|
2013. május 19.
|
|
|
Adóztat a cár Szerző: Hahner Péter (Nagy) Péter cár kormányzata idején (1689-1725) mindössze egyetlen olyan év volt, amelyben az Orosz Birodalom nem viselt hadat valamelyik határán. Ezért az állami jövedelmet soha nem látott mértékben meg kellett emelni: 1680-ban 1,5 millió rubel volt az állam bevétele, 1701-ben pedig 3,6 millió rubel. A bevétel növelését először a közvetett adók megsokszorozásával biztosították. Állami monopólium volt a szurok, az olaj, a kréta, a sakkfigura, a kártya, a szőrme, az irha, a kender és a dohány árusítása - a legjövedelmezőbbnek azonban a vodka és a só monopóliuma bizonyult. Még a tölgyfából készült koporsókat is átvette az állam, és négyszeres áron árusította. Péter cár 1708-ban új hivatalokat hozott létre "fiskálisok" néven, amelyek feladata jövedelmek kitalálása volt. Alaposan ki is tettek magukért: az orosz állam adót szedett születés, házasságkötés, temetés és végrendelet-készítés esetén. Adót szedett a lovak, a lóbőr és a lóhám után - vagyis nemcsak az fizetett, akinek élt a lova, hanem az is, akinek a lova elpusztult, mint ahogy az is, akinek már csak a hám maradt meg. Fizetni kellett a kalap, a bőrcsizma, a méhkasok és a moszkvai házak után (a cár ugyanis azt szerette volna, hogy a nemesség költözzön át Szentpétervárra), szakáll-, majd bajuszviselés esetén, ezenkívül a szekéren szállítás díjának 10%-a is az államot illette. Volt ágyadó, fürdőadó, kocsmaadó, kéményadó, tűzifaadó, dióadó, dinnyeadó, uborkaadó, sőt ivóvízadó is! Az adólistákon 1698 címszó szerepelt, amelyekre hivatkozva adót lehetett követelni. Mindez azonban kevésnek bizonyult. A közvetlen adók alapja 1678 óta a háztartás volt. I. Péter 1710-ben népszámlálást rendelt el, amely nagy megdöbbenésére azzal az eredménnyel zárult, hogy Oroszországban 20-25%-kal csökkent a háztartások száma. Ebben nyilván az is közrejátszott, hogy Péter uralkodása idején összesen 53 sorozásra került sor, és 300 000 férfit köteleztek katonai szolgálatra. Bár az is bizonyos, hogy amíg a háztartás volt az adóalap, addig a fiatal házasok nem szívesen alapítottak új "adóalapokat", vagyis nem költöztek el szüleiktől. 1724-ben ezért bevezették a fejadót a férfiak számára - ezzel sikerült 8,7 millió rubelre növelni az állam bevételeit. Mintegy 61%-kal növekedett az adóalap, s ennek köszönhetően a következő évben (több mint negyedszázados háború, a flottaépítés, a hadseregfejlesztés, az új főváros felépítése után!) megszűnt az államadósság. Hogy ez a rendkívüli siker mekkora terhet jelentett a lakosság számára, az ekkoriban senkit sem érdekelt. |
Leggyakoribb címkék:
Nőtörténet (105) |
Alkotmány (58) |
Horthy-kor (42) |
Közjogi (31) |
Államtörténet (30) |
Európa (29) |
Béke (24) |
Habsburg (22) |
Középkor (18) |
Prostitúció (18) |
Igazságszolgáltatás (16) |
Ókor (14) |
Gender (14) |
Erdély (13) |
Trianon (13) |
1848-49 (12) |
Legnépszerűbb címkék:
Nőtörténet (105) |
Horthy-kor (42) |
Prostitúció (18) |
Államtörténet (30) |
Alkotmány (58) |
Habsburg (22) |
Középkor (18) |
Európa (29) |
Ókor (14) |
Trianon (13) |
Közjogi (31) |
Igazságszolgáltatás (16) |
Osztrák–Magyar Monarchia (10) |
Gender (14) |
Erdély (13) |
Béke (24) |
|
|
Kiadja a Rubicon-Ház Bt. | Felelős kiadó: Rácz Árpád | 1161 Budapest, Sándor u. 60. | Telefon: 402-1848 | Fax: 402-1849
Minimum felbontás: 1024 x 768 | Kivitelezés: Civertan Bt. |