2017. szeptember 21.

Az 1945-ös csongrádi földosztás sajátosságai és vesztesei

szerző: Gulyás Martin

A Rubicon 2015. évi 11. számában az MTA-NEB Vidéktörténeti Kutatócsoportjának vezetője, Ö. Kovács József az 1945. évi földosztási folyamat új értelmezésének megalkotására tett kísérletet. E rövid cikk által ajánlott elemzési szempontok és számos helyütt megfogalmazott sarkos állítások a magazin online felületén kisebb vitát generáltak. A „furcsa vita” során kirajzolódó, egymástól gyökeresen eltérő közelítésmódokat felvonultató megszólalók és hozzászólók állításai egy ponton azonban mintha közös nevezőre jut-nának. Azt ugyanis senki nem vitatja, hogy a földosztás helyi történéseinek – Gyarmati György megfogalmazásával élve: „A-tól Z-ig” – történő végigkutatása vezethet el oda, hogy a sok apró mozaikból összeálló képet az 1945. évi földosztás komplex történetének nevezhessük.

Jelen tanulmány a képzeletbeli abc-n a „Cs” betűnél helyet foglaló, földrajzilag a Tisza és a Körös összefolyásánál található dél-alföldi mezőváros, Csongrád földosztásának történetébe nyújt bepillantást. Magam a témára a Dr. Bank Barbara NEB-tag által szakmailag irányított, a vármegyék 1945-ös történetét kutató NEB-munkacsoport tagjaként, Vincze Gáborral közösen folytatott Csongrád vármegyére vonatkozó kutatásaink során bukkantam rá. A magam szerény eszközeivel, forrásaim hitelt érdemlő információihoz már-már „pozitivista” következetességgel ragaszkodva igyekszem betekintést nyújtani e témába, a szakmai vita előmozdításának reményében. Amennyiben pedig a tanulmányban leírt esetek, következtetések az eszmecserében részt vevő felek állításainak bármelyikével is rokonságot mutatnának, az kevésbé az én, inkább az iratokból rekonstruálható egykori „Janus-arcú” valóság következményei.  

„a magyar demokrácia ügye a földreformmal áll vagy bukik” 1

„Leléptetünk a történelem színpadáról kétezer mágnást és földbirtokost, kiemelünk a népből egy félmillió családot és a helyére fogjuk ültetni” 2

„Paraszt, vigyázz a földre, melyet hitvány férgek akarnak kitúrni a lábad alól.” 3

A történeti megközelítés

Tanulmányomban Csongrád vármegye névadó településének példáján keresztül igyek-szem rávilágítani arra, hogy mennyiben játszottak közre politikai szempontok, azaz politikai alapú megbélyegzés és a korrektséget nélkülöző részrehajlás a föld elvételében és az igények kielégítésében.4 Érdeklődésem tehát nem arra irányul, hogy a földreform mennyiben változtat-ta meg a földhasználat jellegét, az életmódot és az agrárium társadalmi szerepét, sokkal inkább azt vizsgálom, hogy a földosztást meghatározó politikai koncepció mennyiben segítette elő a társadalmi elit- és szerkezetváltást – ezen belül is elsősorban azt, hogy hogyan érintette mindez az átalakulás kárvallottjait. Néhány eseten keresztül bemutatom azt, hogy a politikai ellenség-képzés technikáinak alkalmazása milyen hatással járt a sértett fél egzisztenciális helyzetére. Ezt a megközelítést különösen indokolttá teszi az a tény, hogy az 1945-ös földosztás megítélése és történelmi helyének meghatározása során szinte mindig a kedvezményezettek szempontjai és a reformnak a társadalmi igazságosság irányába mutató rendelkezései az irányadóak.5

A 600/1945. számú M. E.-rendelet ideológiai forrásvidéke

Ha az 1945-ös földosztás „értelmét” próbáljuk keresni a politikai hatalom birtokosainak szempontjából, akkor nézetem szerint azt a hiányzó társadalmi támogatottság ellensúlyozásá-ban, pótlásában, megteremtésének igényében lelhetjük meg. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjai hiányzó belső legitimitásukat – a politikai kegygazdálkodás eszközével élve - egy széles támogatói bázis létrehozásával próbálták megalapozni, mely az általuk tulajdonhoz jutta-tott százezrekre számított. Másképp fogalmazva: a tulajdoni viszonyok kényszerített újraren-dezésével igyekeztek gazdasági hátországot és támogatói bázist teremteni politikájuk mögé. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a földbirtokviszonyok tulajdoni struktúrájának megváltoztatása szervesen illeszkedett a népfront által meghirdetett teljes rendszerváltoztatás politikai koncep-ciójába is, melynek egyik kulcseleme volt a történelmi elitcsoportok lecserélése.   

A rendszerváltoztatásnak két kulcseleme volt. Az egyik politikai eszköz a magyar nem-zet fogalmának újradefiniálása volt az antifasizmus jegyében, ezzel párhuzamosan pedig meg-alkották az új rendszer ellenségképét,6 mely rendeletekben, jogszabályokban is tárgyiasult. Ez az ideológiai alap szolgált háttérként, indokként a tulajdonviszonyok megváltoztatásához, iga-zolva azok jogszerűségét. A „jók” és a „rosszak” kategóriájának meghatározásához a kortársak számára kézenfekvően adódott az alapélményt jelentő második világháborús összeomlás, egé-szen pontosan annak kommunikatív emlékezete7 arra vonatkozóan, hogy ki melyik oldalán is állt a „barikádnak”. Emellett a két világháború közötti időszakban betöltött politikai-társadalmi pozíció is perdöntő volt abban, hogy ki melyik kategóriába volt besorolható. Az így kialakított ellenségkonstrukciók mentén instrumentalizált jogszabályok pedig a gyakorlati kivi-telezést biztosították.

A rendszerváltoztatás másik fontos pillére az új hatalmi elit jog- és demokrácia-felfogása volt. E tág témának most csak a földbirtokviszonyok újrarendezésével összefüggő egyik sajátosságát érintem. A magyar paraszti társadalom egyik legjobb ismerője, Erdei Ferenc az ideiglenes kormány belügyminisztereként az új politikai rendszert egy olyan „harcos de-mokráciának” nevezte, amelyben a megindított forradalmi átalakulás „kikerülhetetlen velejá-rójaként” az ember személyes és szerzett jogai, tulajdona mellett a jog és a törvények elég gyakran sérelmet szenvednek.8

