2014. október 31.

A technika két forradalma

Szerző: Endrei Walter

Az emberi technika fejlődéstörténetének rejtélyes jelenségei közé tartozik, hogy egyes népcsoportok kultúrája a kőkorszak színvonalán maradt, másoké középkori társadalmi és technikai körülmények között rekedt meg évszázadokig, miközben a technika fejlődése földrajzilag jól körülhatárolható gócokban felgyorsult. A fejlődés súlypontja újból és újból nyugati irányba helyeződött: Mezopotámiából a Mediterráneumba, onnan Nyugat-Európába, Angliába, majd Észak-Amerikába - most pedig a Csendes-óceán partvidékére, Japánba.

Van olyan tudós, aki hat különböző technikai forradalmat mutat ki az emberiség történetében, egyetértés azonban csak kettő tekintetében alakult ki. A konszenzus alapját azok a társadalmi változások képezik, melyek mindkét esetben gyökeresen és viszonylag gyorsan átalakították a termelési struktúrát. Az első az újabb kőkorszakban zajlott le, és neolitikus agrárforradalomként vált ismertté; a második a mai világkép kialakulását döntő módon befolyásoló 18-19. századi ipari forradalom.

Újkőkori agrárforradalom
Időszámításunk előtt 10 000 körül az ember már fontos műszaki ismeretek birtokában volt. Nemcsak finoman csiszolt, átfúrt, nyeles kőszerszámok egész sorát alkalmazta, hanem összetett eszközei is voltak - például a nyíl -, ismerte és használta a tüzet, talán már font és szőtt, sőt automatákat is készített, hiszen a csapdák a vadászat igen korai találmányai. Mégsem emelkedett ki táplálékszerzési módszerei tekintetében az állatvilág élőlényei közül. A gyűjtögetés, a halászat és vadászat általa folytatott kombinációja más emlősöknél is előfordul.

Nagyobb zsákmány, átlagosnál eredményesebb gyűjtés esetén felmerült ugyan a távlati gondoskodás egy kezdetleges formája: készletek képzése sanyarúbb időkre, télire - de ezt az állat is megtette. Az igazi perspektívikus tervezés első lépcsőjét az élelemtermelés megindítása képezte: a növény- és állatvilágon élősködő ember áttért annak módszeres kizsákmányolására, azáltal, hogy megteremtette az élelem reprodukciós körforgását. Előázsia számos pontjáról, de különösen a Mezopotámiát körülölelő ún. "termékeny félhold", vagyis Palesztína, Szíria, Dél-Anatólia, Örményország és Kelet-Irán területéről előkerülő leletek tanúsítják, két életfontosságú ágazat jött létre kb. tizenegyezer éve: a mezőgazdaság és az állattenyésztés.

Míg az állattenyésztés - számos átmeneti formája miatt - inkább evolúciós folyamatnak tekinthető, addig a föld megművelése forradalmi elhatározás dolga volt. Az újkőkorszak emberének a gyűjtött és télire tárolt vadon termett gabonamagvakból vetésre kellett tartalékolnia; a talaj egy részén a természetes növényzetet el kellett pusztítania és az e célra feltalált szerszámmal - ásó, kapa - a talajt fellazítania. Végül a magvakat abban a reményben kellett elvetnie, hogy a termés nagyobb lesz, mint az addigi, gyűjtögetés révén nyert mennyiség. Szinte bizonyos, hogy jó ideig párhuzamosan folyt az élelemszerzés és -termelés. Az új találmányok azonban, mint a folyamatosan üzemelő eke - mely már az állatok szelídítésének eredményét is felhasználta - vagy a sarló a mezőgazdasági üzemforma megszilárdulását eredményezték.

A domesztikáció nem képzelhető el a földművelés párhuzamos létrejötte nélkül. Az eredetileg követett és vadászott állatcsorda karámba terelése és "élő konzervként", élelemként való fogyasztása kemény, hideg teleken megkövetelte az állatok takarmánnyal való ellátását is. Ebből fokozatosan alakult ki a hús hasznosításán túl a tejgazdaság, a gyapjú feldolgozása. S végül az állatok fogatolása révén a kombinált mezőgazdasági struktúra. A vadászból, gyűjtögetőből letelepedett paraszt lett. A földművelés és állattenyésztés - nagyobb hatékonysága révén - több időt engedett a feldolgozó tevékenységek kibontakozásának is. Így keletkezett a fazekasság, fejlődtek a fonás-szövés eszközei, a házépítés módszerei. Ekkor keletkeztek az első falvak, sőt városok, bennük a specializált kézművesekkel, akiknek eltartását a mezőgazdasági többlettermék tette lehetővé.

Az agrárforradalom által létrehozott társadalmi-gazdasági szerkezet lényegében nem változott sem a fémkultúrák bevezetésével, sem az államok, majd birodalmak kialakulásával, de még az ún. "középkori technikai forradalom" hatására sem. A gazdaságban foglalkoztatott népesség 80-90 százaléka földművelő és álattenyésztő maradt.

