Szerző: Simándi Irén

Az 1848. áprilisi törvények megteremtették a polgári átalakulás lehetőségét, a legfontosabb polgári szabadságjogokat, a felelős magyar minisztériumot és a népképviseleti országgyűlést. Az 1848:V. törvénycikk a nőket a választójogból kizárta. A törvény szövege értelmében a hazaárulók, a gyújtogatók, a csempészek, a gyilkosok és a nők nem kaptak választójogot.

„Az 1848 : V. törvénycikk 2. §-a értelmében: „Az országnak s kapcsolt részeknek mindazon bennszületett vagy honosított, legalább 20 éves, és sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűtlenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt nem levő lakosai, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül választók:

a) Kik szabad királyi városokban vagy rendezett tanáccsal bíró községekben 300 ezüstforint értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig úrbéri értelemben vett 1/4 telket vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot, kizáró tulajdonú vagy hitveseikkel s illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen bírnak.

b) Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel vagy kereskedelmi teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak.

c) Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüstforint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.

d) Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudóstársaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolai tanítók, azon választókerületekben, melyben állandó lakásuk van.

e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha fentebbi pontokban leírt képességekkel nem bírnak is. Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatos honi törvényeinkből, 1001–1949."

(Közreadja: Beér János és Csizmadia Andor. Gondolat Kiadó, Bp., 1966. 327–329. p. Magyar Törvénytár, 1836–1868. évi Törvénycikkek. Franklin – Társulat, Bp., 1896. 223-230.p.)

A kiegyezést követően az országgyűlésben több alkalommal is előkerült a nők parlamenti választójoga, de érdemi előrelépés nem történt. Az azonban előfordult, hogy a nők választójoga mellett érvelő képviselők hozzászólását derültség fogadta az országgyűlésben.

„A képviselőházi vitában 1871. március 13-án Madocsányi Pál, a Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője beadványában a következőket fogalmazta meg. „T. ház! Több özvegy nő által aláírt kérvényt van szerencsém a t. háznak benyújtani, melyben a folyamatban levő megyék és a községek rendezése és a választási törvény alkotásánál, az őket megillető választási jogmegadásáért esedeznek.” Madocsányi előterjesztésének hatásáról csak annyit jegyez fel a képviselőház naplója, hogy „derültséggel” fogadták."

(Képviselőházi Napló, 1869/72. XV. kötet. (1871. március 13. 5. p.)

A századfordulótól jelentősen megváltozott a nők helyzet és megítélése a társadalomban. Ezt a változást a gazdasági és kulturális tényezők együttes hatása segítette elő. Az átalakulás egyik mérföldköve Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1895. december 19-én kelt leirata, melyet a budapesti és kolozsvári egyetem tanácsához intézett. Ezzel a nők számára lehetővé vált, hogy bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészi pályákra kerüljenek.

Az 1900-as évek elejétől 1917 végéig a kormányok több választójogitörvény-tervezetet is kidolgoztak, de ezekben a nők választójoga nem szerepelt. A nők választójogáért folytatott harcát Magyarországon az 1890-ben megalakult Magyarországi Szociáldemokrata Párt és az 1904. december 18-án megalakult Feministák Egyesülete vezette. Az egyesület alapítója Glücklich Vilma (pedagógus), és talán a legismertebb vezetője még Bédy-Schwimmer Rózsa (újságíró).

A Feministák Egyesülete ezt követően aktívan kapcsolódott be a választójogi küzdelembe. Sajtójukban a Nő és Társadalom című lapban szinte mindenről igyekeztek tudósítást írni, ami a választójogi küzdelemhez kacsolódott, a lapon keresztül is szervezték az egyesület tagságát és munkáját, gyűléseket hirdettek, hazai és külföldi politikusokat kérdeztek a nők választójogról, rendszeresen tájékoztatták olvasóikat arról is, hogyan alakul a nők választójoga külföldön.