A 600/1945. számú M. E.-rendelet 9

Az alaprendelet és a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítások, részletszabályokat rög-zítő kiegészítő rendeletek meghatározták a kedvezményezetteknek és azoknak a körét is, akik-nek a kárára ki lehetett elégíteni az igényjogosultakat. A rendelet II. fejezetének 4-6. §-ai10  teljes vagyonelkobzást rendeltek el a „hazaárulók”, nyilas- és más szélsőjobboldalinak minősí-tett pártokhoz tartozó politikusok, háborús és „népellenes” bűnösök, Volksbund-tagok, besú-gók, kollaboránsok, a német „fasiszta katonai, rendfenntartó alakulatba” önkéntesen belépők tulajdonaira. Ugyanígy büntetni rendelte a vezető beosztású (országgyűlési képviselőtől a ke-rületi titkárokig) pártpolitikusokat, vagy a politika és a háború előtti „civil szféra” határterüle-tein mozgó szervezetek, egyesületek tisztségviselőit is. A parasztbirtokok 200 kh, az úri bir-toknak minősített területek 100 kh (amelyeket a tulajdonos nem „életvitelszerűen” használt) feletti részét is kártalanítás ellenében igénybe kellett venni.11

A Csongrád vármegyei Földbirtokrendező Tanács (a továbbiakban: CSFT) 1945. áprili-sában hozott elvi határozatában jelölte meg azokat a múltban működő politikai formációkat és más csoportosulásokat, melyek tagjainak javait el kell kobozni. Ehhez az 529/1945. M. E. ren-delet adott iránymutatást, az ott megjelölt szervezetek vármegyei tagjait anyagi helyzetükkel együtt össze kellett írni.12 Elkobzási javaslatot kellett velük szemben kezdeményezni abban az esetben, ha valamely helyhatósági szerv igazolni tudta, hogy a „földtulajdonos szélsőjobboldali politikai programot vallott”.13 Az elkobzandó, megváltandó birtokok igazolására a földigénylő bizottságoknak saját tagjaikból egy különbizottságot kellett felállítani, melyek tanúkihallgatá-sokat és egy átfogó bizonyítási eljárást folytattak le a tulajdonos múltjára, az ingó- és ingatlanjavak forrására, értékére vonatkozóan. Az új hatalom mindehhez nem pusztán a „népi demokrácia” új szerveit használta fel, hanem közvetlen társadalmi részvételt, hozzájárulást is elvárt, megkövetelt a lakosságtól. A CSFT 1945. április 28-án hirdetményben hozta a várme-gyében élők tudomására, hogy a lakosságnak jelentenie kell, ha „olyan múltbéli magatartások-ról tudnak, mely a magyar nép érdekeit sértette, vagy sérti” (sic!). Ide értették a nyilas tevé-kenységet, a németbarát vélemény nyílt hangoztatását, illetve mindazon személyeket, akik „a munkás nép üldözésében” részt vettek.14

Az alaprendelet 36. §-a és a rendelet 1. számú végrehajtási utasításának III. fejezete meghatározta, hogy kiknek az érdekében kell a földosztást végrehajtani. A cél a cselédek, nincstelenek, mezőgazdasági bérmunkások, részesbérlők, törpe- és kisbirtokosok tulajdonhoz juttatása volt. Előnyben kellett részesíteni azokat, akik a „reakció és fasizmus” elleni belső ellenállás részvevői voltak és ebből adódóan valamilyen sérelmet szenvedtek (pl. internálás, börtön, állásvesztés), vagy partizántevékenységet folytattak. Az így szerzett érdemek tovább-örökíthetőek voltak szülőkre, gyerekekre és a házastársra is. Szintén kedvezményezni kellett a többgyermekes családoknak, házhelyigénylésnél a kiskereskedőknek, ipari munkásoknak, to-vábbá a rendelet kárpótlást írt elő a vagyonuktól megfosztott zsidóknak is.15 

Mint látható, a jogszabály egzakt anyagi jogi és eljárásjogi elemei közé sok szabadon értelmezhető, nem egyértelműen tisztázott jelentéstartalmú politikai kategória (pl. „népellenes bűnös”, „hazaáruló”) is bekerült, mely rengeteg ellentmondáshoz és igazságtalansághoz veze-tett a végrehajtás során.

A Csongrádi Földigénylő Bizottság működése

A Csongrádi Nemzeti Bizottság 1945. március 22-én döntött a város Földigénylő Bi-zottságának (a továbbiakban: CSFB) megalakításáról,16 melynek első alakuló ülésére március 26-án került sor. Ekkor egyhangúlag választották meg a grémium elnökének a kommunista párthoz tartozó Palásti István rendőrparancsnokot, akit 1945 őszén a szociáldemokrata Turi Mihály váltott. Előbbi első felszólalásában – jelezve a feladatra való alkalmatlanságát – kije-lentette, hogy „időm még nem engedte, hogy áttekintsem a rendeletet, hogy mélyebben bele-nézzek a dologba”.17 A földigénylő bizottság tagjait – mely 1945. októberében 30 főt számlált ¬– két csoportra osztották. Az egyik a földigénylők összeírását kapta feladatul, a másik pedig a kisajátítással, igénybevétellel majd a kiosztással foglalkozott. A város három nemzetgyűlési képviselőjét beválasztották az ún. repülőbizottságba, melynek feladata a CSFB és az osztási munkálatok ellenőrzése volt. A CSFB megalakítását utólag, áprilisban egy rögtönzött népgyű-lésen a helyi lakossággal is megerősíttették, formálisan legitimizálva ezzel működésüket.

A csongrádi földosztás sikerességének és „problémamentes” lebonyolításának legfőbb gátja az volt, hogy a birtokszerkezet az ország számos problémás területétől (pl. sövényházi Pallavicini-uradalom)18 eltérően kiegyenlítettebb volt, így a földigénylők magas számához ké-pest kevés volt a rendelet szerint felosztható földterület. Emiatt a CSFB mindent megtett an-nak érdekében, hogy növelje a mezőgazdasági művelésre alkalmas, felosztható földterületek számát. Igényt tartottak arra, hogy a Csanytelek községgel határos Károlyi László-féle 4300 kh-as nagybirtokból is részesülhessenek a helyi földigénylők, valamint a magyartési 360 kh,19 illetve a 204 kh-as tiszaújfalui városi tulajdonra is benyújtotta igényét a bizottság, a VFT azonban elutasította ezeket.20

A vármegye Földbirtokrendező Tanácsa 1945. március 31-én felszólította a CSFB-t, hogy a szentesi megyeszékhelyen székelő Panov szovjet katonai parancsnok intézkedése ér-telmében a vármegyei földbirtokrendező tanács végleges megerősítése nélkül is azonnal fel kell osztani a 100 kh-nál nagyobb birtoktesteket és ideiglenesen birtokba kell helyezni az igénylőket. Karácsonyi Ferenc kommunista főispán pedig 1945. április 27-ig rendelte el a földosztás befejezését, ami teljesen irreális időhatárnak tekinthető. Ennek megfelelően viharos gyorsasággal ki is osztottak április 23-ig 1338 kh-at 241 családnak.21 A szabálytalanságok leg-főbb forrása így a néhány hónap alatt végrehajtandó strukturális reform okozta voluntarista igyekezet volt. A felettes hatóságok biztatása, a rendelet és a helyi földigénylők nyomásának eleget téve a CSFB április 8-i ülésén tárgyalt azokról a birtokokról, melyeket a rendelet inten-ciói szerint azonnal el kellett kobozni jogos tulajdonosuktól, illetve amelyek kártalanítás elle-nében kerülnek felosztásra. Ez súlyosan érintette a helyi elitcsoportokat, a középosztályhoz sorolható egzisztenciákat és a jobb módú parasztgazdákat is, akikre ráadásul a leginkább nehe-zedett a szovjet csapatok ellátása, a beszolgáltatási terhek is. 

