2017. szeptember 26.

A csendőrségről intézkedő törvények és rendeletek (1881, 1922, 1945)

1881. évi II. törvénycikk a csendőrségi legénység állományának kiegészitéséről

1. § A csendőrségi legénység állománya kiegészittetik:
a) a hadseregben (hadi tengerészetben) vagy a honvédségben szolgált olyan altisztekből, a kik az 1868. évi XL-ik törvénycikk 38-ik §-ának, illetőleg az 1873-ik évi II-ik törvénycikknek alapján, igénynyel birnak a közszolgálatban való alkalmazásra;
b) olyan önkéntesekből, kik hadkötelezettségüknek már teljesen eleget tettek;
c) a hadsereg kötelékébe tartozó, s huzamos időre szabadságolt és önkéntesen belépő egyénekből, kik már a sorhadi kötelezettségnek utolsó félévében állanak;
d) a hadseregnek önkéntesen belépő tartalékosaiból és póttartalékosaiból;
e) az önkéntesen belépő honvédekből.
Mozgósitás estében azonban a c), d) és e) pontok alatt elősorolt egyéneknek a csendőrségbe való önkéntes beléptetése nem engedtetik meg.

2. § A hadseregből vagy a honvédségből a csendőrségbe önkéntesen belépett egyének szolgálati kötelezettsége három évig terjed.
Azok azonban, a kik ezen három éven tul is kivánnak a csendőrségben szolgálni önkéntesen és évről-évre tovább is folytathatják ottani szolgálatukat.

3. § Azoknak, kik a hadseregből vagy a honvédségből lépnek be a csendőrségbe és abban négy évig szolgálnak, összes szolgálati idejökből, a honvédségnél töltendő két utolsó év elengedtetik. Az ilyenek tehát két évvel előbb bocsáttatnak el véglegesen a hadi kötelékből.

4. § A hadseregből, illetőleg annak póttartalékából és a honvédségből önként belépett csendőrök, a csendőrségnél teljesitendő szolgálatuk idejére nézve, a csendőrség állományába véglegesen áthelyezettnek tekintendők; és igy az időnkinti fegyvergyakorlatok és ellenőrzési szemlék s általjában a tényleges szolgálatra való behivás alól fel vannak mentve és mozgósitás esetében is a csendőrségnél hagyatnak meg.

5. § Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg.  

 

1881. évi III. törvénycikk a közbiztonsági szolgálat szervezéséről

1. § A közbiztonsági szolgálat ellátására katonailag szervezett magyar kir. csendőrség állittatik fel.

2. § Magyarország területe, Budapest főváros kivételével, hat csendőrkerületre osztatik, ugyanannyi csendőr-parancsnoksággal és pedig:

I. kerület
Parancsnoksági székhely: Kolozsvár, négy szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak következő megyék: Alsó-Fehér, Besztercze-Naszód, Brassó, Csik, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kis-Küküllő, Kolozs, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Szeben, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos és Udvarhely megyék, Kolozsvár és Maros-Vásárhely városok.

II. kerület
Parancsnoksági székhely: Szeged, három szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak következő megyék: Bács-Bodrog, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Temes és Torontál megyék, Baja, Hódmezővásárhely, Pancsova, Szabadka, Szeged, Temesvár, Ujvidék, Versecz és Zombor városok.

III. kerület
Parancsnoksági székhely: Budapest, három szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Arad, Békés, Bihar, Hajdu, Jász-Nagy-Kún-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kún és Szilágy megyék, Arad, Debreczen, Kecskemét és Nagy-Várad városok.

IV. kerület
Parancsnoksági székhely: Kassa, három szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Abauj, Borsod, Heves, Sáros, Szepes, Torna, Bereg, Máramaros, Szabolcs, Szathmár, Zemplén, Ung és Ugocsa megyék, Kassa és Szathmárnémeti városok.