Az egyesület megalakulását követően az egyik nagyszabású felmérésük a nők választójogának támogatottságáról készült 1906-ban, amely lapjukban is megjelent, Vélemények a nők választójogáról címmel. Politikusokat, jogászokat, ügyvédeket és a közélet egyéb szereplőit kérdezték, hogyan vélekedtek a nők választójogáról. Csáky Albin gróf, a főrendiház elnöke nem támogatta. Nem zárta ki azonban annak lehetőségét, hogy a jövőben ne változtatna ezen a véleményén. Tisza István gróf nyilatkozatában a következőket mondta:

„Két szóval megmondhatom, hogy a nők képviselőválasztói jogának határozott ellensége vagyok. Irtózom a gondolattól, hogy asszonyaink megannyi választó polgártárssá alakuljanak át.” „Ezzel a reformmal veszítenénk mi, szegény férfiak, de azt hiszem, végeredményben a nők is.”

(Vélemények a nők választójogáról. Összeállította: Schwimmer Rózsa. Kiadja a Feministák Egyesülete. 1906. 8–17. p.)

Giesswein Sándor néppárti, majd keresztényszocialista politikus a nők választójogának megadását teljesen indokoltnak tartotta. Mezőfi Vilmos, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országgyűlési képviselője szerint a nők ugyanolyan politikai jogokat kapjanak, mint a férfiak.

„A nő nemcsak nő, hanem ember is. S az, hogy nő, kizárólag a magánügye.” A választójogot a férfiakkal azonos feltételek mellett kell megadni.

(Szász Zoltán újságíró, Pesti Hírlap)

A felmérés eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy már a század elején is voltak olyanok, akik nem vonták kétségbe, hogy a nőknek választójogot kell adni, voltak olyanok, akik elzárkóztak a jogkiterjesztéstől, mások pedig cenzusokhoz kötötték a választójogot. A kutatások alapján azonban azt gondoljuk, hogy akik feltétel nélkül támogatták a választójog megadását, azok is inkább cenzusok teljesítése mellett gondolták az egyenjogúsítást.

A feministák a Nő és Társadalom című lap 1909. július 1-jei számában tették közzé a szervezet politikai programját, 31 pontban, „Miért kell a nőknek választójog?” címmel.

Elmondhatjuk, hogy a feminista mozgalom vezetői elsőként fogalmazták meg ilyen részletességgel a társadalom szinte minden területére vonatkozóan a nők helyzetét az adott korban, és mindazokat a szükséges intézkedéseket, amelyek alátámasztják a nők választójogának szükségességét.

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1903-ban megjelent programjában az általános jogegyenlőség elvét fogalmazta meg. Ez alapvetően magában foglalta azt is, hogy a nőknek ne csak egy kiváltságos csoportja kapjon politikai jogokat. A feminista mozgalom képviselőivel és annak programjával azért nem tudott azonosulni a szociáldemokrata mozgalom, mert abban csak az osztályválasztójogért, vagyis az úriasszonyok választójogáért való küzdelmet látta.

Ez a bizalmatlanság vezethetett ahhoz, hogy időnként durva támadással illették a feminista mozgalom vezetőit. A Nő és Társadalom, 1913. február 1-jei megjelent számában A szociáldemokrata sajtó nevelő hatása címmel olvasható cikk. A feminista mozgalom vezetői 1912. december 15-én előadást szerveztek Kecskeméten. Céljuk az volt, hogy az 1913. május–júniusban Budapesten megrendezendő női választójogi kongresszust népszerűsítsék az alföldi városban. A szociáldemokrata párt lapja december 8-án a következőképpen hívta fel a figyelmet a gyűlésre:

„A hölgyek választójoga. Bédy-Schwimmer Rozália Kecskeméten. Néhány foghíjjas, kipuderozott mágnáshölgy, aki már minden kalandot és szerelmet átélt, összeszövetkezett egy pár gépírókisasszonynyal, akik semmit sem éltek át, mert oly csunyák, hogy a kutya se néz rájuk és megcsinálták a magyarországi feminista mozgalmat, témát adva minden napilap krokiírójának, a Nagy Endre kabaré és a kávéházi veseasztalok viccnökeinek.