A következő táblázatban a tulajdonfosztás lehetséges válfajai szerint igyekeztem ösz-szegyűjteni az iratok szerint leginkább érintett, legtöbbször előforduló földtulajdonosokat.

1945. május 3-án határozott arról a CSFB, hogy az elmenekült és még vissza nem tért tulajdonosok birtokait is azonnali hatállyal kiosztják. Mindezt azzal a vélelemmel indokolták, hogy az illető „német-barát, vagy népellenesnek érzi magát és azért nem mer visszajönni.”22 A kiosztást és a birtoklevelek kiállítását rekordidő alatt, két napon belül elvégezték, a folyó évi termést pedig az újbirtokosoknak adták – sok esetben akár 1949–50-ig elhúzódó jogvitákat indukálva ezzel.23 Az iratokból –  részben az iratfennmaradás esetlegességei és a korabeli hanyag iratképzési gyakorlat miatt – nem minden esetben követhető pontosan nyomon, hogy a táblázatban felsorolt tulajdonosok közül kinek a birtokát mikor és a rendeletben meghatározott módon, mértékben osztották-e ki. A földosztás ütemét mindenesetre érzékeltetni lehet egy 1945 és 1946. áprilisából származó helyzetkép összevetésével. A CSFB 1945. április 28-án készített zárszámadása szerint addig megváltás címén kilenc földbirtokot sajátítottak ki, illetve két birtokot koboztak el, s az így nyert több mint 1400 kh-on 358 újbirtokot létesíthettek a földnélküliek, illetve egészíthették ki területeiket törpebirtokosok.24 Egy 1946. áprilisában ké-szült, a helyi földosztás végrehajtásáról szóló összefoglaló jelentés szerint az 1962 igényjogo-sultnak összesen mintegy 2187 kh-at osztottak ki, melynek forrását a táblázatban megjelölt személyek birtokai adták. Ez azt jelentette, hogy 24 gazdasági cseléd, 339 teljesen nincstelen kapott földet, 151 5 holdnál kisebb, míg három 5 holdnál nagyobb törpebirtokos növelhette meg birtokát. A megváltott és elkobzott birtokok élő és holt felszerelése a földművesszövetkezet tulajdona lett, a rétek és legelők pedig a rendelet értelmében a város tulajdonába kerültek.25

A CSFB működését számos botrány, jogszerűtlenség, politikai részrehajlás és diszkri-mináció, valamint a felettes szervek rendelkezéseinek be nem tartásából, tudatos megszegésé-ből fakadó konfliktus tarkította. A területek döntő részét a rendelet által előírt eljárási rendet mellőzve, a vármegye Földbirtokrendező Tanácsának jóváhagyása, megerősítő határozata nél-kül osztották ki. A CSFB a fentebb már említett, 1945. március végén kapott felsőbb utasítás-ra hivatkozva töredelmesen be is vallotta, hogy a birtokösszeírási íveket az érintett ingatlanok-ról csak a kiosztás után terjesztették fel a felettes szervnek. Az indoklás szerint „ez részünkről jóakaratú tévedés és ezt jóvátesszük küldjük a birtokívet utólagos jóváhagyás végett mert az ingatlanokat tényleg ki is osztottuk.”26 Tehát annak ellenére, hogy a CSFT jogszabályellenes gyakorlatra biztatta a helyieket, a kellemetlen következményeket utóbbiaknak kellett viselniük, amely személycserékben, fegyelmi rendelkezésekben és felülvizsgálati eljárásokban nyilvánult meg. A CSFB érzékelve a rohamtempóban végrehajtott földosztás káros hatásait, már 1945. szeptemberében iránymutatást kért a VFT-től azzal kapcsolatban, hogy a visszatérő, de föld-jükből kimozdított régi tulajdonosok és a földfoglalók közötti jogvitákat milyen irányba kell majd elrendezni. Ide tartozik például a termény megosztásának kérdése. A CSFB amikor csak tehette, az újbirtokosokat favorizálta döntései során, és a rendelet előírásaival szemben nekik juttatta a régi tulajdonos vagy bérlő által bevetett terület 1945. évi termésének felét, adott esetben a teljes mennyiséget. Ennek teljesülését szorosan ellenőrizték, ugyanis a régi birtoko-soknak az általuk betakarított terményekről részletes elszámolást kellett benyújtani a tanyakör-zetek parancsnokainak. Ha ezt esetleg elmulasztotta volna valaki, akkor az illető „a földreform végrehajtását akadályozza és ez szerint szabotálónak tekinthető és ellenük (a CSFB – G. M.) a rendőrségen megteszi a szükséges feljelentést és a bizottság kéri, hogy ellenük az internálást azonnal tegye folyamatba”.27

Az összeírási ív nélküli birtokkiosztás bevett gyakorlata mellett előfordult, hogy hamis adatbejelentések (gyermekszám, háztartás) és igényfelmérések alapján juttattak birtokhoz igénylőket, valamint nem folytattak le háborús birtokszerzés és elkobzás esetén alapos vizsgá-latot azok körülményeinek feltárása érdekében és nem terjesztették fel ennek dokumentációját sem, ha készült.28 Nem tartalékoltak földeket a hazavárt hadifoglyoknak, ugyanakkor a nem-zeti ellenállásban résztvevő egyének az OFT külön engedélye nélkül jutottak indokolatlanul nagy területhez. Bálint László igényjogosult kérelmét például azért illette elsőbbség, mert „ön-ként jelentkezett a fasizmus elleni harcra, mint ilyennek a földbirtok tervezet szerint a földosz-tásnál elsőbbségi jog jár”.29 Sok helyi lakos tett panaszt magánál a CSFB-nél igényei elutasítá-sa miatt, ezek egy jelentős részét jegyzőkönyvezték is, s ha úgy ítélték meg, a panasz durva előadásmódja miatt rendőrségi eljárást kezdeményeztek a panasztevő ellen. Egy alkalommal megjelent Gábris Sándorné a bizottság előtt, és „9 személy előtt kijelentette, hogy földet a föld-igénylő bizottság csak azoknak juttatott és különösen az elnök, akinek értelme volt, akik adtak ezt is azt is”,30 ezzel pedig arra a társadalmi tapasztalatra kívánt utalni, hogy a CSFB tagjai korrumpálhatóak voltak, másrészt igyekeztek kedvezményezni szűkebb-tágabb ismerettségi körüknek.   