V. kerület
Parancsnoksági székhely: Pozsony, két szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Pozsony, Komárom, Nyitra, Túrócz, Árva, Trencsén, Zólyom, Bars, Gömör, Liptó, Nógrád, Hont és Esztergom megyék, Komárom, Pozsony, Selmecz és Bélabánya városok.

VI. kerület
Parancsnoksági székhely: Székes-Fehérvár, három szárnyparancsnoksággal; ehhez tartoznak: Fehér, Győr, Veszprém, Sopron, Moson, Vas, Zala, Baranya, Tolna és Somogy megyék, Győr, Pécs, Sopron és Székesfehérvár városok.

A belügyminister egyuttal felhatalmaztatik, hogy a mennyiben azt a szolgálat érdeke vagy a csendőri kerületek és a honvéd-kerületek ugyanazonossága fentartásának szempontja szükségessé tenné, egyes törvényhatóságokat egyik kerületből a másikba áthelyezhessen.

3. § Az iránt, hogy a közbiztonsági teendők ezen törvény folytán a törvényhatósági joggal felruházott városokban miként legyenek teljesitendők, tekintettel ugy a bel-, mint a külterületre, valamint ezen szolgálat költségeire is, az 1881. év folyamán a belügyminister törvényjavaslatot fog beterjeszteni.

4. § Az I. kerületben a csendőrség már szervezve lévén, annak fentartása mellett, az ország többi részén a szervezés nem egyszerre, de a körülményekhez képest eszközlenő, ugy azonban, hogy az a II. kerületben 1882-ik év január hó 1-jére teljesen keresztülvive legyen. A csendőrség költségei a belügyminister költségvetésébe vétetnek föl.

Az iránt, hogy a hátralevő négy kerületben mily sorrendben s mikor szerveztessék a csendőrség, a törvényhozás a belügyministeri költségvetés megállapitása alkalmával határoz.

5. § A mely megyékben a csendőrség intézménye tettleg életbe lép, azoknak költségvetéséből a közbiztonsági közegekre eddig felvett költségek ugyanazon naptól kezdve kihagyandók.

6. § A csendőrség első szervezésénél a jelenlegi közbiztonsági közegek lehetőleg alkalmaztatnak.

A fenmaradó hiány pótlása, valamint a csendőrségnek jövendőben kiegészitése, az 1881. évi II-ik törvénycikkben meghatározott módon történik.

7. § A belügyminister felhatalmaztatik, hogy a mennyiben az eddig élethossziglan kinevezett közegek egy része nem alkalmaztatnék, azoknak végkielégitéséről gondoskodjék, s az e czimen felmerülő költségeket a II. kerületet illetőleg az 1881. év folyamában, a többieket illetőleg pedig akkor, mikor azokban a csendőrség életbeléptetését czélozza, terjeszsze elő.

8. § A csendőrségi tisztek és összes csendőrök személyi, előléptetési és fegyelmi ügyekben a honvédelmi minister alá helyeztetvén, az összes személyes ügyek a honvédelmi ministeriumban kezeltetnek, s a csendőrség által elkövetett fegyelmi és bűnügyekben kizárólag a magyar királyi honvédbiróságok illetékesek; a közigazgatási és rendőri szolgálati viszony tekintetében a csendőrség a belügyminister hatósága alatt áll.

9. § A csendőrségi tisztek kinevezése iránt Ő cs. és ap. királyi Felségéhez az előterjesztés a honvédelmi minister által a belügyminister beleegyezésével fog tétetni.

A csendőrség szervezeti és szolgálati utasitása a bel- és honvédelmi ministerek által állapittatik meg és adatik ki. Ugyanezen uton állapittatik meg a csendőrség öltözete és fegyverzete is.

10. § A csendőrségi tisztek, altisztek és csendőrök nyugdijképesek, a nyugdijszabályzat a honvédelmi minister által a törvényhozásnak megállapitás végett előterjesztendő.

11. § A belügyminister felhatalmaztatik, hogy a csendőrségnek a II. kerületben a megszabott időben (4-ik §)§) felállithatása czéljából az első kiképzésre, a berendezésre és a felszerelésre szükséges költségeket utólagos elszámolás mellett fedezhesse.