Ez a mozgalom nem más, mint a kormánynak hangulatcsináló kitartott társasága, amely Lukács László miniszterelnökkel is lepaktált, hogy nehány diplomás nőnek választói jogot csikarjon ki. Ezért nincs semmi köze a szociáldemokráciának a feministákhoz, mert a mi meggyőződésünk az, hogy necsak a diplomás és fűúri hölgyeknek, hanem a dolgozó nőknek is legyen választói joga. A nők jogaikat azonban sohasem a mágnásasszonyok parfümös mozgalmával, hanem osztályharcos szervezkedéssel tudják kivívni.”

(Nő és Társadalom, 1913. február 1. részlet.)

A két szervezet a választójogi küzdelmet a háború alatt is folytatta. Lapjaikban szinte minden rendezvényükről tudósítottak. Bemutatták, hogyan változott meg a nők helyzete a háború hatására. Olvashatunk arról, milyen feladatokkal kellett a nőknek naponta megküzdeniük megélhetésükért, gyermekeik ellátásáért. A háború alatt az országgyűlésben több javaslat hangzott el jogkiterjesztés érdekében elsősorban a fronton harcoló katonák választójogának rendezésére, de a hátországban dolgozó nők választójoga is említésre került, ezekből azonban semmiféle jogszabály nem született. Vázsonyi Vilmos választójogi (tárca nélküli) miniszter volt az a politikus, aki törvénytervezetében – ha cenzusok mellett is, de - választójoggal kívánta ellátni a nőket. A Polgári Demokrata Párt alapítója (1900. március 11.) és meghatározó politikusa 1917. december 21-én nyújtotta be törvénytervezetét a parlamentbe.

Javaslatában választójogot adott volna minden 24 évet betöltött, írni-olvasni tudó magyar férfinak, aki
4 elemi osztályt végzett
vagy legalább 10 korona adót fizet
vagy legalább 2 évig katonai szolgálatot teljesített, továbbá katonai altiszti fokozatot ért el, vitézségi érmet, vagy Károly-csapatkeresztet nyert el
vagy önálló iparos, kereskedő, vagy állandóan alkalmazott őstermelési, iparforgalmi munkás vagy cseléd.

Tervezetében megadta volna a választójogot minden 24 éves írni-olvasni tudó magyar állampolgár nőnek, aki
4 elemi osztályát elvégezte
vagy gyermekkel bíró hadiözvegy
vagy legalább 2 év óta működő tudományos, művészeti egyesületnek tagja.

A kormány által 1917. december 21-én benyújtott választójogitörvény-javaslat tárgyalására a képviselőház 1918. január 17-én 48 tagból álló különbizottságot hozott létre. A bizottság a javaslatot 1918. február 8-a és június 7-e között tárgyalta.

A bizottság többségi véleménye szerint a „női választójog ez idő szerinti kikapcsolása mellett foglalt állást”. Ezután a kedvezőtlen megítélés után következett a képviselőházi vita, amely három hétig, 1918. június 25-től július 19-ig tartott. Vázsonyi Vilmos a képviselőházban a nők választójoga védelmében a részletes vita során 13 beszédet mondott. A legjelentősebb 1918. július 17-én hangzott el. Felszólalásában egyebek mellett a következőket mondta:

„Én városban és vidéken egyaránt láttam választást, amely nem érzéki észlényekhez méltó számításokkal ment végbe, láttam az alkoholnak ragyogó működését a választásoknál, és láttam azt a rendkívüli erkölcsi magasságot és komolyságot, mely eddig ötévenként a választásoknál megnyilvánult; nem találtam azt a bizonyítékot, hogy a nő fiziológiailag képtelen arra alkatánál, szervezeténél fogva, hogy azt a magasztos érettséget, amelyet eddig tanúsítottak a választásoknál, ő is tanúsítsa, és nem képes ezt a nagyszerű jogot komolyan gyakorolni.”

(Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Második kötet. Az Országos Vázsonyi-emlékbizottság kiadása, Bp., 1927. 228–229. p.)

Egy másik beszédében pedig a társadalomban végbement változásokra, a nők új szerepére, feladatára hívta fel a figyelmet, amikor a választójog megadása mellett érvelt.:

„Vajjon az-e a nő helyzete ma a társadalomban, ami volt csak húsz év előtt? Felnyithatjuk szemüket. Vajjon nemcsak a Wlassics-féle rendelet hatása alatt, amely beeresztette őket az egyetemre, hanem a kenyérgond nehézségei következtében is nem látjuk-e évről-évre a nők előnyomulását a kenyérkereső pályákon? Vajjon lehet-e a nőről úgy beszélni ma, mint a régi lovagkorban, amikor a lovagnő várta várában mélyen tisztelt férje visszaérkezését és ezalatt gondját viselte a háznak? A nő szerepe a társadalomban ugyanaz-e, ami volt néhány évtized előtt és a nő ma is csak madrigálok, szonettek és regények tárgya-e, nem pedig komoly társadalmi munkás, aki a társadalom fenntartásában, az ország ügyeinek előbbre vitelében a férfiakkal együtt komolyan közreműködik? És a háborúban nem alakult –e át ez az egész kérdés? Ami a háború előtt egyeseknél ambíció kérdése volt, hogy tudniillik tanuljanak, diplomát szerezzenek, ami a háború előtt csak a gondokkal, az élet nehézségeivel küzdő család nőtagjának az életbe való kivonulása volt, hogy ő is segítsen a kenyérkeresésben, az a háború alatt közszükségletté vált, mert a nők munkája nélkül a háborút nem tudtuk volna folytatni.”

„A magyar nemesi jognak volt egy intézménye, a fiúsítás. Nos hát, ez a fiúsítás most az élet zordonságában és komolyságában a dogozó nők széles rétegénél megtörtént. Ez a fiúsítás nem címek adományozásával ment végbe, hanem hogy a férfiak munkáját végzik el a nők és ha ezt el nem végeznék, akkor mi itt a front mögött nem tudtuk volna az országot rendben tartani, nem tudtunk volna azokkal a nagy feladatokkal megbirkózni, amelyekkel meg kellett birkóznunk.”

(Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai. Második kötet. Az Országos Vázsonyi-emlékbizottság kiadása, Bp., 1927. 232. p.)

1918–1919
A Wekerle-kormány által készített tervezetből született meg kevés változtatással az 1918. évi XVII. tc. A törvény tehát nem a Vázsonyi-féle választójogi törvény, mint – ma is – sokan nevezik, s ami ellen maga Vázsonyi is jogosan tiltakozott, hiszem más alapokra épült. A törvényből azonban a nők választójoga teljesen kimaradt.

1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom. A Károlyi-kormány programjában szerepelt a választójog reformja, amelyben a nőknek is választójogot kívánt adni. Az 1918. évi I. néptörvény a nők választójogát a 24. életév betöltéséhez, 6 év magyar állampolgársághoz, írni-olvasni tudáshoz kötötte. A tervezet 1919 márciusában készült el, megvalósítását a proletárdiktatúra létrejötte megakadályozta.

A Tanácsköztársaság idején a választási jogosultságot 18 évre szállították le, s a nők is kaptak választójogot. 1919. április elején tanácsválasztásokat tartottak. A falvakban többségében nyílt szavazás történt, s a választójog nem volt általános. Nem volt választójoga a kizsákmányolónak minősítetteknek és a papoknak.