Rövid esettanulmányok a csongrádi földosztás történetéből

A tanulmány e fejezetében igyekszem néhány tipikus eseten keresztül felvázolni, hogy a rendeletből kirajzolódó ellenségkonstrukciók hogyan is öltöttek alakot a valóságban. Meg kell jegyezni, hogy a birtokvesztés folyamata a fennmaradt források alapján csak mozaikszerű-en adatolható, hiszen számos lépés forrásadottságok miatt ma már nem, vagy csak hiányosan dokumentálható.

A „feudális nagybirtok” megsemmisítése – A Nagyiváni-uradalom esete

Csongrád város területén egyetlen 1000 kh feletti uradalom volt, mely Nagyiváni Feke-te Béla és neje, Faragó Ágnes tulajdonában állt. Mivel a több tagban nyilvántartott, 3000 kh összterületű, különféle művelési ágakba tartozó (szántó, gyümölcsös, legelő) területek a tulaj-donosok eltávozása miatt elhagyottnak minősültek és sok földigény kielégítésére voltak alkal-masak, a CSFB döntött a felosztásáról. Az uradalom szétaprózása, a politikailag negatív szín-ben feltüntetni nem tudott tulajdonosok kisemmizése egy fellebbezésekkel és jogvitákkal teli hosszú folyamat keretében ment végbe. A kiosztás fokozatos végrehajtásával párhuzamosan a visszatért tulajdonosok a rendeletre alapozva azonnal kérték a CSFB-t, hogy a legnagyobb összefüggő birtoktestből hagyjanak meg 300 kh szántót és 20 kh szőlőt, ahol „minta-állattenyésztést” folytattak addig. A CSFB elutasította ezt a kérést azon az alapon, hogy a „feudális nagybirtok” semmilyen kárpótlásra, meghagyásra nem tarthat fenn igényt.31 Ezen-közben a CSFT is hatálytalanította a helyi földigénylő bizottság addigi, az uradalomra vonat-kozó rendelkezéseit és 20 kh szőlő-gyümölcsös meghagyását rendelte el. 1945. júniusában hozta meg a CSFT végső határozatát az uradalom sorsával kapcsolatban, igyekezve átlátható viszonyokat teremteni a régi- és új tulajdonosok között. Elutasították azt az indítványt, hogy a Faragó-tanya tartozékaival együtt az elkobzás alól legalább az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politi-kai Bizottságának benyújtott fellebbezés feletti döntéséig mentesüljön. Az 1942–44 közötti termés és fakészletek mellett az 1945. március 18-ig, visszatérésükig terjedő időszakra megál-lapított 1945-46. évi földhaszonbér is őket illette. A Keselyes dűlőben elhelyezkedő 19 kh nagyságú gyümölcsöst tarthatták csak meg a hozzá tartozó felszereléssel, szabadon rendelkez-hettek továbbá a szovjet zabrálásnak is áldozatul esett megmaradt állatállományukból négy-négy juhval, csikóval és báránnyal, hat tehénnel, két ökörrel és nyolc malaccal. A CSFB köte-les volt kárpótolni a tulajdonosokat az indokolatlanul levágott ökrökért cserébe, azt viszont elutasították, hogy a cselédjeik által az újbirtokosoknak az uradalom eszközeivel végzett mun-kákért bármilyen kárpótlást is kapjanak.32 Az uradalom egy négyszobás kastélyépületből, 16 lakóházból és 54 különféle gazdasági- és egyéb használatra szolgáló melléképületből állt, a gazdálkodást 1 gőzgép, két-két traktor és cséplőgép, tizenhét eke, három-három vetőgép és borona, valamint tizenhárom szekér segítette. A földbirtokból 24 cseléd (133 kh), 161 mező-gazdasági munkás (851 kh), 151 törpe- és három kisbirtokos (660 kh) részesült, két mezőgaz-dasági kisiparos 8 kh, egy okleveles gazda pedig négy hold földet kapott, 630 kh pedig közle-gelőként funkcionált.33

Az újbirtokosok és a haszonbérlők között jogvita támadt az 1945. évi termés tulajdoni hovatartozásával kapcsolatban, a CSFB ugyanis felszólította a bérlőket, hogy az őszi termés-ből származó terményjárandóságukat felezzék meg az újbirtokosokkal.34 Nagy valószínűség szerint ez a bérlők szabad elhatározása alapján aligha történt meg. Időközben Nagyiváni mint-egy 67 kishaszonbérlőtől természetben szedte be a haszonbért, melyet szándékai szerint maga a CSFB kívánt összegyűjteni, majd visszaosztani a birtokhoz juttatottaknak, hogy azt vető-magként felhasználva beindíthassák gazdaságukat.35 Ezen ötlet meghiúsítása miatt a CSFB karhatalom segítségével történő leltározást rendelt el a termények és az ingóságok felkutatása céljából. A leltározott termények és vagyontárgyak egy része ezután ismeretlen egyének, illet-ve a szovjet megszálló csapatok martalékává váltak. Annak érdekében pedig, hogy az össze-gyűjtött terményre vonatkozó további szovjet igények kielégítése konszolidált viszonyok kö-zött történhessen meg, a CSFB a „kellemetlenségek elkerülése végett” fegyveresek kirendelé-sét kérte a rendőrségtől azokhoz a tanyákhoz, ahová beszállásoltak a szovjetek.36

Egy tradicionális parasztbirtok „megkurtítása” – Greskovics József esete

Greskovics József a két világháború közötti Csongrád környéki gazdatársadalom egyik vezéralakja volt. Elnöke volt a Csongrádi Gazdasági Egyesületnek, a helyi Hangya Szövetke-zetnek, évtizedeken keresztül tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és a helyi képviselőtestületnek is. Az Egységes Párt kisgazda tagjaként 1927-ben képviselőházi mandá-tumot nyert a fajvédő Széchényi Ferenccel szemben.37 1945-ben kisgazdaként tagja lett az új hatalmi szerveknek, így a nemzeti bizottságnak és a városi közgyűlésnek is. Gazdasági tevé-kenységének középpontjában a len, dohány- és rizstermesztés, valamint a bolgárkertészet mű-ködtetése állt.

