2017. május 23.

A kormányzó biztosítása. Erdélyi Barna emlékezése

Közreadja: Szakály Sándor

Erdélyi Barna, volt m. kir. detektív, ki hőn szeretett Kormányzó Urunk közvetlen személyi biztonsági bizalmi csoport tagja volt, valamint külföldi rendkívüli diplomaták és miniszterek személyi biztosítása.

Január második fele-február első fele, 1992
Ezen visszaemlékezéseimet - minden túlzás vagy elhallgatás kizárásával - teszem Dr. Szakály Sándor hadtörténészeti professzor úr kérésére.

A volt M. Kir. Rendőrség három tagozatból állt. Fogalmazási, detektívtestület, valamint rendőrszemélyzet a felügyelői karral.

Minket először detektívgyakornokként nevezett ki a Belügyminisztérium, különböző állomáshelyekre. Engem, Szeged város megjelölésével, 1939. február elején. A kinevezetteket pár hónap után - berendelték a budapesti főkapitányságra cca. három hónapos tanfolyamra. Ott kitűnő szakelőadóink voltak, élén: Dr. v. Szathmáry Róbert detektív főfelügyelő, főcsoport-vezető, egyetemi magántanár. Ő jogot és a B.T.K.-t adta elő, valamint figyelő szolgálatot. Nemes Sándor főfelügyelő főcsoportvezető a bűnügytől nyomozástant nagy szaktudással méltatta. Bakk Sándor dtv. felügyelő ugyancsak a nyomozás titkait véste fejünkbe. Ezenkívül hetente egy alkalommal a katonai kémelhárítótól egy alezredes jött ki, a kémelhárításról tartott előadást.

Továbbá hetente két alkalommal mentünk az egyetemre s ott hallgattuk a világhír?ű - Dr. ORSÓS professzor urat, aki a(z) anatómia fontosságáról tartott előadást. Majd utána az Üllői úton levő TÖRVÉNYSZÉKI BONCTANI intézetbe mentünk át, ahol DR. KISS GYULA egyetemi tanársegéd hullákról, s azokon talált sérüléseket, fojtogatás, égés, ütések nyomait magyarázta nagy érdeklődésünkre.

A tanfolyam befejeztével, mindenki visszatért állomáshelyére s ott folytatta a detektív gyakorlati munkáját. Kissé hosszú volna említést tennem, hogyan kerültem a detektív testület kötelékébe?...

Csak röviden teszek említést róla. A kinevezésem előtt a m. kir. Pénzügyminisztériumba(n) mint 80 pengős havi díjnok teljesítettem szolgálatot. Ott főnököm Dr. Lechner Aurél miniszteri tanácsos volt, helyettese Dr. Madarassy Kálmán min. osztálytanácsos. Ő vele napirenden találkoztam, akták aláírása végett. Egyik napon váratlanul kérdezte - szeretem-e a munkámat? Mondottam volt, szeretem, de nekem kissé unalmas az íróasztal mellett egész nap ülnöm. Hát mit szeretnél csinálni? Újabb kérdés. Csak úgy mondottam volt, hogy detektív.  Mire Ő, így válaszolt, hát ezen könnyen tudunk segíteni. Mindjárt telefonált a Belügybe, kérte Dr. HORVÁTH DEZSŐ MINISZTERI tanácsost, kitől randevút kért másnapra. Befejezve a beszélgetést, közölte, hogy másnap megyünk a BELÜGYBE. Rettenetes izgalom futott át rajtam, és másnap valóban átsétáltunk a BELÜGYBE, mivel pár percnyire volt a BELÜGY. Felmentünk Dr. Horváth D. irodájába. Dr. Madarassy Kálmán kinthagyott az előszobában. Mintegy 5 perc múlva nyílt az ajtó, Ő jött s kért, hogy menjek be. Egy joviális elegáns úrral álltam szembe(n), ki kissé megmustrált, s kérdezte - valóban akarsz detektív lenni? Igenis, méltóságos Uram! Akkor add be a kérvényedet. Másnap be is adtam, és így 1939 februárjában megjött a szegedi kinevezésem.

