A szefárd Camondo család eredetileg a Hispániai-félszigetről származott. A 15. század végén hagyták el a területet. Előbb Velencében, majd a 18. század végén Isztambulban telepedtek le, és generációról generációra kereskedelemből gyarapították a vagyonukat.

1802-ben Salamon Jacob Camondo engedélyt kapott isztambuli bank alapítására. Fiókjaik egész Európában megjelentek. A bank, amely teljesen nemzetközi pénzintézetté vált, jól tükrözte az alapító személyiségét, aki saját naplóját hol olaszul, hol franciául, hol ladino (héber-spanyol kevert nyelven) nyelven vezette. A Camondo család kórházat épített, villamos társaságot alapított, részt vett a város modernizálásában. Iskolaalapításuk emléke maradt az isztambuli Camondo-lépcső, amely a kikötőnegyedet kötötte össze az általuk alapított iskolával a város Galata negyedében.

A dinasztiaalapító két unokája az 1860-as években Párizsba költözött. Miután nemesi rangot kaptak II. Viktor Emánuel olasz királytól, a legfelsőbb párizsi körök tagjai lettek. Palotáikat a legnagyobb klasszikus és kortárs műtárgyakkal töltötték meg. Sisley, Dégas, Van Gogh és más festők képeit is gyűjtötték. Nagylelkűen támogatták a párizsi szefárd közösséget. Adományuk tette lehetővé az első szefárd zsinagóga megépítését 1877-ben. Ugyanakkor mindig ügyeltek arra, hogy magatartásukkal ne adjanak okot nemtelen támadásokra. Például a Dreyfus-per idején nem nyilvánítottak véleményt.

Az 1920-as években New Yorkban és Pekingben alapítottak bankot. A család utolsó leszármazóit 1943-ban koncentrációs táborokba szállították Párizsból. Senki nem tért vissza.