2018. január 18.

A földkérdés

Szerző: Sipos József

A magyar földkérdés megoldása a XX. század első felében nemzeti sorskérdéssé vált. Ennek egyik alapvető oka a nagybirtokrendszer fennmaradása, illetve a földnélküli szegényparasztok magas aránya volt./1/ Közismert, hogy az első világháború előtti Magyarország lakosságának közel kétharmada még agrárnépesség volt. A parasztság aránya az össznépességen belül 1900-ban 66, 1910-ben pedig 62 %-ra tehető. Ezen belül a birtokos parasztok 40, az agrárproletárok pedig 60 %-ot reprezentáltak./2/

Az I. világháború előtti évtizedben a parasztság életviszonyainak alakulása szempontjából kettős tendencia érvényesült: a gazdag- és középparasztság felsőbb csoportjai - kihasználva a kedvező értékesítési lehetőségeket - vagyonosodtak és polgárosodtak, a parasztság alsó rétegei pedig nyomorogtak. Utóbbiakat, akik sem a mezőgazdaságban sem az egyébként dinamikusan fejlődő iparban nem találtak elég munkalehetőséget, permanens munkanélküliség sújtotta.

Az ellentétes társadalmi tendenciáknak megfelelően a bontakozó parasztmozgalmak is jelentősen eltértek egymástól. A 19. század végétől jelentkező agrárszocialista mozgalmak a szegényparasztság politikai öntudatosodásának első jelei voltak. Leverésük után, 1905-1907-ben a kivándorlás elérte csúcspontját. A kivándorlók háromnegyede a parasztságból, közel fele pedig az agrárproletárokból és a cselédekből került ki. A szocialisztikus eszmék mindazonáltal gyökeret vertek a szegényparasztság körében. 1905-1907-ben az MSZDP Földmunkásszövetségéhez kb. 700 szervezet tartozott, több mint 70 ezer taggal./3/

Az agrárszocialista mozgalmakra való visszahatásként is ugyanebben az időben aktivizálódtak a nagy- és középbirtokosokat is. Az Országos Magyar Gazdasági Egylet mellett, (továbbiakban: OMGE) 1896-ban megszervezték a Magyar Gazdaszövetséget, amely a földkérdésre és a mezőgazdaság modernizálására újkonzervatív-agrárius válaszokat keresett. Szervezőmunkájuk eredményeként a gazdakörök, illetve a hitel- tej- és fogyasztási szövetkezetek százait hozták létre. Ezek segítették a parasztság termékeinek a piacra jutását és polgárosodását. 1914-ben már legalább 1500 szövetkezeti csoporthoz mintegy 100.000 tag tartozott. Ennek helyi szervezeteit többségében a gazdag-és középparasztok vezették. Ők - sikereik alapján - az újkonzervatív-agrárius érdekképviseleti szervezetekkel együtt a magántulajdon szentségét vallották./4/

Ezt a nézetet vallotta az agráriusokkal egyébként vitázó gróf Tisza István is, aki az első világháború előtti évtizedben a legjelentősebb magyar politikusnak tekinthető. Tisza tagadta, hogy a parasztság mozgalmainak valami köze lenne a földkérdéshez. Egyik parlamenti beszédében kijelentette: "nem lehetünk eléggé merevek és eléggé határozottak annak kijelentésében, hogy a munkáskérdés soha, semmi körülmények között földosztási, telepítési elméletekkel megoldva nem lesz."/5 /

Az agrárszocialista és az újkonzervatív-agrárius mozgalom mellett az 1905-1907-ben megszerveződtek a közép- és gazdagparasztság első önálló pártjai is. Az 1906-ban alakult Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot, amely minden paraszti réteg összefogására törekedett, Áchim L. András vezette. Legfontosabb követelésük a tízezer, majd az ezer holdon felüli valamennyi nagybirtok parasztok közötti felparcellázása volt. Áchim 1911. májusi meggyilkolása után azonban a párt hanyatlásnak indult.