Szívem visszahúzott Pestre, elsősorban szüleimhez, valamint imádott Pestemhez. Történt, hogy csere útján, ugyanaz év szeptemberében egy szegedi kollega ki szegedi származású volt, és így sikerült vele a cserét létrehozni. Pesten, a Főkapitányság politikai osztályon kaptam beosztást - Szélesi Jenő csoportjába. Ott különböző csoportok voltak, főleg a földalatti kommunista mozgalom és a nyilas mozgalom felderítése és megsemmisítése a célpont. Alig másfél hónapi ottlétem után - megszólalt a telefon, s egy Dr. JUHÁSZ JÓZSEF detektív főfelügyelő hívása volt. Csak annyit mondott, gyere fel hozzám. Ő a felettünk lévő III. emeleten levő irodájában volt.

Meg kell jegyeznem, hogy vele még szegedi szolgálatom i(de)jén találkoztam, mikor is az 1919. ellenforradalom ünnepi megemlékezést tartották, melyen Kormányzó Urunk, valamint minisztereink és sok más notabilitás egyén részt vett. Szegeden a volt főnököm mutatott be Dr. Juhász főfelügyelőnek, ki nem volt más, mint a bizalmi detektív csoport vezetője, ki a KORMÁNYZÓ URUNK és családja személyi biztonságát ellátta. Az esti szegedi színházban megtartott ünnepélyen szüksége volt egy urra, így főnököm, Bánsági Ede csoportvezetőm engem ajánlott.

Tehát felmentem hozzá, s leültetett az íróasztala mellett lévő székre, s csak annyit kérdezett - akarsz-e a csoportomba(n) dolgozni?

Nem akartam fülemnek hinni, annyira meglepett e váratlan kérdés. Mire csak annyit feleltem, Főfelügyelő Úr, életem legboldogabb pillanata ez az ajánlat, boldogan vállalom! JÓ! Akkor holnaptól velem dolgozol. Nem tudtam aludni éjjel a nagy örömhír hallatára.! Így lettem e kitűnő csoport tagja. Tagjai voltak: Dr. Juhász főfelügyelő, Gémes István felügyelő, Dévényi Tibor dtv., Ferenczy István dtv., Petri Béla dtv., Vízy Ferenc dtv., Horváth László dtv., Törő Béla dtv., Cserneczky István dtv. és szerénységem, Erdélyi Barna. Közel 7 és fél évig álltam eme csoport szolgálatában. Sok mindent láttam-hallottam. Meg kell, hogy említsem, Kállay Miklós Miniszterelnök meghívására, Nagykálóba a birtokára meghívta agarászatra Kormányzót, kint a szabadban délben az ebéd idő alatt egy kis asztalkánál négyen ültek - a megengedett távolságban álltam, mikor a Kormányzó Úr a következőket mondja Kállaynak, "Miklós, az a kívánságom, hogy a földreform törvényt mielőbb létrehozni, s azt végrehajtani"… Mintha ma hallanám.

Az 1944. március 19. német megszálláskor áthelyeztek SZTÓJAY DÖME ÚJ MINISZTERELNÖK MELLÉ, közvetlen szolgálatra. Beteg ember volt, de nagyon szerény, csendes egyéniség volt. Betegsége folytán bekerült a JÁNOS SZANATÓRIUMBA. Ott mondotta volt nekem: "Fiam, úgy kívántam ezt a Miniszterelnökséget, mint ezt a betegséget. Csak a Kormányzó Urhoz érzett hűségem és lojalitásom vett rá."

Előbbi kijelentését nemsokára megismételte, úgy, hogy betegágya szélére ültetett, s úgy mondotta, fiam, ez az igaz valóság. CCA. Három hét múlva kéretett, s kérte, hogy hívjam a mentőket, mert elhagyja az országot, BÉCSBE utazik, haza. Nemsokára meg is jelentek a mentők, feljöttek a szobájába, kisegítették a folyosóra, majd hordágyra fektették, s úgy vitték le a mentőautóhoz. Kimentünk, mert én is vele mentem - keleti pályaudvarra az oldal bejárathoz, onnan hordágyon a vasúti kocsihoz. Felsegítették egy első osztályú fülkébe. Eltávozásuk után én is bementem, hogy elbúcsúzzak tőle. Kezet fogott velem kétkézzel, kissé megszorítva, s csak ennyit mondott: "Köszönöm fiam a hűséges szolgálatodat, remélem, meg fogom hálálni." Leszálltam s a vonat csendesen kigördült a pályaudvarról.

