Szerző: Garam Éva

Tiszafüred régóta ismert régészeti lelőhely. A Tisza szabályozásakor egy őskori tell telepet bolygattak meg, és az új töltés építéséhez nagy részét elhordták (ma Ásott-halomnak hívják). A Tisza régi medre a Hortobágy irányába vezető 30-as műút bal oldalán húzódott. A medertől néhány száz méterre kisebb homokhát emelkedik, ez a víz nem járta területet az őskortól kezdve megtelepedésre és az ősök emlékét őrző temetők létesítésére alkalmas volt.

A Majoros nevű határrészén a Tisza II. vízlépcső építését megelőző régészeti munkálatok keretében 1965-72 között közel 700 bronzkori sírt és szerző munkája nyomán egy teljes avar kori temető 1281 sírját tártuk fel és dokumentáltuk.

Az ásatási megfigyelések, a méretarányos sírrajzok, az összesített temetőtérkép, a helyszíni rajzok és fotók, a sírokban talált antropológiai és zoológiai anyag, végül a több mint 40 000 db, maradandó anyagú fém-, csont, üveg- és kerámiatárgy elemzése és vizsgálata nyomán  képet alkothatunk egy avarkorban élt Közép-Tisza vidéki közösség (falu) életmódjáról, társadalmi felépítéséről, kézművességéről, viseletéről, szokásairól, hitvilágáról. A temető elemzése megtörtént, az eredmények a Kárpát-medence avar kori leletanyagát (telepek és temetők tárgyait) közzétevő sorozat egyik kötetében megjelentek.

Öntött bronz korong fonatos keretben életfa körül álló állatalakokkal (nőisír)
Emberalakos bronz korong, női öltözet övről függő csüngője (nőisír)

Az eredmények nem teljesek és nem véglegesek. A teljességre törekvést gátolja, hogy a temetőt használó közösség településének helyét nem találtuk meg. A temető közeléből előkerültek ugyan késő avar kori (8. század vége-9. század eleje) edénytöredékek, de telepjelenségek nem voltak megfigyelhetők. Elképzelhető, hogy az avar falu az egykori nagy kiterjedésű őskori telep területén volt, ugyanis a Tisza szabályozás előtti térképek szerint a homokhátat vizes, mocsaras terület ölelte. Mivel a temető embertani anyaga vizsgálatlan, az eredmények a régészeti leletek elemzéséből születtek. Az elemzési módszerek változása, a természettudományos vizsgálatok előtérbe kerülése, és nem utolsó sorban újabb leletek előkerülése eddigi ismereteinket bővítheti, finomíthatja.

Öntött bronz csat szétbomló leveles kanyargó indával díszítve (férfisír)

Az avarkor népe, bár származását és műveltségét tekintve többgyökerű (a Belső-és Közép-Ázsiából a türkök elől menekülő, nagyállattartó/földművelő életmódnak a Kárpát-medencében területet találó népességből, a helyben talált germán gepidákból, ill. a Dunántúl késő antik, mediterrán, É-itáliai és germán elemekből ötvöződött kisebb csoportjaiból tevődött össze), a korabeli történetírók számára egységet alkotott, és a reánk hagyott tárgyi emlékek is nagy vonalakban egységet mutatnak. A több szálból ötvözött, kisebb régiókban sajátos vonásokkal jellemezhető, de a korábbi (germán) és későbbi (magyar) kultúrától könnyen elkülöníthető, a 6. század végétől a 9. század első feléig nyomon követhető anyagi műveltséget nevezzük avar kori kultúrának, annak hordozóit pedig összefoglaló néven avaroknak.

Öntött bronz szíjvég "liliomos" indadísszel és kutyák sorával (férfisír)

A tiszafüredi temető népessége egyértelműen az avar korba helyezhető. A temető elemzése - a szerző munkásságának egyik legélvezetesebb feladata és legtöbb örömet adó munkája - egy kirakós játékhoz hasonlítható. Az első lépés a tárgyak, tárgytípusok megismerése, csoportosítása, a tárgyak temetőn belüli előfordulásának térképezése és időrendbe helyezése (ehhez a korabeli tárgyak, éremmel keltezett sírok, azok leletköre, ill. az egymásra temetett sírok mellékleteinek ismerete szükséges).

Öntött bronz szíjvég ember és állatok küzdelmének jelenetével (férfisír)

A Kárpát-medence talaja könnyen vizsgálható formában a maradandó anyagú tárgyakat őrzi meg: fémtárgyakat, csonteszközöket, agyagból készített edényeket, üveg ékszereket. Az öltözetek szerves anyaga elkorhad, csak néhány textil vagy bőrfoszlány tanúskodik az avarok fonó-szövő és bőrmunkáiról. A tiszafüredi temetőben - több hasonló korú temetőhöz hasonlóan - a halottakat nemükre, korukra jellemző öltözetben és kisebb eszközeikkel temették el. A férfiak mellé fektették fegyvereiket, esetenként pedig felszerszámozott lovaikat is elhantolták. A férfiak viseletének jellemzője a különböző technikával, préseléssel, öntéssel készített változatos formájú és mintájú veretekkel díszített bőröv, amely egy kaftánszerű felső öltözetett fogott össze. A préselés, az avarkor első évszázadában használt technika, Tiszafüreden kevés példánnyal képviselt. Ha a férfi, női és ló sírok legkorábbi veret, ékszer, lószerszám és fegyvertípusait tartalmazó sírjait térképezzük megismerjük azt a területet, ahol a temető betelepítését elkezdték. Az időpont a 7. század közepénél később nem történhetett. A félkör alakú területen kisebb csoportokban 5-6 család temetkezett.