A parasztpártok közül a legjelentősebb az 1909-ben megalakult Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt lett. Vezetője Nagyatádi Szabó István középparaszt volt. Programjának lényege a nagybirtok állami megváltás útján történő kisajátítása. E területeket a gazdálkodni tudó, de elég földdel nem rendelkező kis- és középparasztság között kívánták felosztani. Követelték az általános és titkos választójogot, a mezőgazdasági dolgozók társadalombiztosítását, a nagybirtokosok kötelezését a rendszeres munkaalkalmak teremtésére. /6/

Az elhúzódó háború és a nagy emberveszteségek növelték a parasztságban körében mutatkozó feszültségeket. Ezek csillapítására a Gazdaszövetség 1916-os közgyűlésén a keresztényszocialista Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök javasolta, hogy a "hitbizományok, egyházi javak és közalapítványi birtokok 10.000 holdon felüli" szántóföldjeit állami örökbérletbe adják. E területeken az állam 15-35 holdas kisbérleteket alakított volna a parasztság számára. E javaslatot a nagybirtokosok -- köztük Csernoch János hercegprímás - túlzottnak találták. A Gazdaszövetség birtokpolitikai bizottsága, - amelynek egyébként tagja volt gróf Bethlen István is - többször egyeztetett a különböző agrár-érdekképviseletekkel, de azok elzárkóztak az állami kisajátítás gondolatától. Az első világháború előtti és alatti években Bethlen még elsősorban erdélyi politikus volt. Maga is az OMGE és a Gazdaszövetség tagja, aki a földbirtokosok érdekeit védve hallani sem akart a földreformról. Erdély etnikai arányainak a javítása érdekében is csak az állami telepítést szorgalmazta./7/ Tisza István ugyancsak elutasított "minden földreformra és telepítésre irányuló törekvést." Mindettől Prohászka elkedvetlenedett./8/ Nagyatádi Szabó és pártja pedig radikalizálódott /9/

A polgári demokratikus forradalom földreformja

Közismert, hogy 1918. október végén megalakult Károlyi-kormány, - a hazaözönlő parasztkatonák megnyugtatására is - széleskörű földreformot hirdetett. Elveinek megvitatására Búza Barna, földművelésügyi miniszter november 20-29.-e között földbirtokpolitikai ankétet szervezett. Az ankéton az OMGE és a Magyar Gazdaszövetség vezetői, - köztük Rubinek Gyula - védték a nagybirtokosok érdekeit: csak az 1000 hold feletti nagybirtok állami kisajátítását tartották elképzelhetőnek. Ezzel a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi és 48-as Párt jobbszárnya is egyetértett.

Velük szemben Nagyatádi Szabó a falvak határában lévő minden 100 kat. holdnál nagyobb földbirtokok állami kisajátítását, valamint a szegény- és kisparasztok alacsony megváltási ár ellenében történő földhöz juttatását követelte. Az MSZDP ugyanakkor a földbirtokosoktól és az egyházaktól kisajátítandó földek állami tulajdonba vételét szorgalmazta, és örökbérleti vagy szövetkezeti formában kívánta megműveltetni. Lényegében ezt akarta a Jászi Oszkár által vezetett Polgári Radikális Párt is.

A kormány december közepén tárgyalta a Búza Barna által elkészített demokratikus földreform törvénytervezetet. Ez - Jászi Oszkár javaslatára - már minden 500 hold feletti nagybirtok kisajátítását lehetővé tette. Ezt a nagybirtokosok szervezeti elfogadhatatlannak tartották, a Kisgazdapárt viszont támogatta. Ezért Károlyi bevonta Nagyatádit az 1919. január 19.-én alakult Berinkey-kormányba és az véglegesítette a tervezetet.

A "földművelő nép földhöz juttatásáról" szóló, XVIII. néptörvényt a kormány 1919. február 2.-án fogadta el. Ez minden 500 holdon felüli világi és 200 holdon felüli egyházi birtok kártalanítás ellenében történő kisajátítását lehetővé tette. Az igényjogosultak között első helyen a hadirokkantak álltak, majd a hadiözvegyek, a katonai szolgálatot teljesítő nincstelenek és szegényparasztok.