Greskovics ügyes és alapos stratégiát dolgozott ki 273 kh nagyságú birtoka megőrzése érdekében. Igyekezett a földosztást meghatározó jogi keretrendszerben rögzített politikai ér-veket, előírásokat a maga javára fordítani, azokra neki kedvező beállításban hivatkozni – eredménytelenül. Mivel parasztbirtokos volt, tulajdonának 200 kh feletti részét akarta igénybe venni a CSFB, mellyel szemben beadvánnyal élt az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizott-ságához. Kérte, hogy a rendelet 14. §-a helyett a 15. §-t vegyék esetében figyelembe, ezzel lényegében egész birtokát hiánytalanul megtarthatta volna. Az általa favorizált rendelethely szerint a 300 kh alatti parasztbirtok mentesül a megváltás alól, amennyiben hitelt érdemlően megállapítható, hogy az illető „a nemzeti ellenállásban és a németellenes szabadságharcban kimagasló érdemeket szerzett.”38 Beadványában politikai és gazdasági érvekkel hozakodott elő kérésének jogossága mellett. „Politikai megbízhatóságát” azzal igyekezett igazolni, hogy 1919 után a kommün helyi direktóriumának három tagjáért is kezességet vállalt szabadításuk érde-kében, másrészt „mindég kisgazda voltam s jelenleg is a kisgazdapárt vezető tagja vagyok”. Hangsúlyozta, hogy valamennyi felmenője földműves volt, maga és gyermekei is élethivatás-ként tekintenek a mezőgazdaságra. Elsősorban azzal próbált meg érvelni, hogy a „gazdasági ellenállásban” vette ki a részét, ugyanis az ország újjáépítéséhez járult hozzá azzal, hogy 1944 őszén alkalmazott és eszköz híján maga vetette be szántóterületeit. Találóan ragadta meg a földosztás egyik fő céljaként meghatározott „életképes kisbirtokrendszer” formuláját. Azt kér-te, hogy a CSFB hagyja meg neki a földosztás végrehajtását azzal, hogy „gazdaélethivatásra nevelt” hét gyermekének örökíti mind a 273 kh-at, ezzel maga számolná fel saját „nagybirto-kát”.39 Ezeket az érveket az INGY PB viszont nem találta elégségesnek, majd újabb fellebbe-zése ellenére a vármegyei földhivatal értesítette a CSFB-t, hogy meg kell kezdeni a VFT által kijelölt 55 kh szántóterület kijelölését és a várható kataszterenkénti tiszta jövedelem felméré-sét.40

A megváltás tárgyát képező 55 kh felét az 1945–46-os gazdasági évre bérlőknek adta ki, a tőlük megkapott termés pénzbeli ellenértékét pedig még időben, a szabályok szerint befi-zette a Földalapba (39.000 pengő). Ehhez képest még 1945. decemberében is mintegy 450.000 pengőnyi adóhátralékot követeltek tőle a kisajátítandó terület után. Ez az összeg az árfolyam fokozatos romlása miatt a teljes hozam pénzértékének több mint tízszeresét jelentette volna, így megtagadta ezt a „túlfizetést”.41 Szántóterületei harmadának elvétele mellett tehát látható egy olyan törekvés is, hogy a túléléshez és az újrakezdéshez alapot adó pénzügyi hátterét is igyekeztek csökkenteni.

1946. áprilisában a CSFB egyes tagjainak jelenlétében elvégezték az 55 kh lehatárolá-sát és az újbirtokok kijelölését, de ez az aktus még közel sem jelentette a vagyonvesztés végét. Dacára annak, hogy a Nagy Ferenc vezette kormány 1946 második felében már a földosztás lezárásának az irányába mutató intézkedéseket hozott, a CSFB újabb eljárást indított Greskovics ellen, méghozzá a 17 kh nagyságú bokrosi legelőrészesedés elvétele érdekében. Hogy miért került sor erre a szokatlan, „második körös” eljárásra, erre adódik egy reálisnak tűnő válasz. A megváltási ügy irataiból kitűnik, hogy a CSFB-nek többször is fel kellett szólí-tani az 55 kh új tulajdonosait, hogy ne követeljék tovább a helyszíni felülvizsgálatot és ne elé-gedetlenkedjenek a szikes földterületek alacsony termőképessége miatt, ne idegenítsenek el újabb területeket. Nem zárható ki, hogy a CSFB megelégelve az állandó panaszt, az indulatok lecsillapítása érdekében határozta el magát a legelőterület kisajátítására, melynek létezése egyébként már az első eljárás során is tudott volt. A CSFB felszólította Greskovicsot, hogy 1946. december 13-án jelenjen meg a legelő kijelölésére, esetleges meg nem jelenését pedig hallgatólagos beleegyezésnek tekintik. A tulajdonos a kívánt időpontban meg is jelent és kény-szerűen, de beleegyezett a legelő elvesztésébe. Egyben a jövőre gondolva, bebiztosítva magát bejelentette, hogy a megmaradó 200 kh tulajdonjogát egyelőre három gyermekére hagyta. Hozzátette, hogy a „további igénybevételt pedig sérelmesnek tartja, mert négy fia még ma is hadifogságban van, s azoknak a részéből kellene a földet elvenni”.42  Az új eljárás miatt felleb-bezést, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az OFT-hez 1947. január 14-én, melyben hangsú-lyozta, hogy az új eljárást jogszerűtlennek tartja, másrészt a kiosztást a jogerős határozat meg-születéséig ne foganatosítsák.43 Az iratokból birtokának további sorsára vonatkozóan nem ta-lálható információt.44

Greskovics József esete több tanulsággal is szolgál. A gazdasági ésszerűség és a nem-zetgazdaság helyzete azt diktálta volna, hogy egy életképes, korszerű, komoly humán- és anyagi tőkét felhalmozó közepes agrárüzem erejét a gazdasági újjáépítés szolgálatába kell állí-tani, erőforrásai megcsapolása helyett pedig inkább segíteni a kilábalásban. A kor politikai elit-jének antikapitalista attitűdje, a politika rossz céltételezései s a múltbéli sérelmek miatti kom-penzációs kényszer azonban azt eredményezte, hogy egy többgenerációs középbirtokos pa-rasztcsalád életműve komoly hanyatlásnak indult.  

A földosztással kapcsolatos társadalmi tapasztalatok, állásfoglalások megítélése a népbíróságok „diszkurzív közegében”

Kézenfekvőnek tűnik, hogy a földosztás elsődlegesen azokat érintette, akiknél a föld és a gazdálkodás a megélhetés legfőbb forrását jelentette. De meg kell jegyezni azt is, hogy az agrikultúrához közvetlenül nem kötődő véleményformálókat is érhette a földosztásról alkotott véleményük, politikai állásfoglalásuk miatt hátrány, jog- vagy szabadságvesztés. A földkérdést középpontba állító népbírósági eljárások ebben az összefüggésben kettős funkciót töltöttek be: egyrészt a földosztás által generálódott társadalmi konfliktusoknak és reakcióknak a politikai hatalom általi felmérésére szolgáltak, másrészt politikai diskurzusteret, fórumot is jelentettek, melyek büntetőjogi eszközökkel „jutalmaznak” és minősítenek egyes, a földosztás uralkodó narratívájával ellentétes véleményeket. 

