Szerző: Hahner Péter

Az olvasóközönség egy része mindig is rendkívüli érdeklődést tanúsított a híres emberek nemi élete iránt, az írók és újságírók közül pedig sokan mindent elkövettek érdeklődésük kielégítésére. Elég volt néhány információtöredék ahhoz, hogy egész legendakörök szövődjenek egy-egy uralkodó vagy politikus szerelmi élete köré, s ha a történet elég sikamlósnak bizonyult, senki sem törődött többé a hitelességével. XVI. Lajos francia királyról például mindenki tudni vélte, hogy igen komoly szexuális problémái voltak.

A legenda
Legtöbb életrajzírója szerint XVI. Lajos fitymaszűkülete miatt nem volt képes hosszú ideig gyermeket nemzeni feleségének, Marie Antoinette-nek, sőt sokáig a szüzességét sem tudta elvenni. 1777-ben aztán, házasságuk hetedik évében (!) felkereste őket Marie Antoinette bátyja, II. József császár, aki meggyőzte sógorát a sebészi beavatkozás szükségességéről. XVI. Lajos alávetette magát a műtétnek – egyes életrajzírói szerint maga végezte el egy ollóval (!) –, ezután pedig hipp-hopp, a királyné teherbe esett, s hamarosan négy gyermekük született. Happy end! Szép, kerek történet ez, minden megtalálható benne: gyönyörű, kielégítetlen fiatalasszony, jó szándékú, balga, impotens férj, segítőkész idősebb rokon, titkos műtét és természetesen bőséges gyermekáldás. Az egyetlen probléma csak az, hogy nem éltek hosszú és boldog életet gyermekeik körében, hanem a francia forradalomban mindkettejüket kivégezték. Egy kis vérszag azonban még érdekesebbé teszi a történetet.

Ezt a legendát Stefan Zweig 1932-ben megjelent, egyébként kiváló és olvasmányos Marie Antoinette-életrajza terjesztette el széles körben. Szerinte a királyné kielégületlensége rejlik felelőtlen, meggondolatlan, komolytalan magatartásának, a monarchia tekintélycsökkenésének, s végső soron talán magának a francia forradalomnak a hátterében is. Aligha csodálkozhatunk, hogy egy 1881-ben született, viktoriánus szellemben nevelkedett író – aki Freud barátja és rajongója volt – efféle következtetésekre jutott, annál furcsább azonban, hogy Marie Antoinette és XVI. Lajos mai életrajzíróinak többsége is elfogadja ezt az interpretációt. A királyné elhúzódó szüzességének és XVI. Lajos intim műtétjének történetét ugyanis egyáltalán nem támasztják alá komoly bizonyítékok. Egy ennyire bizalmas természetű ügyben természetesen aligha lehet bármit is teljes bizonyossággal megállapítani, annyi azonban nyilvánvaló, hogy a rendelkezésünkre álló tényeknek egy jóval racionálisabb magyarázata is összeállítható.

A tények
A későbbi XVI. Lajos király 1770-ben kötött házassága után jó ideig nem közeledett feleségéhez. Anyósát, Mária Teréziát ez érthetően nyugtalanította, s mind Marie Antoinette-től, mind Mercy osztrák nagykövettől magyarázatot követelt. Mercy természetesen mentegetni akarta a császárné lányát, s felvetette azt a lehetőséget, hogy a férj az, aki egészségügyi okokból képtelen a normális nemi életre. Mercy pletykáit Aranda spanyol nagykövet már mint nyilvánvaló és közismert tényeket fejtette ki diplomáciai levelezésében. Az életrajzírók többsége pedig tőle vette át a fitymaszűkület legendáját. XVI. Lajost azonban trónörökös korában hat- és tizenhat évesen is alapos szakorvosi vizsgálatnak vetették alá (különösen házassága előtt), és semmiféle rendellenességet nem találtak nála. A trónörökös nemzését megnehezítő fizikai sajátosságok aligha kerülték volna el az orvosok figyelmét.

1777-ben II. József császár látogatást tett sógoránál. Annak azonban semmi nyoma nincs, hogy távozása után a királyon műtétet hajtottak volna végre. Versailles világában, ahol az uralkodópár nyilvánosan kelt fel, feküdt le, étkezett, és még első gyermekük születése is nyilvánosan történt, egy efféle orvosi beavatkozás nem kerülhette volna el a kortársak figyelmét. Egy bizonyos: Lajos a műtét után jó néhány napig nem tudott volna kilovagolni, a király naplójából azonban kiderül, hogy a kérdéses időszakban rendszeresen vadászott. József sem említett semmiféle műtétet leveleiben. Ehelyett 1777. június 9-én igen durva hangnemű beszámolót küldött öccsének, Lipótnak a királyi pár szexuális életéről. Szerinte Lajos csak behatol feleségébe, majd ejakuláció nélkül visszavonul, “és jó éjszakát kíván”.

“Bárcsak egyszer jelen lehetnék, én rendbe tenném a dolgokat! Meg kellene jól korbácsolni, hogy ejakuláljon, akár a szamarakat!”

