Klaus Barbie 1942 és 1944 között a lyoni Gestapo főnöke volt. Vezetése alatt több ezer francia ellenállót és zsidót kínoztak meg, végeztek ki vagy deportáltak koncentrációs táborokba. Tevékenységéért a lyoni mészáros gúnynevet aggatták rá. Franciaország felszabadítása után Németországba távozott, majd a hitleri rendszer összeomlása után volt nácikból szerveződött antikommunista földalatti szervezet tagja lett. 1947-ben az amerikai hírszerzés leleplezte ezt a csoportot, vezetőit bebörtönözték. Barbie azonban alkut kötött, és az amerikai hatóságok informátora lett. Büntetlenségért és pénzért cserébe szovjet ügynökökre vadászott.

1949-ben Dél-Amerikába települt. Továbbra is kapcsolatban volt az amerikaiakkal. Számos államban tevékenykedett és különböző rezsimek szolgálatába szegődött. Kegyetlen módszereit több helyen alkalmazta. Az 1970-es évek elején Serge Klarsfeld és Beatte Kunzel nácivadászok Bolíviában azonosították Barbie-t, aki Klaus Altmann néven Hugo Banzer juntáját szolgálta. Banzer elnök megtagadta kiadatását Franciaországnak. A diktátor bukása után következő kormány megegyezett Franciaországgal, és segélyért cserébe 1983 januárjában letartóztatták Klaus Barbie-t. Még abban az évben kiadták a francia bíróságnak.

Az áldozatokat képviselő szervezetek cívódása miatt pere csak 1987-ben kezdődött el. Barbie-t a lyoni bíróság előtt egy ázsiai, egy arab és egy afrikai származású ügyvéd védte. Még abban az évben életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. 1991-ben a börtönben hunyt el leukémiában.