A Tanácsköztársaság bukását követően, 1919 őszén alakult Friedrich-kormány programjában szerepel az általános és titkos választójog bevezetése. A kormány 1919. november 17-én az 5985. számú kormányrendelettel új választójogot határozott meg.

A rendelet értemében nemzetgyűlési választójoga van minden férfinak, aki
21. évét betöltötte,
aki 6 év óta magyar állampolgár,
fél év óta ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van,
ennek az életkornak a betöltése előtt is választójoguk van azoknak, akik 1918. évi november hó 1. napja előtt legalább 12 héten át a harctéren arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek.

A nők választójogát a férfiakéhoz hasonlóan állapították meg, ám itt kikötötték még az írni-olvasni tudást is.

1920. Plakát
[Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja … nagygyűlést tart SLACHTA Margit a párt hivatalos jelöltje]

Az 1920. január 25–26-án tartott nemzetgyűlési választásokon került a parlamentbe az első magyar nőképviselő: Slachta Margit (1884–1974). Képviselőként 1922-ig tevékenykedett (később, az 1945-ös választásokon újra képviselő lett).

1922
A nemzetgyűlésben – működési idejének lejárta miatt - gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter 1922. január 27-én terjesztette be az új választójogi tervezetet.

Ebben a nők esetében – a férfiak 24. életévétől eltérően – a korhatárt 30 évre emelte,
10 év állampolgársághoz,
2 év helyben lakáshoz,
az elemi iskola 4 osztályának elvégzéséhez kötötte,
s a nőknél a következő feltételeket is megkövetelte:

„A két vagy több született törvényes gyermeket, saját jövedelmet, vagy keresetet, vagy 8 középiskolai osztály elvégzését, továbbá megadta volna a választójogot az általános kellékek kikötése mellett annak a nőnek is, aki 8 középiskolát végzett férfinak a felesége.”

A törvényjavaslat tárgyalását a 20 tagú választójogi bizottság kezdte meg.

A választójogi bizottság 1922. február 9-én elvégezte munkáját, ezt követően kezdődött a parlamenti vita.

A hozzászólók között elsőként Slachta Margit mondta el a véleményét 1922. február 14-én a női választójog vitájában. Felszólalásában arra a kérdésre kereste a választ, miért nem egyenlő cenzus alapján kívánják megállapítani a férfi és női választójogot. Beszédének központi gondolata az volt, hogy a történelem folyamán a nők mindig dolgoztak, számtalan nagyszerű találmányt hoztak létre, az emberiség javát szolgáló tetteket hajtottak végre.

A háborúnak, a pusztulásnak nem az előidézői, hanem szenvedő alanyai voltak. A társadalom változása, a kapitalizmus kialakulása jelentős hatással volt életükre, munkájukra, a kényszer a gyárakba, a gépsorok mellé vitte őket.

A nők bebizonyították, alkalmasak arra, hogy saját életük alakításán túl véleményükkel hozzájáruljanak a politikai élet változtatásaihoz. Jogaikat a férfiakéhoz mérten egyenlően kell megadni.

A választójogi javaslatból nem lett törvény. Nem volt idő. A nemzetgyűlés mandátuma 1922. február 16-án lejárt!

Mint ismeretes, Bethlen István 1922. március 2-án rendelettel szabályozta a választójogot.

A 2200/1922. ME. számú rendelet
Férfiaknál
24 éves korhatárt,
10 év magyar állampolgárságot,
2 év helyben lakást,
4 elemi végzettséget írt elő;

Nőknél
30 éves korhatárt
6 elemi sikeres elvégzését
de 4 elemi elegendő, ha férjezett és legalább három gyermeke van, vagy saját keresetéből tartja fenn magát, és aki főiskolát, egyetemet végzett, 30 év alatt is szavazhat.

A rendelet a nőket és a férfiakat együttvéve a polgárságnak 63,5%-át, a munkásoknak pedig 50,5%-át juttatta választójoghoz. Összességében a választójogi rendelet a nők esetében előrelépést jelentett a korábbi állapotokhoz képest, a hat elemi megkövetelése ugyanakkor szűkítette a női választók számát.

