A 1930-as évek eleje a nagy gazdasági világválság időszaka volt. A recesszió elkerülte az éppen erőszakos iparosításon áteső sztálini Szovjetuniót. A világ minden részéről érkeztek munkások a gombamód szaporodó szovjet gyárakba. 1930 júliusában került a sztálingrádi traktorgyárba Robert Robinson jamaikai származású, feketebőrű amerikai állampolgár is, aki a detroiti Ford üzemben dolgozott korábban. A gyárban ő volt az egyetlen afroamerikai, a legellenségesebben a fehér amerikai munkások fogadták. Alig néhány héttel megérkezése után két amerikai munkás támadta meg őt. A verekedés rasszista jellegét a szovjet sajtó azonnal kiemelte, ezzel is hangsúlyozva a kapitalista és kommunista világ közötti különbséget. "Szovjetellenes tettnek" nevezték a támadást, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió egyaránt hazája "feketéknek, sárgáknak és fehéreknek". A két támadót börtönbüntetésre ítélték, egyiküket ki is utasították az országból. Robert Robinsont, annak ellenére, hogy nem volt kommunista, szovjet hősnek kijáró tisztelet vette körül. A sajtó ünnepelt sztárja lett és több kitüntetésben részesült. Az amerikai sajtó éles hangon támadta őt, az Egyesült Államok hatóságai gyanakvással figyelték. Végül lemondott amerikai állampolgárságáról. Számára a szovjet vendégmunka hosszúra nyúlt. 1973-ban Uganda érintésével léphetett ismét amerikai földre.