Újkori ipari forradalom
Ezen a helyzeten csupán a 18. században kezdődő ipari forradalom változtatott. Ám ezt a fejlődést is a mezőgazdaság termelékenységének javulása tette lehetővé. Angliában a század eleje óta bevezetett újítások - korszerű eke, négyes forgó - szabadították fel azt a munkaerőt, melyet a keletkező gyáripar azonnal felszívott. Minthogy az ipari forradalom már a történelem reflektorfényében zajlott le, meglehetősen jól ismerjük születésének körülményeit. A legsikeresebb innováció, Arkwright fonógépe - a water-frame - egy-egy alkatrészéről például tudjuk, hogy feltalálója mely szabadalmak bitorlása révén jutott hozzá. Ugyanakkor a teljes gazdaságot és társadalmat felforgató folyamat elsődleges mozgatóerőinek feltárása megnyugtatóan máig sem sikerült.

A láncreakciót megindító okként a divatban lezajló eseményeket szokás emlegetni. A férfiak térdnadrág viseletéhez tartozó pamutharisnya vagy a nők által kedvelt nyomott kartonszövet (csinz) fokozott fonaligényével csakugyan megmagyarázható a fonógép feltalálása, a fonógyárak elterjedése. De a régóta létező gőzgép gyorsütemű tökéletesítése, a vegyipar, a nyomdatechnika és más szakmák innovációinak egyidejű megvalósulása mélyebben rejlő tényezőket sejtet. Kétségtelen, hogy Angliában, ahol az ipari forradalom első szakasza lezajlott, kedvező feltételek egész sora valósult meg előzetesen. Elhaltak a fejlődést gátló céhek; korszerű szabadalmi törvény védte a feltalálókat; jelentős tökefelhalmozás valósult meg; a hitelélet és a tőzsde szerepe a legfejlettebb volt Európában; az ország infrastruktúrája jó közlekedési és szállítási lehetőségeket nyújtott és a hatalmas flotta könnyedén bonyolította le a keletkező exportfeladatokat.

Az angol ipari forradalom késleltetve terjedt át a szárazföldre, talán még a gyarmati sorból ekkor szabaduló Egyesült Államok is könnyebben vette át annak lendületét. Először csak a nyugat-európai államok honosították meg a forradalom vívmányait a 19. század első harmadában, innen terjedt tovább kelet felé. Hazánkba a század második felében, tehát egy évszázadnyi késéssel érkezett, Oroszországba vagy Japánba pedig 1900 körül jutott el. Az ipari forradalom a mezőgazdaság gépesítésére is visszahatott, drámai módon csökkentve az ott foglalkoztatott munkaerő számát.

A két technikai forradalomnak van egy közösen vizsgálható aspektusa: az energiamérlegé. Az emberi test energiahasznosítási tényezője - a végzett munka függvényében - 10-25 százalék. Az élelemként felvett kaória 75-90 százaléka hővé, kémiai folyamatok energiájává, veszteségessé válik. Már a növények sem jó energiaátalakítók (konverterek), nem is szólva az őket fogyasztó állatokról. Az állati hús a növényi tápérték tíz százalékát sem hasznosítja: az azonos méretű földterületen termelt gabonának, illetve a legelőn nevelt szarvasmarha húsának kalóriaértékét tekintve, a viszonyszám 10:1. még rosszabb az igásállat munkavégzésében kifejezésre jutó energiahasznosítás, amely nem éri el az öt százalékot.

Amikor tehát az agrárforradalom állati izomerővel váltotta ki az emberét, fölszabadította annak idejét a magasabb rendű tevékenységekre. Az erőhasznosítás azonban nem javult. Az ipari forradalom talán legjellemzőbb vívmánya ezért - a gőz- és vízerőgépek, majd a belső égésű motorok által - az energia ésszerű felhasználásában rejlik. Az első gőzgépek hatásfoka - James Wattéit is beleértve - nem haladta meg az öt százalékot, később is nehezen emelkedett tíz százalék fölé. Ám a víz- és gőzturbinák elérték a harminc, a diesel robbanómotor pedig e század fordulóján a negyvenöt százalékos hatásfokot.

Végül nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy az ipari forradalom történetében rejlik korunk meghatározó gépének, a számítógépnek a csírája is. Ekkor keletkezett ugyanis a lyukkártya, melyet először szövetek mintázására alkalmaztak. Az első mai értelemben vett "computer" alkotója, Babbage 1836-ban ismerte fel és hasznosította a lyukkártyában szunnyadó lehetőségeket.



Add a Facebook-hoz
Leggyakoribb címkék:
Nőtörténet (105) | Alkotmány (58) | Horthy-kor (42) | Közjogi (31) | Államtörténet (30) | Európa (29) | Béke (24) | Habsburg (22) | Középkor (18) | Prostitúció (18) | Igazságszolgáltatás (16) | Ókor (14) | Gender (14) | Erdély (13) | Trianon (13) | 1848-49 (12) |
Legnépszerűbb címkék:
Nőtörténet (105) | Horthy-kor (42) | Prostitúció (18) | Államtörténet (30) | Alkotmány (58) | Középkor (18) | Habsburg (22) | Ókor (14) | Trianon (13) | Európa (29) | Közjogi (31) | Erdély (13) | Igazságszolgáltatás (16) | Osztrák–Magyar Monarchia (10) | Gender (14) | Béke (24) |

Kiadja a Rubicon-Ház Bt. | Felelős kiadó: Rácz Árpád | 1161 Budapest, Sándor u. 60. | Telefon: 402-1848 | Fax: 402-1849
Minimum felbontás: 1024 x 768 | Kivitelezés: Civertan Bt.