2017. szeptember 21.

A szerző válasza

Tisztelt Szerkesztőség!

Elolvastam Barta Tamás írását. A következő kérdéseket és javaslatokat szeretném megfogalmazni.

Vajon milyen történetkutatói következtetésekre juthatunk, ha a rövid tanulmányomban középpontba állított konkrét tér- és időbeli történéseket az életszerű közelséget tükröző  történeti források alapján vizsgáljuk? Elszakadva az egzisztenciális, érzelmi kötődésektől és az ideológiai konstrukcióktól, milyen eredményekre juthatunk, ha analitikus fogalmak segítségével és problémacentrikus módon vizsgáljuk az egyéni és kollektív cselekvésformákat? A torzításokkal szemben van-e vétójoga az eddig jobbára negligált történeti forrásoknak? „Provokatív” tett lenne, ha hírt adunk a levéltári dobozokból feltáruló valóságról? Miért nem lehetne például a középkor kutatásához hasonló következetes és új kérdésfelvetéssel újraolvasni a publikációkat és a tabusításoktól megszabadítani történeti jelenségeket? Vajon tényleg nem tudnám, hogy mi a különbség a társadalmasítás és a társadalmiasítás között? Nem lehet, hogy az olvasó itt is valamit hamarjában írt le? 1944 és 1945 történéseit vajon tényleg akkora mértékben befolyásolták a földkérdéshez kötődő korábbi, akár 19. századi elképzelések? Miért indokolt a tényszerű kérdésekre és forrásvizsgálatokra koncentrálás helyett hosszú fejtegetésekben eltérni a tárgytól?

Ezen a helyen eltekintve a külföldi művek szerzőitől, azt javasolnám, hogy a témában megszólalni óhajtók higgadtan, kellő kritikával olvassák végig az 1960-as évektől a téma ismert és kevésbé ismert publikációit (pl. Szakács Sándor, Kanyar József, Erdei Ferenc, Orbán Sándor, Donáth Ferenc, Szabó István, Hegedűs András,  Nagy Ferenc, Kállai Gyula, Kárász Artúr, Balogh Sándor, Korom Mihály), majd az új átfogó elemzések közül vegyék kézbe például Borhi László és Gyarmati György, a konkrét regionális elemzések, forráskötetek közül például Csönge Attila, Perger Gyula, L. Balogh Béni és Varga Tibor László és kollégáik műveit. Közben szükséges lenne a folyamatos levéltári forráskutatás is a döntéshozói szinteken, mind pedig a lokális terekben.

Megértésüket kérve, de én továbbra is az utóbbi feladattal, a társadalmi gyakorlat levéltári fondokban lecsapódó történeteivel és azok forráselemzéseivel tölteném az időmet.  A sebtében szervezett ,,vitákat” elkerülöm.

Budapest, 2015. november 10.
Üdvözlettel: Ö. Kovács József