Gyovai János „népellenes” bűncselekménye 45

A csongrádi Gyovai János családjával és mezőgazdasági alkalmazottaival 250 holdon haszonbérlőként gazdálkodott. 1945. április 13-án ismeretlen személyek – a vádlott tárgyalá-son tett vallomása alapján 8 fő - jelentek meg tanyájánál, állításuk szerint földosztás céljából. A kialakuló vita során jelenlévő asszonyok mondták el egy rendőrnek az esetet, ő tette meg a feljelentést, erről azonban dokumentum nem maradt fenn. Nagy valószínűséggel az az Utászi József lehetett az, akinek jelenlétében a földigénylők megnézték a birtokot. Gyovai előadása szerint azt állították a megjelentek, hogy „ők földigénylők, a földosztó bizottság most jelöli ki részükre bérletemből azt a területet, amely az övék lesz és amelyet azonnal birtokba vesznek. Én tiltakoztam az azonnali birtokbavétel ellen”46 Jövetelük célja többször is homályosan jelenik meg az egyes elbeszélésekben: a vádirat, az ítélet a földosztó bizottság tagjainak nevezi a meg-jelenteket, ugyanakkor a tanyánál megjelent személyek tanúvallomásaikban többször is úgy nyilatkoznak, hogy ők csak a Földosztó Bizottság felhívására mentek oda abból a célból, hogy bemutassák nekik leendő birtokukat.47 Gyovai a tanúk szerint meglepettségében olyan értelmű mondatokat tett, miszerint túl korai még a földosztás, hisz a front nemrég vonult el, hallani a fegyverek szavát, még nem tisztázódtak le a hatalmi viszonyok. 

A vád szerint ebben a szituációban hagyta el Gyovai János száját néhány kijelentés, mint például: „Majd jönnek a németek, hallik, hogy dörög már az ágyú nem messze.” „Mért osszák a földet, amikor itt vannak a németek a határban, úgyis mienk lesz az a birtok továbbra is, tiszta helyzet még nincsen.” – e mondatokkal pedig a népügyész indoklása szerint „kénysze-rű szükség nélkül a nép,- illetve demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött.” Pártos Imre népügyész ideologikus érvelése szerint ez a vélelmezett kijelentés az alábbi kontextusba illeszkedik: „Az orosz hadsereg által eszközölt felszabadítás után kibontakozó demokrácia el-lenségei a fasiszták földalatti munkájukkal igyekeznek a természetes demokratikus fejlődés me-netét megzavarni. Ennek leghathatósabb eszköze a suttogó propagandának az a hírverése volt a vádbeli eset idejében, hogy a háború még folyik és a németek még azt megnyerhetik és ujból elfoglalhatják a felszabadított országrészeket. Ennek a suttogó propagandának csupán az volt az egyetlen alapja, hogy a háború még nem volt befejezve, ami azonban elegendő alap volt arra, hogy egy esetben félelmet kelthessen a várható következmények tekintetében, ha és amennyiben a demokrácia mellett megnyilatkozának. Ennélfogva azok a kijelentések, hogy a németek még visszajönnek, nép- illetve demokráciaellenes hírverésnek tekinthetők. A gyanusított a nyomozati adatok szerint lényegében ilyen kijelentéseket használt többek jelenlétében, ami által kényszerű szükség nélkül a demokráciaellenes hírverés szolgálatába szegődött.”48 A vád-irat szerint tehát Gyovai egy a korban jellemző ellenséges beszédmód képviselője volt. Gyovai János 1945. június 1–12. között volt őrizetben, a németekre vonatkozó állítólagos kijelentéseit mindvégig kategorikusan tagadta, továbbá cáfolta azt is, hogy a megjelentek hivatalos közeg-ként jelentek volna meg birtokánál: „előre kifizetett haszonbér és megmivelt föld mellett elkezd-ték az azonnali földosztást.” (…) „nem a hivatalos közegekkel, vagyis a bizottsággal beszéltem, hanem csupán földigénylőkkel, akik reggel ott megjelentek és minden szó és köszönés nélkül közölték velem, hogy mehetek kifele a bérletből.”49

A tárgyaláson többek között annak értelmezése körül folyt a vita, vajon kiknek a visz-szajövetelére gondolhatott Gyovai, s emögött milyen értékrendi megfontolások húzódhattak meg – hiszen az ítélet alapvetően ennek a kijelentésnek a politikai minősítését tartalmazhatta. Győri Rókus földigénylő szerint emögött oroszellenesség, azaz ennek korabeli aszimmetrikus ellenfogalma,50 vagyis németbarátság húzódott meg (erre épített a vád), Sebestyén László pe-dig a volt tulajdonosok visszatértét értette ez alatt, eszerint tehát a vádlott nem németbarátsá-gáról tett tanúbizonyságot. A Gyovai által tett vallomás a vádlott állítólagos németellenes kije-lentéséről nagyban árnyalható. Az egyik tanúvallomás alapján ugyanis élni lehet a gyanúperrel, hogy a politikai rendőrség alkalmasint „belenyúlt” a vallomásokat rögzítő jegyzőkönyvekbe: „Vádlott csak azt mondta, hogy vissza jöhetnek. Mást nem mondott.” (…) „Ha a rendőrségi vallomásomban az is benne van, hogy a németek jöhetnek vissza, a németek megjelölést csakis a rendőrség tette bele vallomásomba.”51 (sic!)

Mivel a három esküt tett tanú vallomásaiban meglévő ellentmondások miatt a vád nem volt bizonyítható egyértelműen, így 1945. július 20-án a népbírósági tanács első fokon felmen-tő ítéletet hozott, melyet közel két év múlva emelt jogerőre a NOT IV. tanácsa. Vádlott fel-mentését segítette, hogy nem pusztán húga, hanem a Nemzeti Parasztpárt csongrádi szervezete és a csongrádi Nemzeti Bizottság elnöke is igazolta, hogy a vádlott ellen „politikai szempont-ból senki nálam kifogást nem emelt és tudtommal nyilas és reakciós szervezetnek tagja nem volt, illetve „soha semmiféle politikai pártba nem tartozott és nyilas, vagy reakciós mozgalom-ban nem vett részt”,52 alkalmazottai pedig vallomásaikban egyhangúan kiállva mellette, minta-gazdának tartották. Vádlott ráadásul igazolni tudta azt is, hogy bérlete jogszerű a befizetett bérleti díjról szóló két igazolással. 1945. június 12-én látott napvilágot a Népügyészség sza-badlábra helyezést elrendelő határozata. Nem találták végül bűnösnek, ennek ellenére az előze-tes letartóztatásban eltöltött egy hónapért – mely kiesést okozott a nyári munkákban is – tulaj-donképpen senki sem kárpótolta.

A per mögötti valós motivációk többfélék lehetnek. A leginkább az látszik valószínű-nek, hogy a népbíróságon elmondott rágalmakkal akarták kikényszeríteni a hivatalos közegek-től Gyovai bérletéből való kimozdítását, ami viszont annak lejártáig nem történt meg. Az aktá-ban és a földosztás fennmaradt és általam kutatott iratanyagában semmilyen jel nem utal arra, hogy a földosztáshoz szükséges segédszemélyzet, mérnökök és adminisztrátorok jelen lettek volna az affér során, így megdőlni látszik a föld felosztásában érdekeltek pozíciójának leírása. Másrészt a birtoknál történő szóváltás vád szerinti interpretációja sem valószínű, ugyanis bizo-nyítható Gyovainak a két megszálló hatalom iránti antipátiája. Ugyanis húga egyik kérelméből kiderül, apjukat szovjet katonák ölték meg a tanyáján, illetve korábban a németek elrabolták állatállománya egy részét, így nem igazán volt oka visszavárni őket.