Finom és megértő kommentár. II. József minden bizonnyal ugyanolyan empátiával és óvatossággal kezelte húga házaséletét, mint amilyet később uralkodóként tanúsított a magyar rendekkel szemben. Arra azonban nem utal, hogy mindezt az érintettek hozták volna a tudomására, s valószínű, hogy az egész történet csak versailles-i pletykákon alapul.

Egy másik levelében József azzal dicsekszik Lipótnak, hogy a francia királyi pár megköszönte neki, hogy rendbe hozta házaséletüket (műtétről itt sincs szó). Ezt a köszönőlevelet azonban a történészek ez idáig hiába keresték a bécsi levéltárakban, s elképzelhető, hogy csak József képzeletében létezett. A császár híres volt arról a meggyőződéséről, hogy mindenkinél mindent jobban tud, s minden bizonnyal sógorát és húgát is elhalmozta tanácsaival, arra azonban nincs bizonyíték, hogy Lajos és Antoinette különösebb hálával fogadták volna agresszív okoskodásait. Versailles-ból való távozása után viszont valami mégiscsak történt: a királyné lelkes hangnemű levelet írt anyjának házasélete boldogságáról, mire Mercy és Aranda kombinálni kezdtek, s arra a következtetésre jutottak, hogy a király hozzájárult a műtéthez. A jó hírhez Aranda még egy kis történetet is kerekített, mely szerint a király közölte nagynénjeivel, nagyon élvezi az újonnan felfedezett gyönyöröket, és sajnálja, hogy e felfedezésre nem korábban került sor. Megint egy lélektanilag valószínűtlen história: vajon a közismerten szemérmes és visszafogott, huszonkét éves uralkodó miért éppen vénkisasszony nagynénjeinek újságolta volna el szexuális élményeit?

Az tény, hogy József látogatása után Marie Antoinette teherbe esett – csak éppen egy teljes év telt el a látogatás után, tehát korántsem lehetett közvetlen összefüggés a császár tanácsai és az örvendetes családi esemény között, ahogy azt oly sokan feltételezték.

A legvalószínűbb magyarázat
XVI. Lajost semmiféle rendellenesség nem gátolta abban, hogy normális nemi életet éljen feleségével. Házassága azonban politikai házasság volt, s kezdetben talán azért nem közeledett feleségéhez, mert egyáltalán nem ismerte. Később viszont egyre jobban megszerette a kedves és szép Marie Antoinette-et, és házasságuk harmadik évében, 1773-ban, amikor a férj tizennyolc éves lett, felesége pedig tizenhét (tehát egyáltalán nem “későn”), szexuális kapcsolatra léptek. Legalábbis erre lehet következtetni Marie Antoinette két anyjához írott leveléből, amelyeket az életrajzírók nem szoktak figyelembe venni. “Drága mamámnak elmondhatom – írta Marie Antoinette 1773. július 17-i levelében –, és csak neki egyedül, hogy mióta itt vagyunk (Compie`gne-ben – H.P.), ügyeim sokat haladtak, s a házasság is konszumáltatott, bár nem vagyok még terhes. A trónörökös úr ezért nem akarja még közhírré tenni. Micsoda öröm lenne, ha májusra gyerekem születne!” Augusztus 13-i levelében pedig így írt:

“Két nappal előző levelem után úgy gondoltuk a trónörökös úrral, hogy a királyt is tájékoztatjuk helyzetünkről. [XV. Lajos ugyanis komolyan aggódott unokája házassága miatt.] Gyöngéden megölelt, és drága kislányának nevezett. Titkunkat nem kellett tovább őrizgetnünk, mindenki nagyon örült.”

A gyermekáldás azonban mégiscsak késett, s ennek tulajdonítható a számtalan pletyka és híresztelés. 1775 végén Lajos is aggódni kezdett, megvizsgáltatta magát orvosaival, ezért terjedt el a fitymaszűkület históriája. Az orvosok azonban ismét feleslegesnek tartottak minden beavatkozást, és igazuk is volt. A királyi pár 1776-tól egyre több időt töltött együtt, s Marie Antoinette 1777. augusztus 30-i levelében így írt anyjának: “eljutottam életem legfontosabb boldogságához.” Ezen minden bizonnyal az orgazmust értette. A 18. században még nem használták ezt a kifejezést, viszont úgy hitték, hogy a nő kielégülése elősegíti a fogamzást. Mi tagadás, Marie Antoinette kissé későn ismerte meg ezt az érzést, de talán nem az egyetlen asszony volt, aki így járt.

1778-ban tehát nem a sebészkés és nem II. József tanácsai, hanem a rendszeres nemi élet és a boldog házasság hozta meg gyümölcsét. A történetnek ez a verziója persze, bármennyire is valószínű, sohasem nyerheti el a pletykák és sikamlós anekdoták kedvelőinek tetszését, és még nagyon sokáig fogunk a régi legendákkal találkozni, ha szóba kerül XVI. Lajos és Marie Antoinette szerelmi élete.