A földreform végrehajtását február 23.-án Károlyi kérésére a kápolnai birtokán kezdték. Nem csak demonstratív módon, ahogy az eddigi szakirodalom állítja. Ugyanis e napokban az Országos Birtokrendező Tanács vezetése alatt 1500 erre a célra felkészített földmérnök, jogász és gazdatiszt kezdte meg az országban a földosztást. E háromtagú birtokrendező bizottságok március elején már 188 járásban, illetőleg ezeken belül 570 felosztási körzetben tevékenykedtek. Tehát e földreform végrehajtása nem "lassan és bürokratikusan" haladt - mint azt az eddigi szakirodalom többsége állítja - hanem gyorsan és demokratikusan. A földreform végrehajtásának megkezdése volt az alapja a Károlyi-párt és az Országos Kisgazdapárt február 24.-én létrejött választási szövetségének. /11/

A széleskörű és demokratikus földreformot tehát nem a polgári demokratikus kormányzat, hanem a Tanácsköztársaság kormánya nem hajtotta végre. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. április 3.-i rendelete minden 100 hold feletti nagy- és középbirtokot köztulajdonba vett. Április elején leállították a helyi földigénylő bizottságok és kiküldött birtokrendező bizottságok munkáját. Az egyházi és a világi nagybirtokokat nem szétosztották, hanem szocializálták, és azokon állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket hoztak létre. A szegényparasztság többsége ezért egy idő után elfordult a proletárdiktatúrától. Igazat adhatunk Jászi Oszkárnak, aki Magyar kálvária - magyar feltámadás című visszaemlékezésében írta: "A magyar feudalizmus örökké hálás lehet a magyar bolsevizmusnak. Ő volt az, mely az októberi forradalom földosztó politikáját diszkreditálta, és a nagybirtokot pusztán vörösre kente és megmentette."/12/

A nagyatádi-féle földreform előkészítése

Az ellenforradalom győzelme után az 1919. augusztus 15.-én megalakult második Friedrich kormányban Nagyatádi Szabó megkapta a földművelésügyi miniszteri tárcát. Még ekkor is kiállt a földművelő nép földhöz juttatásáról szóló XVIII. néptörvény végrehajtása mellett. Ezért a nagybirtokosok érdekvédelmi szervezetei, - az OMGE és a Gazdaszövetség - valamint az Egyesült Kisgazda- és Földmívespártban szervezkedő újkonzervatív-agrárius politikai exponenseik, - mint például Rubinek Gyula - élesen támadták. Ezért Friedrich kihagyta a parasztpolitikust az augusztus 28.-án megalakult harmadik kormányából, és Rubinek Gyulát nevezte ki földművelésügyi miniszternek.

Nagyatádi és hívei ennek ellenére újjászervezték az Országos Kisgazdapártot és október 12.-én Kaposvárott tízezres nagygyűlésen újra liberális-agrárdemokrata programot hirdettek. Ennek birtokpolitikai fejezetében követelték az "állam részére a kisajátítás jogának törvénybe iktatását az egyházi, a pénzintézeti, a városi, a községi, és az összes többi kötött birtokra nézve. Ezen kívül az 500 holdon felüli magánbirtokokra, valamint a háború alatt szerzett kétszáz holdon felüli magánbirtokra is." Követelték, hogy "elsősorban a háborúban tényleg részt vett földmíves és földmunkás katonák és azok árvái és özvegyei jussanak földhöz, azután a kis- és törpebirtokosok, a földmíves munkások, a gazdasági cselédek kapjanak tisztességes megélhetésükre elégséges földet. Kedvező, megfelelő gazdasági felszerelési vételár és kedvező fizetési feltételek mellett."/13/

A választási esélyek növelése érdekében 1919. november 29.-én Nagyatádi beleegyezett, hogy pártja egyesüljön a Rubinek Gyula által vezetett újkonzervatív- agrárius Földmívespárttal. Ebből viszont az következett, hogy az 1920 januári választások után Nagyatádi és hívei folyamatosan kompromisszumokra kényszerültek. Az 1920. március 15.-én megalakult Simonyi-Semadam kormányban a parasztpolitikus a közélelmezési miniszterség nehéz feladatát kapta. A földművelődési miniszter pedig továbbra is a nagybirtokosok érdekeit jól védő Rubinek Gyula maradt. Az ő feladata volt a földreform törvénytervezet elkészítése. Az május közepére készült el és - a földbirtokosok javára megváltozott belpolitikai erőviszonyoknak megfelelően - már sokkal mérsékeltebb lett, mint Nagyatádi és hívei szerették volna. Ezért e földreformtervezetről, a két politikus és híveik között ádáz vita bontakozott ki, már a párt kettészakadása is szóba került. A kompromisszummal, amit július 25.-én kötöttek Nagyatádi nagyobb engedményekre kényszerült. Viszont az első Teleki kormányban ő lett a földművelésügyi miniszter. Így augusztus közepén ő terjeszthette be a nemzetgyűlésben a földreformtörvény tervezetét.

