Szerző: Názer Ádám 

1925. december 1-jén avatták fel a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. budapesti stúdióját. Ekkor vette kezdetét a rendszeres rádióműsor-sugárzás. A sport mint téma az első években politikai összefüggéseiben jelent meg. A hatalom prominensei fejtették ki véleményüket a sport és a politika viszonyáról a rádió kínálta tömeges hallgatóság előtt. A sporttal kapcsolatos hírszolgáltatás és a helyszíni közvetítések külföldi példák alapján, de nemzetközi összehasonlításban néhány éves késéssel honosodtak meg a magyar rádiós adásszolgáltatás struktúrájában.

A kor politikusai a sportról
a rádióban is elhangzott beszédeikben

1926, Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter:
"Közegészségügyi intézkedésre van szükség, mert aki a testnevelésre időt és pénzt áldoz, az az orvosi és gyógyszertári költségeknél megtakarítást ér el." 

1927, Karafiáth Jenő, az Országos Testnevelési Tanács elnöke:
" a kimerült nemzet megújulásra kész sportolóit köszöntöm, akiket cselekvésekre hívok fel, az összes nemzeterősítő sportok felkarolására"

1930, Bethlen István miniszterelnök:
"Világnézeti felfogás, hogy a sport révén erősítsük meg a katonai erényeket, mert eljöhet az az idő, amikor próbára tétetik a nemzet. Ezért van szükség arra, hogy a legkisebb falu utolsó viskójában is tanyát üthessen a sport, s pótolja, amit a hadsereg nyújtott számára."

Nemzetközi előzmények
Az első rádiós sportközvetítésre 1921 áprilisában, az Egyesült Államokban megrendezett profi bokszmeccs kapcsán került sor. Angliában először egy labdarúgó kupadöntőről közvetítettek a helyszínről 1925-ben. 1927-ben a Dempsey-Tunney nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki döntőt már több tízmillió hallgató követte a rádiókészülékek előtt ülve.

Az első közép-európai sportközvetítés egyben az első magyar vonatkozású futballközvetítés is volt. 1926-ban az MTK csapata látogatott Prágába, a Slavia otthonába. Az MTK vendégjátéka óriási érdeklődést váltott ki. A magyar csapatot akkoriban csak "aranycsapatként" emlegették. A mérkőzés előtt napokkal az összes jegy elkelt. A csehszlovák rádió dobta be ötletként, hogy a pálya széléről közvetítenék a meccset. A technikai feltételeket megteremtették, de a mérkőzés kezdete előtt a kommentátornak felkért sportújságíró, megriadva a feladattól, taxiba pattant és elhagyta  a stadiont. A Slavia vezetői a klub titkárát, Josef Laufert tuszkolták a mikrofon elé, aki végül az egész első félidőt közvetítette. A második félidőt a rádió szigorú rendezőjének döntése alapján a műsorrendre hivatkozva nem közvetítették, pedig a Slavia legyőzte az MTK-t, és a rádió-előfizetők nagy lelkesedéssel fogadták az újszerű műsort. A hallgatók levelek tömegével követelték vissza Josef Laufert és a focit a következő vasárnapi műsorrendbe. Josef Laufer a csehszlovák rádió legismertebb sportriportere lett.

A nehézkes itthoni kezdet
A Magyar Rádió kissé lemaradva, csak 1928 februárjától jelentkezett először rendszeres sporthírekkel. A legnépszerűbb sportág, a foci vasárnapi, bajnoki fordulóinak eredményeit mondták be a Nemzeti Sportra hivatkozva. A következő néhány vasárnap után a bajnokság eredményeinek közlése elmaradt. Az ok a többi napilap tiltakozása volt. A kitűnő tudósítói hálózattal rendelkező sportújság hirtelen nagy publicitást kapott, ami érzékenyen érintette a többi újság kiadóját, így az ő nyomásukra a rádió vezetői levették a műsorról a Nemzeti Sport labdarúgásról szóló híreit.

Pedig volt igény a gyors hírközlésre. Ezt mutatja az is, hogy szinte ugyanekkor a FTC pályáján először az országban hangosbemondóval - ahogy akkor nevezték, "marconiphone" - tájékoztatták a közönséget a szünetben és a mérkőzés végén az egyidejűleg zajló meccsek eredményeiről. Ezen a pályán hasonló rendszer működött 1924 óta, ugyanis egy kikiáltó a szünetben megafonnal ordította a lelátók közönsége felé a rivális csapatok eredményeit.