A rendelet szabályozta a szavazás módját, amelynek értelmében községenként (szavazókörönként) Budapesten és a törvényhatósági városokban arányos képviseleti rendszer szerint, lajstromos szavazással, titkosan, a többi választókerületben nyílt szavazással történt a voksolás. A nyílt választások nem voltak kötelező érvényűek, a titkos választást azonban kötelezővé tette a rendelet.

Az országgyűlési választásokat a 2200/1922. ME. számú választójogi rendelet alapján május 28-án, június 1-jén, június 12–13-án és 15-én (pótválasztást is) tartották.

Az új nemzetgyűlés egyetlen női képviselője a szociáldemokrata párt politikusa, Kéthly Anna volt.

1925
Bethen István miniszterelnök 1925. március 6-án ismét választójogitörvény-javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé.

A törvényjavaslat a választás feltételeit ugyanazokhoz a cenzusokhoz kötötte, mint a 2200/1922. ME. számú kormányrendelet.

A tervezetet előzetesen egy külön erre a célra létrehozott 25 tagú választójogi bizottság tárgyalta, amely jelentésével 1925. április 30-ára készült el.

A bizottság egyértelműen a „nők szavazati jogának fenntartása mellett foglalt állást”. A beterjesztett javaslatban is támogatja a nőknél a 30 éves korhatárt és a 6 elemit mint műveltségi cenzust.

A választójogi bizottság beszámolójának elfogadása után, 1925. május 14-én megkezdődött a törvényjavaslat részletes tárgyalása.

A vitában a nők választójoga mellett elsőként gr. Apponyi Albert fejtette ki véleményét, amelyben nem tartotta elfogadhatónak a nők esetében javasolt 30 éves korhatárt és a magas műveltségi cenzust.

Kéthly Anna szociáldemokrata országgyűlési képviselő 1925. május 27-én elhangzott beszédében a választójogitörvény-javaslat pontjait sorra véve, az életből felsorakoztatott példákon keresztül próbálta a nők választójogára vonatkozó cenzusokat megcáfolni.

A törvényjavaslat cenzusainál kijelentette, hogy a jelenlegi politikai hatalom birtokosainak nem az a lényeg, hogy „ki legyen benne a választójogi javaslatban”. „Az a lényeg, hogy ki ne legyen benne, és kit hagyjanak ki.” A törvénytervezet kihagyja a választójogból a 24 és 30 esztendő közötti nőket, „nyilván abból indulva ki, hogy a nőknél a megállapodottság, az érettség későbbi korban áll be, mint a férfiaknál”. Ez a megállapítás nem igaz, az orvostudomány is cáfolja ezt, nem beszélve arról a tényről, hogy éppen a 24 és 30 év közötti nők nagy tömege dolgozik a gazdaság különböző ágazataiban, fizikai vagy szellemi munkát végezve sok esetben felelős beosztásban. (Nemzetgyűlési Napló. XXXII. kötet. 1925. 241–243. p.)

A műveltségi cenzus megkövetelésénél meg kell vizsgálni a magyar iskoláztatás lehetőségeit. Magyarországon van iskolakötelezettség, a hat elemi „ismétlőiskolát minden teremtett léleknek végeznie kellene”. A valóság azonban más: a „mezőgazdasági és ipari proletáriátus gyermekei, különösen a leánygyermekek már 8-9 éves korukban falun kis pásztorok, városban újságot hordanak ki, kifutók, vagy pedig még kisebb testvéreik őrei”. Aki ismeri ezeket a körülményeket, az tudja, hogy ezek olyan megoldhatatlan akadályok, amelyeken csak kevés munkásasszonynak sikerül átlépni. (Nemzetgyűlési Napló. XXXII. kötet. 1925. 241–243. p.)