A földreform elfogadása

A Rubinekkel kötött kompromisszumnak gyors eredménye is lett: a házhelyek és kishaszonbérletek alakításáról szóló 1920. évi XXIX. törvény szeptember 24.-i elfogadása. Erről a történészek gyakran elfeledkeznek. Pedig ez hozzájárult a falusi nincstelenek és szegények gazdasági és szociális helyzetének némi javulásához. E törvény alapján a 20-as évek első felében több mint 260.000-en kaptak 600 négyszögöles építési telket, ahová felépíthették szoba, konyhás házukat. E törvény hozzájárult ahhoz, hogy a háború és a forradalmak alatt öntudatára ébredt szegényparasztság lecsendesedett, s az új rendszer passzív elfogadójává lett.

Magát a földreform-törvényt a nemzetgyűlés november 13.-án fogadta el Annak végrehajtásáért azonban - mint látni fogjuk - még sokat kellett az agrár-demokratáknak küzdeniük. Ugyanis e törvény az 1919-es néptörvénnyel szemben semmiféle birtokmaximumot nem állapított meg. Ugyanakkor kimondta a kártalanítással egybekötött állami kisajátítás jogát. A szétosztandó földek többségét azonban vásárlásokkal kívánta biztosítani, illetve - mint látni fogjuk - a nagybirtokra kivetendő vagyonváltságból. Az igényjogosultak között itt is első helyen a hadirokkantak, hadiözvegyek és a felnőtt hadiárvák álltak. Ők, ha sem házuk, sem földjük nem volt családonként egy 600 négyszögöles házhelyet és 3 kat. hold földet is kaphattak. Ugyanezt igényelhették a háborút megjárt föld nélküli mezőgazdasági munkások. Harmadik helyen álltak azok a törpe - és kisparasztok, akik 15 kat. holdig egészíthették ki saját földjüket. Legfeljebb 1 kat. holdat igényelhettek még a föld nélküli közalkalmazottak, kisiparosok és ipari munkások. A forradalmakban szerepet vállalt parasztokat kizárták a juttatásokból.

E törvény kiemelt feladatának tekintette a Horthy által 1920 augusztusában kezdeményezett Vitézi Rend földigényeinek biztosítását. Vitézek azok lehettek, akik a háborúban kitűntek hősiességükkel és a fennálló társadalmi rendet védték. Tisztek esetében általában 50, a legénység esetében átlagosan 12 kat. hold vitézi telket adományoztak. E földeket - a hitbizományokhoz hasonlóan - eladni nem, s örökölni is csak egyben lehetett./14/

1921 tavaszán a földreform végrehajtása mellett Nagyatádi és hívei a mezőgazdasági termények szabad forgalmának helyreállítását is követelték. Április 19.-i programbeszédében ezeket Bethlen megígérte. A rekvirálásokat beszüntették és a szabad forgalmat helyre is állították. Az ugyanis a földbirtokosoknak is érdeke volt. A földreform végrehajtásának azonban minden lépéséért Nagyatádinak és híveinek meg kellett küzdeniük Bethlennel és a földbirtokosokkal. Így tudták elérni, hogy június 14.-én végre megjelent a földreformtörvény végrehajtási utasítása. 20.-án pedig az Országos Földbirtokrendező Bíróság is megkezdte munkáját. Igaz, csak rendkívül lassan és vontatottan intézte a földreform konkrét ügyeit./15/

Augusztusban Nagyatádi és Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter összefogása eredményeként sikerült elfogadtatniuk a nemzetgyűléssel a vagyonváltságról szóló törvényt. Ez előírta az 1.000 kat. hold fölötti nagybirtokok 15-20 %-os, progresszíven emelkedő megadóztatását, amelyet földben kellett leadniuk. Eszerint a nagybirtokosok több mint 400 ezer kat. holdat kényszerülnek majd leadni az államnak a földreform céljaira./16/