12. § Ezen törvény végrehajtásával a bel- és honvédelmi ministerek bizatnak meg.


1922. évi VII. törvénycikk a magyar királyi állami rendőrség
és a magyar királyi csendőrség létszámának, kiegészítési módjainak
és felfegyverzésének megállapításáról

1. § A magyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség tagjainak a száma a 12,000-12,000 főt egyik testületben sem haladhatja meg.

A csendőrség 12,000 főnyi létszámában legfeljebb 600 tiszt, a rendőrségében pedig legfeljebb 1500 egyenruha és fegyverviselésre jogosított fogalmazói és felügyelői karbeli tisztviselő lehet.

A detektívek, továbbá az orvosok, a számvevőségi szak és a kezelési szak alkalmazottai (irodai alkalmazottak), a díjnokok, a szolgaszemélyzet, általában a rendőrség polgári ruhás, fegyvert nem viselő alkalmazottai nem számítanak bele a 12,000 főnyi létszámba. Ezek egyenruhát egyáltalán nem viselhetnek.

A csendőrségnél az orvosok, az irodai személyzet és a számvevőségnél, valamint a gazdászat-kezelésnél alkalmazott személyzet nem számít bele a 12,000 főnyi létszámba.

Ezek nem viselhetnek sem egyenruhát, sem fegyvert.

2. § A magyar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség személyzetének kiegészítése önkéntes jelentkezés alapján történik.
A csendőrség tisztjeinek és a rendőrség fogalmazói és felügyelő karbeli tisztviselőinek szolgálati kötelezettsége 20 évre terjed.
Ebbe az időtartamba a katonaságnál eltöltött előzetes szolgálatból legfeljebb 10 év számítható be. A csendőrségnél és a rendőrségnél eltöltött előző szolgálat időtartama teljes egészében beszámítható.

A legénységi állományhoz tartozó egyének szolgálati kötelezettsége 6 évre terjed. Ebbe a katonaságnál eltöltött előző szolgálatnak legfeljebb 3 évi tartamát lehet beszámítani. A volt katonáknak tehát, ha a katonaságnál 3 évnél hosszabb időn át szolgáltak is, 3 évi szolgálati kötelezettséget kell vállalniok, ha a csendőrséghez vagy a rendőrséghez belépnek.

Azoknak a csendőröknek és rendőröknek, akik a jelen törvény hatályba lépte idejében szolgálatban állanak, a szükséghez képest az előző bekezdések értelmében kell kiegészítő szolgálati kötelezettséget vállalniok.

Azok, akik köteles szolgálati éveiknek letelte után tovább kívánnak szolgálni, szolgálatukat 1-1 évre terjedő kötelezettséggel folytathatják.

3. § Elvül szolgál, hogy azokon felül, akik szolgálati kötelezettségük letelte okából lépnek ki, a 12,000-12,000 főben megállapított létszámnak legfeljebb 1/20 része bocsájtható el évenkint fegyelmi, családi vagy bármely más okból.

A létszám 1/20 részét meghaladó hiány nem pótolható újabb felvételekkel. A jelen törvény hatálybaléptétől számított 12 hónapi időtartamon belül azonban a köteles szolgálati idő letelte előtt elbocsájthatók és az új felvételekkel pótolhatók száma elérheti a megállapított létszám 1/10 részét.

Az elbocsájtások véglegesek s az elbocsájtottaknak minden kötelezettségük megszűnik volt testületükkel szemben. Róluk sem a csendőrségnél, sem a rendőrségnél semmiféle nyilvántartás nem vezethető.

Az így elbocsájtottak önkéntes jelentkezés alapján ismét felvehetők. Háromévi szolgálati kötelezettséget kell vállalniok, ha előzőleg legalább három évet szolgáltak volt. Ellenkező esetben olyan időtartamra kell szolgálati kötelezettséget vállalniok, amely egész kötelezettségüket 6 évre kiegészítse.

