Szerző: Kerepeszki Róbert

Forrásszemelvények
A két világháború közötti időszak széles politikai palettáján megtalálható pártok minden aktuális kérdésben állást foglaltak vagy a sajtójuk, vagy - amennyiben volt - országgyűlési képviselőik révén, így jól vizsgálható az, hogy az egyes mozgalmak, szervezetek hogyan viszonyultak bizonyos társadalmi-politikai jellegzetességekhez, jelenségekhez, szituációkhoz. Az országgyűlési beszédekből származó alábbi válogatásban a korszak minden jelentős politikai irányzata "megszólal" a leventeintézmény kapcsán. Szociáldemokrata, liberális-demokrata, kisgazda, kereszténypárti, kormánypárti és szélsőjobboldali politikus, illetve felsőházi tag, katolikus püspök egyaránt elmondja a véleményét a Horthy-kor egyik legjellemzőbb ifjúsági szervezetéről. A rövid szemelvényekből jól kiderül, hogy az intézményt védő kormányoldalon kívül az ellenzéki politikai irányzatok képviselői többé-kevésbé bírálták a leventemozgalmat, és ezekben a véleményekben nagyon jól visszaköszönnek az egyes világnézetek, ideológiák jellemző vonásai is.

Malasits Géza, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt politikusa az 1926-os választások során a győri lajstromos választókerületből jutott be a Képviselőházba, és már a következő év folyamán többször szóvá tette a leventékkel kapcsolatos észrevételeit:

"Mindenekelőtt tartozom kijelenteni - hiszen már ismételten kijelentettük -, hogy nekünk nem a leventeintézmény ellen van kifogásunk, hanem az ellen a szellem ellen, amely egyik-másik kerületben tapasztalható. Nevezetesen a városokban az ifjúság elfoglaltsága egészen más, mint a mezőgazdasági vidékeken. A mezőgazdasági vidékeken tényleg a vasárnap az egyetlen szabadnap és vasárnap délelőtt gyakorlatoztatják a leventéket. […] Még csak két dolgot kívánok a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy méltóztassék főképpen a fővárosi nagyvállalatokat figyelmeztetni arra, hogy a levente-intézmény nem arra való, hogy amiatt a 21 éven aluli ifjúmunkásokat ne vegyék fel. A gyárakban ugyanis gyakorlattá vált, hogy amint jelentkezik valamelyik ifjúmunkás munkára, megkérdezik: hány éves, leventeköteles? Nagyon sajnáljuk! Ily módon azt a célt, amelyet a miniszter úr el akar érni a levente-intézménnyel, épen nem fogja elérni, mert ezek az ifjúmunkások, ha nem kapnak munkát, egész héten züllenek, ki vannak téve az erkölcsi és anyagi züllésnek. Ebben a tekintetben tehát intézkedni kell aziránt, hogy az a körülmény, hogy valaki leventeköteles, ne lehessen ok arra, hogy a munkából kizárják, vagy ne adjanak neki munkát."

(Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, IV. kötet, 1927. május 16-i ülés)

"Mindenki tudja ­- a t. Ház túlsó oldalon ülő tagjai különösen tudják -, hogy mi nem vagyunk valami nagy hívei a leventemozgalomnak. Miért? Nem azért, mert féltjük az ifjúságot attól a testi megedzéstől, amely ott folyik, hanem azért, mert azoktól az erkölcsöktől féltjük, amelyeket ottan ezekbe a gyermekekbe belecsöpögtetnek. Én figyelemmel kísérem a leventemozgalmakat és mondhatom, hogy aszerint, amint változnak a politikai felfogások, ezek visszatükröződnek a leventemozgalom szellemében is. Ma például divatban van a fasizmus. Tessék megnézni, már Kutyabürgözdön is utánozzák a fasisztákat, kezdik a kezüket emelgetni. Látunk harcászati gyakorlatokat, fasiszta mókákat, mindennap a leventéknél, de komoly, mélyreható küzdelmet a népbetegségek ellen, az alkoholizmus ellen nem igen találunk. Alig egy tucat leventeegyesületet találunk, amely komolyán foglalkozik ezekkel; nem mondom, hogy egy sincs, találtam egy tucatot, de a kezemen meg tudnám számlálni azokat, amelyek komolyan foglalkoznak az alkoholizmus pusztításaival."

(Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, VII. kötet, 1927. november 8-i ülés)

Fábián Béla, liberális-demokrata politikus, 1922 és 1939 között országgyűlési képviselő:

"Nem lehet a leventeintézmény ellen izgatni abban az esetben, ha a leventeintézmény olyanok kezében van, akik méltók arra, hogy a nemzet ifjúságát neveljék, de a leventeintézmény ellen - és ezt ajánlom a t. kormány és a miniszterelnök úr figyelmébe - a legnagyobb izgatás az, ha a leventegyakorlatok alkalmával a gyermekekkel szemben fenyítéket alkalmaznak és ha olyan embereket alkalmaznak egyes községekben leventeoktatókul, akik nem odavalók, akik amnesztiával szabadultak meg a büntetések súlya alól, akik nem valók arra, hogy a nemzet jövő generációját neveljék."

(Az 1922. évi június hó 16-ára hirdetett Nemzetgyűlés Naplói, XLV. kötet, 1926. október 12-i ülés)

Lázár Imre, a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője az 1930-as években:

"A leventeintézményt mi, mezőgazdák is helyeseljük, - arra szükség van - hazafiságból, de azért is, mert tudjuk, hogy a fiatalság testnevelését előmozdítja. (...) Nagyon helyes volna, ha a levente-intézményben a parancsnokok és az intézmény munkájának vezetői ezek a tartósan szabadságolt katonák lennének, résziben azért, mert a katonai fogásokat minden alkalommal jobban tudják, mint azok ő régebben kiképzett parancsnokok, részben pedig azért, mert így megtakarításokat lehetne elérni. Minden község, tehetségéhez képest, 3000-4000-5000 pengőt állított be a levente-intézmény céljaira és ezt az összeget leginkább a leventeoktatóknak fizették ki. Ezeknek a tartósain szabadságolt katonáiknak teljesen ingyenesen, hazafiságból kellene és kell elvégezniök ezt a munkát, mint ahogyan a leventegyakorlaton megjelent egyének is ellenszolgáltatás nélkül vesznek részt a kiképzésen és ezeket a testnevelési célokra beállított összegeket, nagyon helyesen, más célokra lehetne fordítani."

(Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, XXI. kötet, 1939. január 19-i ülés)

Frühwirth Mátyás, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt politikusának véleménye az 1920-as évek második felében:

"A leventeoktatás intézményét én örömmel üdvözöltem és ennek kiépítését mindenütt, ahol befolyásom volt, elősegítettem. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a leventeintézmény a nemzet szempontjából csak egyoldalúan van kihasználva. Nemcsak a sportnak, a testgyakorlásnak kell hogy alapja legyen a leventeintézmény, hanem télen az iskolán kívüli népoktatásba is be lehet vonni, mert hiszen bűn volna ezt a teret parlagon hagyni. Sokszor jönnek a szülők a képviselőkhöz és panaszolják, hogy nyáron elvonják gyermekeiket a munkától, télen pedig, amikor arra idő volna, nem törődnek velük vagy legalább a kelleténél kevesebbet törődnek ezekkel a gyermekekkel, ezekkel a fiatalemberekkel. Azt kérem a miniszter úrtól, hogy télen, különösen a most következő télen, fokozott tervszerűséggel vonja be a leventéket a népművelésbe."

(Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, IV. kötet, 1927. május 16-i ülés)

Huszár Mihály, a Keresztény Gazdasági Párt sárvári országgyűlés képviselőjének meglátása a leventeintézmény viszonylagos sikertelenségéről az 1930-as évek végén:

"Konstatálnunk kell, mert tény és igazság, hogy 18 esztendő óta van leventeintézmény itt Magyarországon, de 18 esztendő leforgása alatt nem tudtuk a fiatalsággal úgy megkedveltetni, hogy a fiatalság büszke legyen rá. Nem tudtuk a szülőket sem megnyerni, hogy azok rokonszenve megnyilvánuljon a leventeintézmény iránt. Valami hibának kellett tehát lennie. Igaz, volt hiba, mert szélsőbaloldalról, destruktív oldalról ritmikusan visszatérően folytak az izgatások a leventeintézmény ellen."

(Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, XXI. kötet, 1939. január 20-i ülés)

Madai Gyula, a kormánypárt (Egységes Párt) hajdúnánási országgyűlési képviselője állásfoglalása a leventeintézménnyel kapcsolatban az 1920-as évek második feléből:

"A levente-intézménnyel a magyar vidék tudvalevően kezdetben - s ezt egészen őszintén bevallhatjuk. - kissé nehezen barátkozott meg. Ennek magyarázata népünk ösztönös húzódozása minden újtól és ösztönös gyanakvása - azt hiszem, a régi. négyszázéves osztrák uralom keserves tanulságain okulva - minden felülről jövő kezdeményezés ellen. Azonban nagy elégtétellel és személyes tapasztalataim alapján állapíthatom meg, hogy most már a kezdet nehézségein túl vagyunk s a mi népünk, különösen a földművelő magyarság, - legalább amennyire az alföldi magyar nép gondolkodását én ismerem - megbarátkozott ezzel az intézménnyel, még pedig úgy, mint egészen komolyan és őszintén demokratikus nevelő intézménnyel. Ma már gyönyörűség látni, hogy a leventeünnepélyek, - zászlószentelés! és más alkalmak - valóságos népünnepélyekké vájtak, ahol megjelenik a község apraja-nagyja és hallgatja azokat az igéket, amelyek a leventeintézmény rendeltetését, annak hivatását, a népnek megmagyarázzák. A mi népünk azt meg is érti, tisztelettel és áhítattal tekint arra a piros-fehér-zöld lobogóra, amely ilyen ünnepélyeken dominálni szokott. A levente-intézmény - személyes tapasztalataim alapján mondhatom - határozottan fejlődőben van, még pedig mind nemzeti, mind szociális és kulturális értelemben igen egészséges irányban. (Úgy van! a középen.) Látom, hogy most már a levente-intézmény keretein belül dalárdák, zenekarok alakulnak, analfabéta-tanfolyamok keletkeznek, és egyáltalában igen nagy súlyt helyeznek - legalább az én kerületemben ezt tapasztaltam - a téli népművelő előadások tartására. Szóval a néppel valóban szeretetteljesen foglalkoznak, azzal a szándékkal, hogy ne csak katonai bábut, sakkfigurát csináljanak belőle, hanem valóban lelki kincsekkel lássák el az ifjúságot, hogy az azután ezek birtokában menjen bele az életbe. Látja a szülő, az egyszerű magyar gazda is, hogy igenis a cél az, hogy az egyszerű, pallérozatlan - őszintén szólva neveletlen - ifjút átalakítsák és belőle értelmes, fegyelmezett, pallérozott eszű, jó hazafias érzésű magyar embert faragjanak. A békeidőben a 21-ik éven felüli ifjúknál ezt tulajdonképpen a katonaság tette meg. Mi nem akarunk itt katonásdit játszani. - amint az előadó úr is hivatkozott erre, - hanem mi igenis a nevelést, a szociális és kulturális nevelést komolyan vesszük, és most már e tekintetben tényleg olyan értékeket adunk a magyar ifjúságnak", amelyeket - mondom - az előítéletekkel telitett magyar gazdatársadalom is kezd elismerni."