Ezért augusztus végén a földbirtokosok a vármegyék országos gyűlésén, támadást indítottak Nagyatádi és hívei ellen. Szeptember elején pedig a legitimista politikusok kirobbantották az un. Esküdt-féle panamát. Esküdt Lajos Nagyatádi személyi titkára volt a Földművelésügyi Minisztériumban, akit azzal vádoltak, hogy a külföldre történő állatkiviteli engedélyekért pénzeket fogadott el. Az ügyet Bethlen arra használta fel, hogy politikai defenzívába szorítsa miniszterét. Október 12.-én azonban Nagyatádinak még sikerült a Kisgazdapárton belül többséget teremtenie. Így az agrár-demokrata szárny újra megfogalmazta demokratikus követeléseit: köztük a földreform- és a házhelytörvény gyorsabb végrehajtását./17/

Az egységes párt és a földreform

Nagyatádi és hívei földreformtörvény végrehajtásának további sürgetését nem adták fel a Kisgazdapárt kormánypárttá bővítésének folyamatában sem. Az ezt lehetővé tevő 1922. január 25. -i állásfoglalásukban is sürgették a "földbirtokreform becsületes" végrehajtását.

Az Egységes Párt 1922 tavaszán elkészült programjában is ragaszkodtak a földreform gyorsabb végrehajtásához. Ezt Nagyatádi és hívei a választási kampányban is képviselték./18/ Tehát ezen az alapon jött létre a nevezetes Bethlen-Nagyatádi kézfogás!

Formálisan Bethlen és hívei is kijelentették, hogy fontosnak tartják a földreform becsületes végrehajtását. A valóságban azonban azt akadályozni igyekeztek. Bethlen márciusban a minisztertanácsban utasította Kállay Tibor pénzügyminisztert, hogy egy rendelettel tegye lehetővé a vagyonváltság törvény azon pontjának megváltoztatását, amely szerint az 1000 hold fölötti nagybirtokos már földben köteles adózni. Az ő javaslatára ez csak a 1200 hold fölötti földbirtokosokra vonatkozott volna. Ez ellen Nagyatádi és hívei fellázadtak, az egységes pártból való kilépéssel fenyegetőztek. Ezért Bethlen meghátrált, de a módosított rendeletben is hagyott néhány kiskaput az 1000-1200 holdas nagybirtokosok számára. Bethlen a kampánybeszédeiben általában tartotta magát a "földreform becsületes végrehajtása" formulához. Ugyanakkor nem titkolta: csak olyan földreformot támogat, amely nem gyengíti meg a földbirtokosokat.

Gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszterrel pedig olyan rendeletet csináltatott, amely a választási kampányban szigorúan bűntette az un. földreform demagógiát. Vagyis azokat, akik az elfogadott törvénynél szélesebb körű és demokratikusabb földreformot sürgettek. Az ilyen pártprogramokat és röplapokat elkobozták. A képviselőjelöltek ilyen jellegű beszédeit a közigazgatási hatóság jelenlévő emberei betiltották./19/

A vidéken ekkor újra bevezetett nyílt szavazás, a Bethlen és Klebelsberg által irányított közigazgatási visszaélések és az úri középosztály revansvágya miatt Nagyatádi "csizmás kisgazdái" közül többen nem lettek újra képviselők. Tehát Nagyatádi Szabó és agrárdemokrata csoportja meggyengült. A május-júniusban megtartott választásokon a 245 mandátumból az Egységes Párt 143-at szerzett. Ebből azonban a Nagyatádi-csoportjához csak kb. 40-45 képviselő tartozott. Ő azonban ennek ellenére a június 16.-án megalakult Bethlen kormányban újra földművelésügyi miniszter lett. Legfontosabb feladatának továbbra is a földreform végrehajtását, a mezőgazdaság fejlesztését és a parasztság érdekeinek védelmét tartotta. A nagybirtokosok - a dzsentri hivatalnokokra és a XXXVI. tc. nekik kedvező paragrafusaira támaszkodva - azonban továbbra is szabotálták annak végrehajtását.

