Hatvan évvel a második világháború után a német külügyminisztérium állampolgárságot ajánlott azoknak, akiknek a szülei Franciaország náci megszállása alatt ismerkedtek össze. Több tízezerre tehető azoknak a ma hatvanas éveikben járó embereknek a száma, akik német apától fogantak 1941 és 1945 között. Annak ellenére tömeges volt a jelenség, hogy a náci faji törvények alapján francia nő és német férfi nem házasodhatott össze. A megszálló hatóságok a katonák hangulata érdekében szemet hunytak a jelenség felett.

A németekkel ismerkedő francia nőket a megszállás után súlyos atrocitások és megaláztatások érték. Sokakat a francia nemzeti méltóság megsértése miatt börtönbe zártak, az utcán leköpdösték őket, vagy fejüket kopaszra borotválták. A düh hirtelen megjelenése annak volt köszönhető, hogy sok francia helytelenítette az ilyen jellegű kapcsolatokat, de a megszállás alatt kénytelen volt némán tűrni. A felszabadulás után a nácik elleni indulatokat is a kollaboránsnak tekintett nők megalázása révén vezették le.