4. § Lőfegyverül minden csendőr puskát vagy karabélyt viselhet. Azok, akik csak karddal vannak felszerelve, hadseregbeli ismétlőpisztollyal fegyverezhetők fel. Hadifegyvernek nem tekinthető rövid pisztollyal vagy revolverrel az egész személyzet felszerelhető.

5. § A rendőrség tagjai lőfegyverül pisztolyt vagy revolvert viselnek. A rendőri létszámnak 1/20 része erejéig géppisztolyok szerezhetők be.

6. § Mind a csendőrség, mind a rendőrség részére a rendszeresített létszámoknak megfelelő számú lőfegyvereken felül pótlás céljára a lőfegyverek felszerelési mennyiségének 15 százaléka tartható raktári készletben.

7. § Mind a magyar királyi állami rendőrség, mint a magyar királyi csendőrség minden tekintetben és kizárólag a magyar királyi belügyminiszternek van alárendelve.

8. § A csendőrségnél és a rendőrségnél jelenleg sorozás alapján szolgáló egyének ezeknél a testületeknél a belügyminiszter által külön rendelettel megállapítandó időpontig visszatarthatók.

Ezen az időponton túl egyetlen sorozás alapján szolgáló egyén sem lehet sem a csendőrség, sem a rendőrség létszámában, hacsak nem vállal a fentiek értelmében önkéntesen szolgálati kötelezettséget.

9. § Ezt a törvényt a belügyminiszter hajtja végre.

 

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány
1.690/1945. M. E. számú rendelete
A csendőrség feloszlatásáról

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által 1944 évi decmber hó 21. és 22. napján Debrecenben adott meghatalmazás alapján az Ideiglenes Nemzeti Kormány az ország közbiztonságának megszervezése és egységes irányítása alá helyezése végett a kövezkezôket rendeli.

1. §
(1) A m. kir. Csendőrség a múlt népellenes kormányait feltétlen engedelmességgel kiszolgálta, a magyar demokratikus mozgalmakat kíméletlen eszközökkel megsemmisíteni törekedett és a magyar parasztság és a magyar munkásság ellen megszámlálhatatlan erőszakot követett el, ezért a magyar nép egységes ítéletének végrehajtásaképpen az Ideiglenes Nemzeti Kormány megállapítja a magyar Csendőrségnek, mint testületnek a felelôsségét és intézményét megszünteti, szervezetét feloszlatja.
(2) Mindazok a személyek, akik a Csendőrség szolgálatában állottak, szolgálatukból elbocsájtatnak.
(3) A volt csendőrségi személyeknek és hozzátartozóiknak illetmény, nyug- és kegydíj igénye megszűnik, kivévén
a.) a 2. szakasz szerint alakított bizottság által igazolt, volt csendőrségi személyt,
b.) az 1939. évi szeptember hó 1 előtt elhalt volt csendőrségi személynek özvegyét és árváit,
c.) az 1939. évi szeptember hó 1-jén vagy aztán elhalt csendőrségi személy özvegyeit és árváit, amennyiben a 3. szakasz szerint igényjogosultak.
4.) Az elôzô bekezdés b.) pontjában meghatározott személyek illetményeinek folyósítása miatt bárki panasszal fordulhat a 2. szakasz szerint alakult igazoló bizottséghoz. A bizottság a panasz alapján az elbíráláshoz szükséges adatok megszerzése céljából bármely igazoló bizottságot megkereshet. Az igazoló bizottság a megkeresésnek soron kívül eleget tesz. A 2. szakasz szerint alakított bizottság köteles az illetmények folyósításának megszüntetését elrendelni, ha megállapítja, hogy a volt csendőrségi személy életben léte esetén nem lett volna igazolható. Az illetmények folyósítása a bizottság megvonást elrendelô határozatát követô hó 1. napjával szűnik meg.