Öntött bronz szíjvég, előlapján medve és ember kűzdelem,
hátoldalán leveles palmetta (férfisír)

Egy-egy közösség/család feje, vezetője a lóval együtt eltemetett fegyveres férfiú lehetett, sírja körül felnőtt nők, szegényesebb mellékletű férfiak és a családok gyermekkorban elhalt tagjainak sírjai találhatók. A sírokat ÉNy-Dk-re tájolva ásták, a halottak feje nyugaton volt. Néhány egy időben elhalt halottat közös sírba helyeztek, ez leggyakrabban anya és gyermeke esetében fordult elő. A fegyveres férfiak halálakor felszerszámozott lovaikat leölték, és számára ásott külön sírba temették. Az egyenes vaskardokat, amelyeket a derékövre csatolva hordtak, a férfiakkal temették el. A nádlevél alakú lándzsákat a férfiak lovainak sírfalába döfték. Az avarkorban általános reflexíj, amelynek csont merevítő lécei maradnak meg, Tiszafüreden hiányzik. Az egyes régiók közösségeinek fegyver összetétele különböző, ez utalhat magasabb szintről irányított fegyverzettségre is.

A női sírok jellemzői a bronz, ritkán ezüst vagy arany ékszerek: fülbevalók, nyakperecek. Gyűrű és karperec ritkán található. Általános a tarka gyöngysor, Tiszafüreden legjellemzőbb a ú.n. dinnyemag alakú gyöngy, amelyet helyben készíthettek. A női övekről több eszköz csüngött, kis kés, vastűt védő csont tokocska, agyag orsógomb, egy-egy szem nagy gyöngy, áttört bronz díszkorongok változatos mintával. A korongok mintájának (ember, állat, növény, geometrikus díszek) jelentése lehetett, a gyöngyök talizmánok lehettek. A gyermekek a felnőttek ékszereinek, használati tárgyainak kisebb változatával voltak eltemetve.

A 8. század elején a sírok sokasága a kezdő területtől kelet felé legyezőszerűen terjedve elérte e temető korábban kijelölt árkát. Nem nyitottak új temetőt, hanem a már meglévőt újra használva, rátemettek a korábbi sírokra. A szuperpozicióban talált sírok leletanyaga nagyrész a korábbinak továbbfejlődése, de megjelennek és általánossá válnak az övdíszek, lószerszámveretek öntéssel készített példányai, a korszak műveltségének nevet adó állatalakos, griffes és változatos inda díszítéssel. A minta és a technika a helyi és a mediterrán összetevőknek magas szintű, az avar szállásterületre, annak lakóira jellemző sajátossága. Ezt a művészetet az avarok befogadó és átalakító képessége teszi egyedivé. Az állatalakos és indás műveltség virágzik a Kárpát-medencében, legkiemelkedőbb alkotása a nagyszentmiklósi kincs több korsója és tálkái. Tiszafüreden ennek a magas szintű művészetnek egyszerűbb, de köznépi szinten mégis kiemelkedő alkotásai jelennek meg.

A 9. század elején a területszerzés céljából Nagy Károly támadást indíttat az avar birodalom ellen. É-Dunántúl területét csapatai elérik, a Duna-Tisza közén fekvő kagáni központot feldúlják, a kincstárat kirabolják, az értékeket elszállítják. A birodalomat belharcok is gyengítik; a centrális hatalom feje a kagán és helyettese a jugurrus csapatai egymást ölik. Az avarság meggyengül, politikailag megszűnik. A birodalom nyugati fele frank fennhatóság alá kerül, délről a bolgárok kívánnak terjeszkedni.

A változásokról a tiszafüredi temető utolsó fázisának sírjai is árulkodnak. Egyértelműen látszik az elszegényedés. Kevesebb a felnőtt férfisír (a fegyveresek talán elestek a csatákban), és nem temettek el egyetlen lovat sem. A nők sírjaiban új típusú ékszerek, fülbevalók jelennek meg, amelyeket a Márta és Bükk völgyeiben leszivárogó szlávok révén ismerhettek meg. A korábbi falu lakossága megfogyatkozott, életmódjában elsekélyesedett, de élt, állatokat tartott, földet művelt, és halottait eltemette.  

A 9. század végén a temető közelében a magyarok nyitnak temetőt. Az avar kori temető használatával a század folyamán valamikor felhagynak. A már nem használt avar kori temető területére az Árpád-korban földbemélyített házakat, kenyérsütő kemencéket építenek. Időközben az avarság maradéka nyomtalanul összeolvadt a magyarokkal.