2017. június 28.

A melbourne-i olimpiai játékok bojkottjai

Az 1896 óta megrendezett modern kori olimpiai játékok egyre növekvő presztízzsel járó nemzetek közötti versengések. Ahogy nőtt az eseményekkel kapcsolatos érdeklődés és sajtóvisszhang, a politika egyre többször hallatta hangját és használta eszközként az olimpiákkal kapcsolatos nyilvánosságot.

A leggyakoribb nyomásgyakorló és tiltakozó formává a bojkottok váltak a 20. század második felében. Ilyenkor egy vagy több ország kezdeményezésére egyes részt vevő nemzetek csapatai és sportolói távolmaradásukkal tiltakoztak valamilyen politikai esemény ellen vagy álltak ki valamilyen cél mellett.

Az első olimpiai bojkott az 1956-os melbourne-i játékokhoz kapcsolódik. Ekkor három különböző esemény állt a tiltakozás e határozott formája mögött.

November 4. után Svájc, Spanyolország és Hollandia közölte, hogy a szovjet csapatok Magyarország elleni inváziója miatt sportolóik távolmaradnak a játékoktól. A magyar csapat részt vett és kilenc aranyérmet nyert. Sok magyar sportoló nem tért vissza hazájába.

Egyiptom, Libanon és Irak a Gázai övezet és a Sínai-félsziget izraeli megszállása elleni tiltakozásul mondta le a részvételt szinte ugyanekkor. A háttérben az arab országok Egyiptommal szolidáris fellépése állt a szuezi válság kapcsán.

Utolsóként a Kínai Népköztársaság jelentette be, hogy mégsem vesz részt a melbourne-i olimpián. Az ok az volt, hogy a nem kommunista vezetés alatt álló másik kínai állam, a tajvani Kínai Köztársaság engedélyt kapott a részvételre a játékokon, Formosa néven.

A melbourne-i olimpián végül 67 ország vett részt. A kínai kamasz John Jan Wing javaslatára a nemzetek sportolói merev formaságok nélkül, együtt vonultak fel a záróünnepségen, hogy kifejezzék a világ népei közötti összetartozást. Azóta ez a közös zárókép az olimpiák egyik fő eseményévé vált.

A legjelentősebb olimpiai bojkottok - az 1980-as moszkvai és az 1984-es Los Angeles-i - még hátravoltak.