A sportközvetítések iránti igény ekkor már egyre többször merült fel a sajtóban, igaz, erős ellenzői is akadtak, főleg a lapkiadók között. A Nemzeti Sport nemzetközi rádiós műsorajánlót és kritikai rovatot indított.

Az első helyszíni közvetítés a Margitsziget pesti Duna-ágában megrendezett három város (Bécs-Berlin-Budapest) nyolcasevezős-versenyéről került adásba 1928. június 28-án. A rádiós sportadások jelentőségét mutatta, hogy Mező Ferencnek, az 1928-as amszterdami olimpia szellemi aranyérmesének szülővárosa, Nagykanizsa a latin-magyar szakos gimnáziumi tanár köszöntését rádiószerepléséhez igazította. Mező Ferenc Az olimpiai játékok című munkájából részletek hangzottak el a rádióban 1928. augusztus 31-én. Szülővárosában erre a napra szerveztek ceremóniát, amelynek csúcspontja az FTC focicsapatának első nagykanizsai vendégjátéka volt a helyi csapat ellen.

Rendszeressé váltak a sporthírek és a stúdióbeszélgetések, de 1928-ban és 1929-ben összesen három helyszíni közvetítésre került sor. Nagyon hiányzott a sportriporteri gárda. Pedig a hallgatók között is terjedt a szurkolói szemlélet, ami követelte a helyszínről küldött azonnali, nyers információkat.

A futball meghatározó szerepe
Az első futballközvetítésre 1930. május 11-én került sor. A Ferencváros Üllői úti pályáján találkozott Európa-kupa-meccsen a magyar és az olasz válogatott. A közvetítésre  Pluhár Istvánt, a Nemzeti Sport sportújságíróját, egykori válogatott focistát kérték fel. Pluhárt a meccs előtt megkérdezték, hogy hallott-e már közvetítést, erre ő magabiztosan így válaszolt: "Dehogy hallottam, nincs rádióm. De nem hallgatni, beszélni kértek föl." Az olaszok fölényesen, 5-0-ra megnyerték a mérkőzést. Másnap a Színházi Élet kritikusa így írt a riporterről: "Az egyetlen magyar válogatott játékos, akinek sikere volt a vasárnapi mérkőzésen." A közvetítés a lesújtó eredmény ellenére nagyon népszerű volt, a helyszínről behallatszó zajok, a szurkolás és Pluhár szuggesztív közvetítési stílusa hatalmas sikert aratott.

Pluhár (Pápai) István
1893, Győr-Tóváros-1970, Budapest

Győrben kezdett sportolni az Egyetértésnél. Budapestre került, ahol a jogi egyetem hallgatója volt. A BEAC igazolt focistája lett Pápai néven. Jobbszélső posztján 1921-ben kétszer a válogatottban is játszott. 1920-tól a Nemzeti Sport tudósítója. 1924-től a focirovat vezetője. 1930-ban az első magyar rádiós futballkommentátor. A következő három évben alkalomszerűen dolgozott a rádiónak, 1933-tól állandó munkatárs. Labdarúgást oktatott a Testnevelési Főiskolán 1931 és 1944 között. Az 1936-os berlini olimpiáról az összes magyar aranyérmet élőben közvetítette. A Testnevelés és a Képes Sport c. lapok szerkesztője 1944-ig. Több sport témájú könyv szerzője. 1945 után néhány évig még dolgozott a rádióban, de mint a Horthy-korszak emblematikus hangja, a kommunista hatalomátvétel idején elfogyott körülötte a levegő. Ettől kezdve isszavonultan élt Budapesten. 