2. §
(1) A volt csendőrségi személyek, az intézmény megszűntetése folytán általános igazolási eljárás alá nem esnek. Egyes tagjai vagy közegei azonban kérésükre különleges igazolási eljárás alá vonhatók.
(2) A volt csendőrségi személyek különleges igazolására a belügyminisztériumban kizázólag illetékességgel igazoló bizottság alakítandó. A bizottság elnevezése: "A volt csendőrségi személyek igazolására alakult különleges igazoló bizottság." A bizottságot az igazoló bizottságok megalakítására vonatkozó törvényes szabályok szerin kell megalakítani. A beküldendő tagokat az egyes politikai pártok országos vezetôsége, illetve a Szakszervezeti Tanács jelöli ki. A 15/1945. M. E. számú rendelet 6. szakasza 6. bekezdése szerint behívandó alkalmazott csakis a Magyar Belügyminisztérium már igazolt alkalmazottja, vagy a Magyar Államrendőrség már igazolt tagja lehet. A fôispán (Nemzeti Bizottság) ügykörét a belügyminiszter vagy az általa meghatározott személy tölti be.
(3) A volt csendőrségi személy igazoló nyilatkozatát az elôbbi bekezdésben maghatározott bizottsághoz nyújtja be.
(4) A Bizottság csak
1. "igazolt" vagy
2. "nem igazolt"
határozatot hozhat.
(5) A bizottság "igazolt" határozatot hoz, ha a volt csendőrségi személy bizonyítja, hogy
a.) a németellenes ellenálási mozgalomban személyesen és hatékonyan részt vett, vagy
b.) az ország felszabadulása előtt működött magyar kormányok törvényeivel, rendeleteivel, intézkedéseivl és utasításaival tevőlegesen vagy szolgálati mulasztásokkal szembefordult vagy
c.) bár a szolgálatát ellátta, tényleges segítséget nyújtott demokratikus szervezkedéseknek vagy azokban részt vevô egyéneknek.

3. §
(1) Azokat a volt csendőrségi személyeket, akik más közszolgálati ágban elhelyezést nyertek, azonnali hatállyal el kell bocsátani és közszolgálatra csak akkor alkalmazhatók, ha a 2. szakasz szerinti igazolási ügyükben a bizottság "igazolt" határozatot hozott.
(2) Az igazolt volt csendőrségi személy közszolgálatban (honvédség, rendőrség, stb.) alkalmazható. Közszolgálatban való alkalmazása esetén a Csendőrség kötelékében eltöltött szolgálati idejét be kell számítani.
(3) Az igazolt volt csendőrségi személyeknek - amennyiben közalkalmazást nem nyer - nyugellátásra van igénye. A 2. szakasz 2. bekezdése szerint alakított bizottság köteles vizsgálni, hogy a nyugellátásra jogosult személy a nyugdíjra rászorul-e. A bizonyítás a volt csendőrségi személyt terheli. A bizottság végső fokon dönt az illető személy nyugdíjilletményének tényleges folyósításáról.
(4) Az 1939. évi szeptember hó 1-jén vagy azután elhalt csendőrségi személy özvegye és árvái csak az eseben igényjogosultak, ha kérelmükre (akármelyikük kérelmére) a 2. szakasz 2. bekezdése szerint alakult bizottság megállapítja, hogy a volt csendőrségi személy életben léte esetén a bizottság igazolási ügyében "igazolt" határozatot hozott volna. Az eljárásra és az illetmények megállapítására a jelen rendelet 2. szakasza és a 3. szakasz 3. bekezdése irányadó.

4. §
(1) Azok a kincstári felszerelési tárgyak (fegyver, lőszer, ruházati cikkek, lovak, kocsik, gépkocsik, kerékpárok, stb.) és ingatlanok (laktanya, kórház, jóléti intézmények, stb.) melyek 1944 október hó 24-én a Csendőrség birtokában vagy használatában voltak, a jelen rendelet hatálybalépésekor a 4. szakasz szerint meghatározott Magyar Államrendőrség birtokába vagy használatába mennek át. […]