Varga M. József „népellenes” bűntette, avagy a szólásszabadság határai 1945-ben 53

A fémipari végzettséggel rendelkező város tisztviselő azért került a politikai büntetőbí-ráskodás célkeresztjébe, mert két, a földkérdést tematizáló plakátot megrongált. Gausz Sándor politikai nyomozó május 10-én, vasárnap délután tetten érte Varga Józsefet azon, hogy ittas állapotban a Fövenyi és Kossuth utca sarkán álló házon lévő két SZDP-plakátot megrongálta. E tettenérés miatt pedig őrizetbe is vette. „A tiétek a föld” című plakátra azt írta, hogy „Azt a termést be kell szolgáltatni”, „A föld azé, aki megműveli!” c. plakátra pedig azt, hogy „Marha vagy”.54 Utóbbit saját bevallása szerint azért írta, mert a képen ábrázolt ekevas balra hányja a földet, holott a valóságban ez éppen fordítva van. Valótlan hír terjesztésének bűntette miatt 1945. május 16-án előzetes letartóztatásba helyezték. Valamennyi kihallgatásán beismerő val-lomást tett, tettét részegségével és labilis lelkiállapotával indokolta, ugyanis 18 éves öccse egy budapesti bombatámadás során életét vesztette. Traumatikus lelkiállapotában pedig, mint mondta: „sokszor magam sem tudom, mit csinálok.” Több kihallgatásán is kijelentette, hogy tettét vállalja, magát a plakát mondanivalóját és tartalmát viszont nem gondolta „marhaság-nak”. A június 7-én kelt vádirat szerint viszont tette azért bűncselekmény és amiatt kell vele komolyabban foglalkozni, mert az erősen „politikai jellegű”. A plakátra írt kiegészítő megjegy-zései a népügyész érvei szerint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjaival szembeni ellenszenv felkeltésére alkalmasak lehettek. Emiatt vádolta továbbá köznyugtalanság felkelté-sével, mert „terhelt pedig (…) eljárásával a Kormány és a politikai pártok jószándékát akarta kétségbe vonni, mert eljárásával azt a véleményt hangoztatta, hogy hiába hirdetik azt, hogy a föld, az azt megművelő földműveseké, mert ez csak névleg van így, a termést a földművesnek be kell szolgáltatni, munkájának eredményével nem rendelkezhetik szabadon és így „marha, hogy ha hitelt ad a politikai pártok biztató ígéreteinek, mert ellenérték nélkül dolgozik és fáradtsága jutalmát nem kapja meg.”55 A Csaba Sándor vezette népbírósági tanács június 25-én kelt ítéle-tében főbüntetésül 6 hónapi börtönre és politikai jogainak 3 évre történő felfüggesztésére ítél-te, előbbiből 37 napot kitöltöttnek vettek. Meg kellett fizetnie 240 pengő bűnügyi költséget is az Államkincstárnak. Az ítélet indoklása szerint az MNFF pártjainak a plakát által üzenni kí-vánt, a földosztásra vonatkozó egyértelmű közös politikai elhatározását „színlegesnek tulajdo-nította.”56  Enyhítő körülményként a 22 esztendős elítélt egyedül eltartott édesanyját fogadták el, a részegséget nem. Súlyosbító körülményként esett a latba az, hogy tisztviselőként követte mindezt el, mellesleg a PDP helyi tagja is volt. A NOT másodfokú ítélete önálló forrásként az aktában nem mardt meg, de egy erről készített végzés az elsőfokú büntetési tételeket sorolja fel, amiből arra lehet következtetni, hogy helyben hagyták az elsőfokú ítéletet. Így Varga 1945. november 23-án szabadult a börtönből, politikai jogainak felfüggesztése innentől datá-lódott.

A politikai motívum két ponton fogható meg jól az eljárásban. Egyrészt a „Marha vagy” kifejezés értelmezésében: Varga hihető módon az ekevas rossz ábrázolására utalt, a nép-ügyész viszont politikai dimenzióban értelmezte ezt és azt állította, hogy ez a sértő minősítés azokra vonatkozik, akik hisznek a népfront pártjainak. Másrészt Varga a plakátra tett meg-jegyzésekkel felhívta meglévő, sok ember valós társadalmi tapasztalataira (ld. az újbirtokok megművelésének nehézségei, közellátás, beszolgáltatáshoz kapcsolatos paraszti terhek) az utca nyilvánosságának figyelmét, ez pedig sértette a hatalom birtokosainak érzékenységét. A nép-front pártjai ugyanis az ellenzéki véleményeket nem tartották legitimnek, a mögött minden esetben valamilyen ellenséges, „reakciós” szándékot láttak meghúzódni. Másrészt leleplezte a korabeli sajtópropaganda egyoldalú, a földosztáshoz kötődő pozitív propagandáját is. A kor politikai kommunikációjában a földosztás egy történelmi folyamat dicsőséges végpontjaként értelmeződött, amely történelmi igazságtételt eredményezett. (ld. az „ezeréves per” formulát, illetve az „új honfoglaláshoz” kötődő Pusztaszer településnek, mint a magyar történeti tudat egyik kulcsfontosságú emlékezeti helyének, alakzatának újraértelmezését.) A hatalom részéről pedig ekkor már megvoltak azok a büntetőjogi eszközök, jogi keretek és intézmények, mellyel szankcionálni lehetett az ilyen jellegű véleménynyilvánítást is.

Összegzés

A csongrádi földosztás során a művelésre fogható 40.000 kh nagyságú terület 7%-át, azaz 2800 kh termőterületet osztottak ki 674 fő között. Annak ellenére, hogy az összterületnek csekély százalékát képezi a gazdát cserélt földmennyiség, a birtokszerkezet mégis komoly szerkezeti változáson ment keresztül. Csongrádon a földosztás után 8611 önálló birtokost tar-tottak nyilván, ezek közül 8300 fő 0-25 kh nagyságú birtoktesten gazdálkodott. A legnagyobb területet ezen belül (17409 kh) az 5-25 kh közé eső földtulajdonosok használták. 100 kh-nál nagyobb birtokkal összesen 9 fő rendelkezett.57

Az adatokból világosan látszik, hogy a helyi mezőgazdaság szerkezete véglegesen a kisbirtokrendszerre épült, amivel ugyan teljesült is az alaprendeletben deklarált cél. Bár a ké-sőbbi évek polgármesteri helyzetjelentéseiből kitűnik, hogy a működőképesség és az életképes-ség kritériumai számos ok miatt (pl. vetőmag- és eszközhiány, beszolgáltatási terhek, szakmai kompetenciák hiánya) nem teljesültek. Ráadásul a tulajdonviszonyok megváltoztatása renge-teg sérelmet okozott egyes társadalmi csoportokban, ezzel pedig a korabeli politikai szereplők jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a helyi elitek 1945 utáni „trónfosztása” meglehetősen méltatlanul, dicstelen körülmények között menjen végbe.