A következő jelentősebb labdarúgó-esemény egyben a Magyar Rádió első külföldi közvetítéssorozata is volt. Az Újpest csapata Genfben szerepelt a Bajnokok Tornáján - ez volt a mai Bajnokok Ligája elődje - 1930 nyarán. Első győzelmüket a spanyol Irun ellen Mamusich Mihály, a Nemzeti Sport újságírója kommentálta. A döntőt a Slavia Praha ellen játszották a lilák. Mamusich közvetítését a Nemzeti Sport főszerkesztője, Vadas Gyula az utolsó pillanatban letiltotta. A háttérben valószínűleg a rádió és az írott sajtó vetélkedése állt. Így a mérkőzés közvetítése kimerült abban, hogy a svájci rádió egy munkatársa németül néha bemondta az eredmény alakulását. Az Újpest 3:0-ra győzött és a Bajnokok Bajnoka címmel tért haza. Ünnepélyes fogadásukat már közvetítette a rádió a Keleti pályaudvarról.

Szőts Ernő, a rádió igazgatója a Rádióélet szeptemberi számában így nyilatkozott a sportközvetítésekről: "Ezek páratlanul nagy visszhangra találtak Magyarországon is. Arra törekszem, hogy a jövőben minél gyakrabban tarkítsák rádiónk műsorát."

Szőts betartotta ígéretét, a következő években egyre gyakoribbak lettek a különböző sporteseményekről beszámoló helyszíni kapcsolások. A boksz, a vízilabda, a lóverseny, a motorsport és más sportágak is megjelentek, de a legnépszerűbb sportág a foci lett a rádióban is, főleg hogy 1934-ben több akadály is elhárult a labdarúgás közvetítések útjából. Az MLSZ február 1-jén engedélyezte a mérkőzések második félidejének ingyenes közvetítését. Az Újpest és a Ferencváros is hozzájárult a rádióközvetítésekhez. Az Újpest-pályán a játéktér szélén, a sarokba helyezték el a riportert, a Fradi-stadionban a B lelátó felett egy fabódét ácsoltak számára, igaz, itt pénzt is kértek a rádiótól a közvetítésért cserébe. A meccseket általában Pluhár kommentálta, aki 1933-tól a rádió állandó munkatársa lett. A rádió több labdarúgással kapcsolatos újítást is bevezetett. A világhódító bőrlabda címmel labdarúgás-történeti sorozatot indított. A játékosokat és edzőket pedig szintén újdonságnak számító interjúkban szólaltatták meg. Az események a másodszor megrendezett futball-világbajnokság meccseinek közvetítésében csúcsosodtak ki 1934 májusában. Magyar kérésre olasz diplomaták jártak közben a FIFA-nál a közvetítési díj elengedése érdekében, amit végül a Nemzetközi Rádió Unió döntése értelmében a nemzetközi szövetség el is engedett a magyar félnek. Az Olaszországban megrendezett vetélkedést már több százezer hallgató követte figyelemmel itthon is. A hallgatók lelkesedtek, óriási volt az érdeklődés, a sportadások hőskora lezárult. A közvetítések és a sporttal kapcsolatos hírszolgálat elfoglalta méltó helyét a rádió műsorstruktúrájában. Évtizedekre a focit kísérő nyilvánosság leggyorsabb és legnépszerűbb eszköze lett a rádiós közvetítés.

A körkapcsolás

1950-ben két egy időben megrendezett NB I-es mérkőzésről közvetített a rádió. Az ötletgazda a londoni olimpiát is megjárt Szepesi György volt. Az egyik riporter Szepesi György, a másik Gulyás Gyula, a két helyszín pedig Szombathely és Salgótarján volt. Ezzel megszületett a 20. század második felének legnépszerűbb rádiós sportműsora: a körkapcsolás.

A következő évben már négy helyszín jelentkezett. 1963-ban új technikai alapokon hét helyszínről közvetített a Mérkőzések percről percre c. műsor. Ezt a modern megoldást akkor Magyarországon kívül csak Olaszországban alkalmazták. Az ország lelátóin megjelentek a kisrádiójukat fülükhöz szorító szurkolók. Az adásfolyam 2009-ben szűnt meg.
 
A Magyar Televízió rendes adásában először 1957-ben a Húsvéti Torna focimeccseit sugározta Szepesi György kommentálásával, igaz, a kísérleti adás részeként már 1956 tavaszán élőben közvetítettek egy magyar-francia válogatott meccset. A televízió erős konkurenciát jelentett a rádiónak, de az éterből szóló sportadások közönsége a tematikus, műholdas sportcsatornák korában is megmaradt.