Ezért Nagyatádi és hívei a földreformtörvény megváltoztatását, demokratizálását szorgalmazták. Az 1922. decemberében létrehozott ellenzéki Földreform Szövetséggel, majd 1923. tavaszán az Egységes Párton belül elégedetlenkedő Gömbös csoporttal való taktikai együttműködésük miatt Bethlen - az OMGE és a Gazdaszövetség tiltakozása ellenére - engedni kényszerült: április 11.-én hozzájárult a földreformtörvény módosításához. Ezt Nagyatádi és hívei egy rövid törvényben, az un. földreform-novellában képzelték el. Azt a miniszter 1923. májusára el is készíttetett és Bethlen engedélye nélkül nyilvánosságra is hozta. A nagybirtokosok érdekvédelmi szervezetei ismét élesen támadták a parasztpolitikust, és a novellát. Ezért a földreform-novella tervezetét többször át kellett dolgozni. Így annak általános vitája csak 1924. február 20.-án fejeződhetett be. Az 1924. évi VII.t.-c. azonban csak májusban jelent meg. A törvény végrehajtási utasítását pedig Bethlen csak július közepén írta alá. Tehát Bethlen rendíthetetlen híve volt a magántulajdon elvének. Szolnokon elmondott beszédében kijelentette: "földre igénye ott, ahol a magántulajdon szent, senkinek sem lehet, mint ahogy senkinek sincs igénye az én kabátomra."/20/

E küzdelmet Nagyatádi úgy harcolta végig, hogy 1924 januárjától Bethlen a bírósággal újra elővetette az un. Esküdt-panama ügyét. Azt a parasztpolitikus és hívei demokratikus törekvéseinek megfékezésére igyekezett felhasználni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy november 1.-én Nagyatádi Szabó István kétoldali agyvérzés következtében meghalt./21/

E földreform gazdasági és társadalmi következményei

Az ország 16,15 millió kat. hold területéből a földreform céljaira végül csak 1.120.000 holdat vettek igénybe. Ez az ország termőterületének 8,5 % -át tette ki. Összességében mintegy 427.000 törpe-, illetve kisbirtokot létesítettek. Földjuttatásban 186.000 földnélküli mezőgazdasági munkás, valamint 115.000 törpe-, és kisbirokos részesült. Földet kapott még mintegy 30.000 hadirokkant, több mint 25.000 hadiözvegy és 1.000 felnőtt hadiárva, illetve mintegy 2.500 arany és ezüst vitézségi érmes frontharcos és több mint 40.000 kisiparos és ipari munkás. Ez a családtagokkal együtt legalább 1,5 millió ember, az egész parasztság 25 %-a volt./22/

A földreform tehát statisztikailag lényegesen átalakította a magyar agrártársadalmat, hiszen mintegy 20 %-al növelte meg a törpebirtokos parasztok számát és - papíron - jelentősen csökkentette a nincstelen agrárproletárokét. Ez azonban a valóságban nem sokat segített a szegényparasztok helyzetén.

Figyelembe véve, hogy a több mint 427.000 személynek csak alig 700.000 kat. holdat osztottak ki, akkor az egy főnek juttatott földmennyiség alig éri el az 1,7 holdat. Így a 20-as évek második felében a gazdaságok száma ugyan 40 % - al nőtt, de e növekedés elsősorban az 1 kat. hold alatti, részben pedig az 1 és 5 kat. hold közötti birtokokra terjedt ki. Ugyanezen idő alatt azonban az élet- és versenyképes közép- és gazdagparaszti birtokok száma és földterület-állománya csökkent. Az üzemstruktúra optimalizálása szempontjából tehát a reform nem hozott kedvező változást. Az így kialakult nyomorparcellákon sem az intenzív kultúrák, sem a belterjes állattenyésztés nem honosodhatott meg.

Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a 20-as évek földreformja, - éppen kompromisszumos jellege miatt - csak részben érte el a célját. Egyrészt kistulajdonossá tett mintegy 200.000 föld nélküli földmunkást. Másrész több mint 100.000 törpebirtokosnak is juttatott néhány hold földet. Ezzel mindkét réteget megnyugtatta, leszerelte az elégedetlenségüket és megerősítette bennük a tulajdon szentségének tudatát. Így elérte, hogy e társadalmi csoportok egy része elfogadta a rendszert és abban saját helyét./23/

A Nagyatádi Szabó István és agrár-demokrata hívei által elképzelt célt, a nagybirtokrendszer demokratikus felszámolását, illetve a szegény- és kisparasztság széles tömegeinek polgárosodását azonban nem tudta biztosítani. Éppen ez a Bethlen-korszak egyik legnagyobb mulasztása: a paraszt-polgárosodás kiszélesítésének elmaradása! Ez Bethlen István nagy politikai felelőssége is. Láttuk, szinte mindig ellenezte a szélesebb körű és demokratikus földreformot. Mindig a földbirtokosok érdekképviseleti szervezeteivel értett egyet. A földbirtokosok érdekeit fontosabbnak tartotta a parasztság tömegeinek felemelésénél. A demokratikus földreform kérdésénél sem Tisza István, sem Bethlen István nem tudta áttörni osztályának korlátjait. Ezért e területen, - amely mint láttuk a nemzeti sorskérdések egyike volt - nem is alkottak államférfiúi cselekedetet.

