral is. Vannak helyek, amelyek magukért beszélnek. Borház vagy pince. Hordó, üveg, palackozott bor fadobozban. Vizuális élmény a bor állaga is: tiszta-e vagy zavaros. Beleköpött a koldus a pohárba (ha november elején a tiszta bor felületén vékony hab mutatkozik), fölfordul a bor (üledékes), megtörik a bor (a színe zavarossá válik). És a borhatás is vizuális élményt (látványt) vált ki: borvirág nőtt az orrán, kiverte a borhimlő. A borhatásban is van látvány: Igyunk, hogy pirosodjunk!

A meglátás után következik a megszeretés, azaz az ízlelés. Persze szemlélgetni, nézegetni, méregetni azért soká illik; gyertyafényben és talpas pohárban. De csak meg kell ízlelni, kóstolni, fel kell hörpinteni, hajtani, le kell húzni. „Azt mondta az öreg Kis, ne csak együnk, igyunk is”, no meg „azt mondta a kabai asszony, igyunk egyet komámasszony”. Kabán kikutatták a szólás eredetét: a vitatkozókat az asszony ivászatra buzdítással állítja le. 

Bort sajt után – tartja az egyik mondás, tehát ügyelni kell, hogy mit mire. Az italok közötti átjárást egész bonyolult szólásrend uralja: Aki leves után bort iszik, attól nem kérek tanácsot. Aki vizet tesz a borba, a guta üsse orrba. Sörre bor mindenkor. Az ízlelés lényege: a bor reumája – bocsánat a nyelvbotlásért, de ez is folklór adat: a bor aromája. S hogy a tréfánál maradjunk: A budai (piros) bor nyelízű (nyelhető, itatja magát). Sokan nem állják meg, hogy megszólják a rossz bort: Ennek a bornak is csak a teste van meg, a lélek kiszorult belőle. Vagy: olyan savanyú, hogy a kecske seggébe (farkába) töltenék, elrivanna (felordítana), tehát nagyon rossz, savanyú bor.

Az ízlelés folyamata tapintásos érzékelésen keresztül valósul meg. A bor végigsimogatja a szájat, az ízlelőbimbókat, a torkot, a nyelőcsövet, legvégül a gyomrot: Csúszik, mint a jó bor. A másik szólás a nagyzolókra vonatkozik: Borral mosdik, kolbásszal törülközik.

Hogyan „hallatszik” a bor? Hallatszik például a dugóhúzás. Az etikett szerint társaságban koccintással indul az ivászat. Ezzel szemben azt mondja a szólás: A jó bort koccintás nélkül is meg lehet inni. Aki gyorsan iszik: Jól beleharap a borba. Innen a borozó elnevezése: borharapó. Aki lassan: az szürcsöli, ehhez nem kapcsolódik szólás. Nyilván a legtöbb akusztikus élmény a bor hatására bontakozik ki: a bor megoldja a nyelvét. A borhatás akusztikus túlzásokhoz vezet: Felvágta a nyelvét Boriska. A jó bor hosszú meséje az iszákosnak. Borban az igazság. A bor beszél belőle. A bor megoldja a nyelvét. Az összhatás egyik eleme szintén akusztikai lehet: borbeszki, azaz bor be, ész ki.

A szaglás eddig kimaradt az érzékterületek közül. Elsőre valóban úgy tűnik, hogy a szólások fényében a magyar ember a bort nézegeti, tapogatja (lehajtja), ízleli és legföljebb hallgatja. De nem szagolgatja. Pedig a valóságban a borosüveg éppen kihúzott dugóját mindig megszagoljuk, a borba is beleszimatolunk, s szinte mindig, amikor pohárba töltik, beleszagolunk. Mintha a szőlő/szentjánoskenyér stb. illatát éreznénk benne.

A magyar nyelvben a szag és az illat elnevezés a legtöbb esetben szétválik. Néha csak az egyik van meg, néha csak a másik. De egyes esetekben mindkét alak él: például ételszag és ételillat, csakúgy, mint borszag és borillat. Alaposabb kutatással azonban találunk a bor illatával (illat + íz = aroma, zamat) kapcsolatos szólásokat: Illatta maga e bort? Illassa (illat – szagol, Moldvában), jó illama van ennek a bornak, szamatlan (zamatlan = nincs szaga, Csekelaka), bor zamata (bukéja). Ezekből a példákból látható, hogy a két érzékterület, a szaglás és az ízlelés az aromában (zamatban) összekapcsolódik.

S ha már az érzékszervek keveredésénél tartunk, a bor ízére, zamatára, állagára vonatkozó magyar nyelvi megnevezésekben tovább keverednek az egyes érzékterületek (jellemzően a vizuális, az ízlelés és a szaglás jelrendszere). A bor ízére, zamatára (bukéjára) számos ellentétpárba is rendezhető kifejezés él a magyar nyelvben: száraz, fanyar, éles – édeskés; kemény – lágy; könnyű levegő-ízű, üres, vékony, nyúzott, nyújtott, hosszú – nagy, nehéz, zsíros, olajos, gömbölyű, testes, kövér, gazdag, bársonyos, óízű; illetve: tiszta, harmonikus, gerinces, galléros, tüzes, kész; nyers, zöldízű, savas, karcos; törött, pirkadt, poros, tükrös, opálos, kesernyés, egérízű, seprőízű, földízű, fátyolos, fáradt, főttízű, faízű, avas, rókaízű (direkttermő). A bor lehet még fordult, zákányos (üledékes, zavaros), nyárlott, nyáras, nyáros, nyárjas, nyúlós, búsult bor (Pápai Páriznál), állott, pennyedt, színehagyott…

A magyar ember nemcsak szereti a bort, nemcsak könnyebben tud megnyilvánulni – érintkezni, közölni, locsogni – hatására (segítségével), hanem róla is sokat, minden érzékszervet megjelölve, tehát árnyaltan és „ötérzékesen” tud beszélni. Nincs még egy olyan italfajtánk, amelynek ilyen teljes és gazdag terminológiája lenne.