Az országgyűlés 1925. július 7-én elfogadta a XXVI. törvénycikket, amely az 1922/2200. ME. rendelethez képest semmi lényeges változást nem tartalmazott, csak a rendeletet emelte törvényerőre.

Férfinak esetében
A 24. életév betöltése,
10 év magyar állampolgárság,
2 év helybenlakás vagy lakástulajdon,
4 elemi népiskola sikeres elvégezte vagy ezzel egyenlő értékű műveltség meglétének igazolása,
a 24. életév betöltése nélkül is választójogot kap az a férfi, aki egyetemet vagy főiskolát végzett.

Nők esetében
a 30. életév betöltése,
10 év magyar állampolgárság,
2 év helybenlakás vagy lakástulajdon,
6 elemi népiskola sikeres elvégzése vagy ezzel egyenlő értékű műveltség meglétének igazolása,
a 4 elemi abban az esetben elég, ha 3 vagy több törvényes gyermeknek adott életet, és legalább három életben van, a háborúban hősi halált halt gyermekeket e rendelkezés szempontjából életben lévőnek kell tekinteni;
saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát, és önálló háztartást vezet, annak a nőnek, aki egyetemet vagy főiskolát végzett, életkorára való tekintet nélkül van választójoga.

PLAKÁT!!!! Munkások! …Vasárnap.. a IV. pártszervezetben Nőgyűlést tartunk! Előadó: Kéthly Anna
A választások 1926. december 8-a és 15-e között voltak. Kéthly Anna képviselő maradt.

1937–1938
A két világháború közötti korszak utolsó választójogitörvény-javaslatának beterjesztésére 1937. december 30-án került sor, Darányi Kálmán miniszterelnök és Széll József belügyminiszter előterjesztésében.

A kormány által benyújtott törvényjavaslat talán legfontosabb kitétele a szavazás módjára vonatkozik, amelynek értelmében a választás titkos és kötelező. A javaslat szerint:

Férfiak esetében választójogot kaphat, aki
26. életévét betöltötte,
10 év óta magyar állampolgár,
6 éve egy helyben lakik,
a 6 elemit elvégezte,
választójogot kaphat az a férfi is, aki írni–olvasni tud, családfenntartó, és háborús vitézségi éremmel vagy Károly-csapatkereszttel rendelkezik,
egyetemet vagy főiskolát végzett férfinak az állampolgárság és az egy helyben lakás cenzusának kellett eleget tennie.

Nők esetében választójogot kaphat, aki
30. életévét betöltötte,
10 év óta magyar állampolgár,
6 éve ugyanabban a községben lakik,
a 6 elemit elvégezte,
saját vagyonából vagy keresetéből tartja el magát,
olyan férfinak a felesége, akinek van választójoga,
választójogot kaphat az a nő is, aki tud írni-olvasni, négy vagy több törvényes gyermeke van (háborúban hősi halált halt gyermek élőnek számít)
egyetemet vagy főiskolát végzett nőnek az állampolgárság és az egy helyben lakás cenzusának kellett eleget tennie.

A javaslatot a közjogi bizottság 1938. február 3-a és március 4-e között (14 ülésnapon) tárgyalta.

A közjogi testület egyebek mellett határozottan állást foglalt abban, hogy az egész nemzet részére készüljön a törvény, és azt úgy kell megszerkeszteni, hogy abban a nemzet megfontolt akarata nyerjen kifejezést és megvalósulást.

A képviselőház az általános és a részletes vitában 1938. március 23-a és április 7-e között foglalkozott a választójogi javaslattal.

Röviden idézünk Kéthly Anna egyik felszólalásából, ahol az életkori cenzus ellen sorakoztatta fel érveit: A munkásnők politikai ítélőképessége a munkában fejlődik ki, semmivel sem kevesebb, mint a tanult nőké, tehát 24, 26 vagy 28 éves korban a nők éppen olyan alkalmasak politikai döntések meghozatalára, mint 30 éves korukban.