Most pedig rátérek az igazi szolgálatunkra: Dr. Juhász főfelügyelő főnökünkkel 11-en tartoztunk a csoporthoz. Mindennap a csoport valamelyik tagja - felváltva, reggel 8 órára bement a hivatalunkba, azonnal jelentkezett a várban lévő detektív csoportnál. Ez az Úr 8-11-ig tartotta a szolgálatot, míg a többi kollega be nem jött 11 órára. Ő, akkor lelépett. Csoport tagjai 11-től du. 2-ig benttartózkodott. Kettőre ismét bejött egy tagunk, és du. 6-ig tartotta az ügyeletes szolgálatot. Ha a vári kollegák leadtak egy telefon üzenetet, hogy helyszín lesz valahol, akkor az ügyeletes azonnal kiértesítette az otthon tartózkodó Urakat, vagy telefonon, vagy a legközelebbi rendőrőrszoba útján. Persze, aki elment hazulról, annak jelentkeznie kellett az ügyeletesünknél, hogy hol található. Közölnöm kell, hogy ha a Kormányzó Úr elhagyta a kir. várat - minden telefon közlés így szólt: "LIPTAI" úton van, ide- vagy oda. Ez volt a fedő név. Ha a Kormányzó valahova elment, előtte főnökünk és helyettese kimentek a helyszínre felvételezni az útirányt, ilyen volt múzeumok, képkiállítások és más hasonló intézmények megtekinte. Mi érkezés előtt rendszerint két órával jelen voltunk a helyszínen. Átnézve a helyiségeket, bomba, vagy hasonló robbanó anyag nincs-e elhelyezve valahol. Ezt az átvizsgálást csak hasonló helyeken, vagy operaházban, színházban való megjelenés alkalmából tettük. Ha nyári szabadságra ment a Kormányzó Urunk - májust-júniust a kenderesi birtokon töltötte, majd júliust-augusztust pedig a gödöllői kastélyban. Ezekre a helyekre, a várbeli detektív urak, vagyis kettő, valamint a mi csoportunkból szintén két Úr vett részt, felváltva kéthetenként. A telefonos szolgálatunk ilyenkor is működött, mert soha nem lehetett tudni, mikor jönnek fel Pestre a Kormányzó Úrék? …Tehát állandó készültségbe(n) kellett lenünk!! A helyszíneken való megjelenés(t), mindig az adott körülmények adták meg. Öltözet: Csíkos nadrág, fekete zakó, - csíkos nadrág, zsakett, - szmoking, - frakk, vagy vadászöltözet. Meg kell jegyeznem ebben a szolgálati minőségben kimondottan megbízható, jól képzett, jó megjelenésű Urak kerültek be.

A szolgálat kötött volt az állandó permanenciával, de megvoltak minden szépségei, érdekességei. Sok-sok színes élményben volt részünk. Meg kell említsem, ha külföldről érkezett látogatóba magasabb rangú diplomata, miniszterek, államfők… ezeket is a mi csoportunk látta el. Magam részéről háromszor voltam CIANO olasz külügyminiszterrel, Ribbentrop (MAGYARORSZÁG LENAGYOBB ELLENSÉGÉVEL!!!) kétszer, PAPEN ankarai nagykövettel kétszer, Walther Funk német pénzügyminiszterrel egyszer és a bolgár földmívelési miniszterrel egyszer.

A 10 Úr közül a következőkről tudom, hogy meghaltak: Dr. Juhász főfelügyelő, Gémesi István felügyelő (talán a híres recski táborban?) Dévényi Tibor, Petri Béla, Csernyeczky Imre, itt Amerikába(n), Detroitban, Ferenczy István Zalaegerszegen, Vízy Ferenc (nincs biztos hírem felőle), a többi 4 úrról semmi hírem nincsen: Kántor István, Horváth László, Törő Béla. (Kántor István csak az utolsó évben került hozzánk, mivel Csernyeczky Imre felkerült a várba. - És végül jómagam, itt Kanadában 84. évesen nagy nosztalgiával gondolok azokra a szép időkre és ifjúságomra, amiben részem volt. Szolgálatunk szigorú fegyelmet és pontosságot követelt meg!!!

A rövidítések feloldása
B.T.K. büntető törvénykönyv
cca. kb. (körülbelül)
dtv. detektív
kir. királyi
m. magyar
v. vitéz