(Az 1927. évi január hó 25-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, IV. kötet, 1927. május 16-i ülés)

Szabó Gyula, a kormánypárt (Magyar Élet Pártja) tatabányai országgyűlés képviselőjének a leventemozgalmat méltató gondolatai a második világháború időszakából:

"A magyar leventeintézmény első volt Európában az ifjúságnevelő intézmények között. Az elmúlt hónapokban ezzel a levente-intézményről szólt a magyar ifjúság országos vezetője Bécsben, nemcsak Európa, hanem az egész világ részére. Leszögezte a magyar hitvallás és a keresztény hitvallás azonosságát és közösségét. Nem túlzok, ha azt mondom, fémjelezte a magyar leventeintézmény erkölcsi tartalmát, útját és jövőjét. Ha ezt látom, akkor örömmel kell megállapítanunk, hogy az elmúlt esztendő, de különösen az újjászervezés és átszervezés óta eltelt idő igazán nem volt hiábavaló. Ha arra gondolunk, hogy a levente-intézmény nevelő munkájában elsősorban a legigazabb forráshoz, az erkölcsi forráshoz nyúl, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt esztendőben körülbelül ezerre megy azoknak a papoknak, mind katolikus, mind protestáns papoknak száma, akik négy-öt napig tartó, s a leventék országos parancsnoksága által vezetett tanfolyamon vettek részt azért, hogy a levente-intézmény lényegét és tartamát a tanfolyamokon közelebbről megismerhessék, falujukban pedig hatásosabban elősegíthessék. Ha azután arra a működésre gondolunk, amelyet leventéink a különböző gyűjtések alkalmával, a téli ruha gyűjtésen, a vöröskeresztes gyűjtésen, a .napraforgó-csatán, a bevonultak helyett elvégzendő munkakalákának előkészítésén keresztül, tehát erkölcsi munkatartalom szempontjából elvégeztek, akkor meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt esztendő, hála Istennek, nem telt el hiába és minden pénztv amit rá áldoznak, a "Szebb jövő" reményében, minden milliót megér az intézmény támogatása."

(Az 1939. évi június hó 10-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, XV. kötet, 1942. november 19-i ülés)

Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök, a magyar Felsőház tagja a leventeintézmény céljairól:

"Amikor a levente-pedagógiáról gondolkozunk és beszélünk, amikor az ifjúság országos, nemzeti, katonás nevelésének kérdéséről gondolkozunk, akkor rögtön megérzi lelkünk, hogy itt nemcsak egyszerű katonai drillről, nemcsak rendgyakorlatokról és fegyvergyakorlatokról van szó, hanem itt az ifjúság lelkének komoly, mély, egész életére kiható megfogásáról, irányításáról és alakításáról van szó. (...) A hadseregben ugyanis a fegyveren kívül a legfontosabb, sőt azt merem mondani, a döntő a szellem, amely a hadsereget eltölti. […] Ezt a szellemet akarjuk mi a levente-intézményben az ifjúsággal megkedveltetni, megértetni, benne kialakítani s ezáltal az ifjakat a katonaságnak méltó, komoly és értékes tagjaivá nevelni."

(Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Felsőházának Naplói, IV. kötet, 1939. február 4-i ülés)

Ifj. Balogh István cívisgazda, 1935 és 1939 között Debrecen országgyűlési képviselője, a Magyar Nemzeti Szocialista Párt politikusa:

"A leventeügy is rendkívül rendezetlen. A leventeintézmény leköti ugyan a fiatalságot és elvonja az olyan haszontalan passzióktól, amelyeket máskülönben adott esetben alkalmasint űzhetnének, nevelő hatása is van ennek az intézménynek, de különösképpen akkor volna nevelő hatása, ha a társadalomnak azok a tagjai, akik ezekkel a leventékkel foglalkoznak, állandó és komoly állásnak tekinthetnék ezt az állásukat. Bár nem mindegyikének, de legtöbbjének más foglalkozása is van, a leventeoktatást csak kisegítő foglalkozásnak, könnyű kereseti lehetőségnek tekinti és csak úgy hevenyében foglalkozik ezzel a fiatal gárdával. ?ket is és mindenkit, aki a magyar fiatalsággal foglalkozik, aki a magyar jövőt építi és komoly nemzeti érzést nevel az ifjúságba, jobban meg kellene fizetni. A munkanélküli ifjúságot jobban el kellene foglalni, nemcsak heti egy-két órában, hanem állandóan, nevelő, tanító hatású előadásokat kellene nekik tartani."

(Az 1935. évi április hó 27-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának Naplói, VII. kötet, 1936. május 12-i ülés)