1959. március 10-én a dalai láma nyári rezidenciája közvetlen közelében tibetiek kezdtek gyülekezni, hogy tiltakozzanak a kínai megszállás ellen. Kína 1950-ben kezdte meg Tibet megszállását. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg árnyékában a kommunista befolyást folyamatosan növelték, annak ellenére, hogy szerződésben ismerték el a dalai láma tibeti vezető szerepét.

1956-ban az ország keleti felén tört ki kommunistaellenes lázadás. 1958 decemberében a lázongás már Lhászára is átterjedt, a kínai hatóságok a város bombázását helyezték kilátásba az ellenállás megtörésére.

Az 1959-es felkelés akkor robbant ki, amikor a dalai lámát a kínai katonai hatóságok a főhadiszállásra hívták, és megtiltották, hogy testőrsége elkísérje. A tibetiek gyanakodtak, hogy vezetőjüket Pekingbe akarják szállítani. Március 10-én 300 ezer ember tömeggyűlésen állt ki a tibeti vezető mellett. Március 17-én a kínai gyalogság elfoglalta a Norbulinka palotát, s a dalai láma indiai száműzetésbe vonult. Az ellenállást napokon belül letörték. A kínai megtorlás során sokakat kivégeztek vagy munkatáborba deportáltak. A tibeti testőrség tagjait megölték, számos kolostort leromboltak.