Nagyatádi és hívei küzdelme azonban nem volt hiábavaló: politikai harcuk nélkül a földreform még ilyen felemás eredményeket sem hozott volna. Sőt! A bethleni konszolidáció gazdasági-, szociális-, társadalmi- és politikai tartalma is konzervatívabb lett volna, még kevesebb emberi- és politikai szabadságjogot és paraszti érdeket szolgát volna. Igaz, hogy e küzdelem csak felemás eredményeket hozott, ez azonban - mint láttuk - nem Nagyatádin és hívein múlott, hanem a belpolitikai erőviszonyokon, elsősorban a földbirtokosok és az őket kiszolgáló köztisztviselők nagybirtok-rendszert védő attitűdjén. Mindezek miatt a rendszerváltás után Nagyatádi Szabó István szobra jogosan került vissza a Földművelésügyi Minisztérium épülete elé.

Források, jegyzetek

1. Kerék Mihály: A magyar földkérdés. Bp. 1939. 5. p.
2. Hanák Péter: Magyarország társadalma a századforduló idején. In. Magyarország története, 1890-1918. I. kötet. Főszerkesztő: Hanák Péter. Bp.,1978. 480-507. p.
3. Varga Lajos: Az MSZDP és az agrárkérdés a századelőn. In. Parasztkérdés, 1890-1930. Szerkesztette. Juhász Antal, Sipos József. Szeged, 1985. 69. p.
4. Romsics Ignác: A parasztság és a forradalmak kora. Valóság, 1989. 6.sz. 14-27. p.
5. Kerék, im.: 144. p.
6. Sipos József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig. In. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti Tanulmányok. Studia Historica 9. Szeged, 2006. 63-82. p. Témánkhoz: 65. p.
7. Romsics Ignác: Bethlen István. Politikai életrajz. Magyarságkutató Intézet. Bp. 1991. 23-29. p.
8. Kerék, im.:139-143. p.
9. Sipos, im.: 81. p.
10. Sipos József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén. MFMÉ. Történeti Tanulmányok. Studia Historica. 7. Szeged, 2004.157-179. p.
11. Sipos József: A pártok és a földreform 1918-1919-ben. Gondolat Kiadó. Bp.2009. 200-219. p.
12. Jászi Oszkár: Magyar kálvária - magyar feltámadás. Magyar Hírlap könyvek. 1989.
13. A párt programját lásd: Budapesti Újság, 1919. október 21. és 24. számaiban.
14. Nagy József: A Nagyatádi-féle földreform. Eger. 1993. 1-121. p.
15. Sipos József: A kisgazdapárt és a Bethlen-kormány kezdeti tevékenysége. Századok, 1984. 4. sz. 658-708. p.
16. Kerék, im.: 202. p.
17. Sipos József: Nagyatádi Szabó István és a második Bethlen kormány megalakítása. In. Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XV. Nyíregyháza, 2002. 155-185. p.
18. Népszava, 1922. I. 26. 3. p. és A Kisgazda, 1922. II. 5. 5. p. Lásd még: Sipos József: Az Egységes Párt 1922-es választási programja. In. Aetas, 2012. 2. sz. 76-85. p.
19. Sipos József: A 48-as Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt megalakulása. MFMÉ. Történeti tanulmányok. Studia Historica 13. Szeged, 2010. 135-146. p. Sipos József: Bethlen István 1922-es kampánykörútja és eredményei a Duna-Tisza közén. In. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica Tomus CXXXIII, Szeged, 2011. 71-92. p. Lásd még: Sipos József: Az Egységes Párt és az 1922-es választások előkészítése. Kézirat. Megjelenik: Múltunk, 2013/4. számában.
20. Kerék, im.:194. p.
21. Nagy, im.:122-148. p.
22. Kerék, im.: 198-240. p.
23. Sipos József: A Nagyatádi-féle földreform. Rubicon, 2010/4-5.sz. 78-81. p.