Az 1938: XIX. törvénycikket május 5-én fogadta el a képviselőház, majd a felsőház is.

A törvény legnagyobb vívmánya a titkos választójog megvalósulása volt. Az új törvény nem adott a nőknek több jogot, mint az 1925-ös XXVI. törvény, csak a feltételrendszert módosította. A törvény második rész III. fejezete a választójogosultságot szabályozza, különbséget téve lajstromos és egyéni választójog esetében, külön a férfiak és a nők vonatkozásában. A törvényben szigorodtak a műveltségi, a vagyoni és helybenlakási cenzusok.

Lajstromos választókerületben választójoggal rendelkezik az a nő, aki
30. életévét betöltötte,
10 év óta magyar állampolgár,
6 év óta ugyanabban a községben lakik vagy van lakása,
a népiskola 6-ik osztályát elvégezte,
saját jövedelméből vagy keresetéből tartja el magát.

A 6 elemi alól mentesül, ha írni-olvasni tud, de legalább három élő törvényes gyermeke vann és a férje rendelkezik választójoggal. (A háborúban hősi halált halt gyermeket életben lévőnek kell tekinteni.)

Aki középiskolát végzett, a 26. Életév betöltésétől, aki pedig egyetemet vagy főiskolát végzett, életkorra tekintet nélkül rendelkezik választójoggal, ha az állampolgárságra és a helybenlakásra vonatkozó cenzusok feltétele megvan.

Az egyéni választókerületben a nők esetében a főbb cenzusok megegyeznek a lajstromos szavazásnál megköveteltekkel.

PLAKÁT (Kéthly Anna, …..) A Szociáldemokrata Párt választói nőgyűlést tart
Az új választójogi törvény alapján 1939. május 28–29-én tartották az országgyűlési választásokat.

Az országgy-lésben a szociáldemokrata párt részéről ismét Kéthly Anna jutott be, a Magyar Élet Pártja képviselőjeként pedig Melczer Lilla szerzett mandátumot. A felsőháznak továbbra sem volt női tagja.

(1920 és 1944 között öt női képviselő került be a magyar parlamentbe.
• Slachta Margit, 1920, Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja;
• Kéthly Anna, 1922–1948, Magyarországi Szociáldemokrata Párt;
• Báró Orosdy Fülöpné Herzog Margit, 1931, pártonkívüli;
• Melczer Lilla, 1932, Egységes Párt, 1935, Nemzeti Egység Pártja, 1939, Magyar Élet Pártja;
• Toperczer Ákosné Hagara Róza, [1935-1939] 1935-ben pótképviselő, 1936-ban Wolff Károly halálát követően került a parlamentbe, Keresztény Nemzeti Szocialista Párt.

Kitekintés, 1945
A magyar választójog történetét tekintve az általános, egyenlő és titkos választójog az 1945:VIII. törvénycikkben valósult meg. A választójogi korhatárt nőknél és férfiaknál egyaránt 20 évben határozta meg. A törvény alkotói lényegében biztosították a választójog általánosságát, titkosságát, eltörölték kötelező jellegét és mindenfajta korábbi cenzust. Az egy helyben lakási kötelezettség csak abban jelent meg, hogy azok szavazhattak, akik 1945. szeptember 1-jén Magyarország 1937. december 31-i határán belül laktak.

PLAKÁT!!!! A magyar nők képviselőjelöltjei a 4-es listán…. A Független Kisgazda és Földműves …P. XIV. kerületi jelöltjeinek névsora

Az új választójogi törvény alapján az országgyűlési választásokat 1945. november 4-én tartották. A választói névjegyzékbe 5 167 180 személyt vettek fel. A háború következményeképpen a női választók száma 600 ezerrel több volt, mint a férfiaké.

Az 1945. november 4-ei választásokat követően a nemzetgyűlésnek 409 képviselője lett, közülük 16 nő.