A Greskovits család 1936-ban, a szülők 25 éves házassági évfordulóján

 

 

1 Délmagyarország, 1944. november 19.
2 Részlet Marosán György szentesi beszédéből. Magyar Alföld, 1945. április 4.
3 Magyar Alföld, 1945. október 21.
4 A tanulmány elkészítésében komoly szerepet játszott a munkát szakmailag koordináló Bank Barbara és Vincze Gábor, a ma Bács-Kiskun megyéhez tartozó kistelepüléseken zajló földosztást kutató Hajagos Csaba történész-muzeológus, Dr. Soós Viktor Attila NEB-tag, aki a kézirat elolvasásával és előremutató javaslatokkal volt a segítségemre. Külön köszönet illeti Nyiri Sándorné Szlavkovszky Katalint, aki a tanulmányban említett Greskovics József unokája és rendelkezésemre bocsátotta a családi archívum képanyagát a kutatáshoz, vala-mint a család emlékeivel igazolta vissza a levéltári iratokból tükröződő egykori folyamatokat.     
5 Az egykori Keleti Blokk országaiban egyre inkább teret nyer az a megközelítés, miszerint a földosztások a második világháború befejeződése után a szovjet típusú rendszerek kiépítésének egyik első lépcsőfokát jelen-tették, ilyen módon pedig nem mások, mint a későbbi államosítási és „kollektivizálási” hullám egyik előtörténe-tei. 
6 A politikai ellenségképzés eszközei, természete részletesen tárgyalt témája különösen az amerikai behaviorista politikatudományi iskolának. Itt most csak néhány attribútumát emelném ki következtetéseiknek, melyek az 1945 utáni magyar történelem kutatása során is visszaigazolódni látszanak. Az „ellenség” olyan egyes ember-csoportokról alkotott metaforikus kép és szimbólum, melynek feladata, hogy bonyolult társadalmi tapasztala-toknak, összefüggéseknek adjon egyértelmű, világos és lehatárolt jelentést. E metaforák forrásai legtöbbször olyan magánérzelmek, belső szorongások, negatív előítéletek és elfogultságok, melyeket közérdekként állíta-nak be, feloldásukat és megszüntetésüket pedig közcélként kommunikálják. A téves valóságértelmezést kifeje-ző ellenségkép akkor működik jól, ha meghatározza a politikai cselekvést, másrészt mozgósítani tud: azaz a megnyerni kívánt társadalmi csoportokban bizonyos értékpremisszák mentén egyfajta követői magatartást képes kiváltani, s az ellenség legyőzése árán egy idealizált jövőkép illúzióját kelteni. Bővebben: Edelman, Mur-ray: A politika szimbolikus használata.; Dieckmann, Walther: A politikai szavak tartalma. In: Szabó Márton–Kiss Balázs–Boda Zsolt: Szövegváltozatok a politikára. Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. Nemzeti Tan-könyvkiadó. Budapest, 2000. 179–193.; 28–53.  
7 Ennek működéséről – Assmann, Jan: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz Könyvkiadó. Budapest, 2013. 49–53.
8 Erdei Ferenc: Népi demokrácia. In: Demokrácia. A Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kiadása. Egyetemi Nyomda. Budapest, 1945. 11.
9 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. évi 600. M. E. számú rendelete a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhözjuttatásáról. (1945. március 15.) In: Magyarországi Rendeletek Tára 1945. I. kötet. 55–62.
10 A rendelet 11–17. §-a kimondta továbbá, hogy az 1000 kataszteri hold (kh) feletti birtokokat, a vállalatok, nyugdíjpénztárak és társadalombiztosító intézetek területeit terjedelemre való tekintet nélkül, a községi, tör-vényhatósági, egyházi birtokok 100 kh-on felüli részét megváltással kell kisajátítani. Magyarországi Rendeletek Tára 1945. I. kötet. 56.; Az 1989-es rendszerváltoztatás után az Alkotmánybíróság 66/1992. (XII. 17) számú határozatában az 1945: VI. törvénnyel törvényerőre emelt 600/1945. M. E. rendelet 4-6., illetve 11-17. §-ait alkotmányellenesnek mondta ki és megsemmisítette, noha az ezzel kapcsolatos kártalanítási indítványokat elutasította.
11 Magyarországi Rendeletek Tára 1945. I. kötet. 55–56. o.
12 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. évi 529. M. E. számú rendelete a fasiszta politikai és katonai jellegű szervezetek feloszlatásáról (1945. február 26.) 25 feloszlatandó szervezetet sorol fel: 1. Antibolsevista Ifjúsági Tábor 2. Baross Szövetség 3. Emszó (Egyházközségi Munkásszakosztályok) 4. Etelközi Szövetség 5. Ébredő Magyarok Egyesülete 6. Honszeretet 7. Kékek Clubja 8. Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetsége 9. Kettőskereszt Vérszövetség 10. Levente Egyesület 11. Magyar Jövő Szövetség 12. Magyar Országos Véderő Egyesület (MO-VE) 13. Magyar Élet Pártja 14. Magyar Megújulás Pártja 15. Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete 16. Magyar Nemzeti Szocialista Párt 17. Magyar Tudományos Fajvédő Társaság 18. Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesüle-te 19. Nemzeti Munkaközpont 20. Népakarat Pártja 21. Nyilaskeresztes Párt, Hungarista Mozgalom. 22. Orszá-gos Vitézi Szék 23. Országos Nemzetvédelmi Bizottság 24. Turul Szövetség 25. Zsidókutató Intézet. Magyaror-szági Rendeletek Tára 1945. I. kötet. 49–50. A történeti kutatások mai állása szerint kijelenthető, hogy a felso-rolt szervezetek közül jó néhány nem tekinthető egyértelműen „fasiszta” szervezetnek. 
13 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának Szentesi Levéltára (MNL CSML SZL) XVII. 518. Szentesi Földigénylő Bizottság iratai 1945–1947. 1. doboz. 3703/1945. (A továbbiakban: SZL)
14 SZL XVII. 518. 1. d. Iktatószám nélküli irat. (I. n.)
15 Erről lásd a 600/1945. M. E.-rendelet vonatkozó paragrafusát illetve a földművelésügyi miniszter 33.000/1945. számú rendeletét (1. sz. végrehajtási rendelet). In: Magyarországi Rendeletek Tára 1945. I. kötet. 58–59, 249–250.
16 M. Somlyai Magda: Földreform 1945. Kossuth Kiadó. Budapest, 1965. 249. (42. sz. dokumentum)
17 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltárának Csongrádi Levéltára (MNL CSML CSL) XVII. 503. 2. Csongrádi Földigénylő Bizottság iratai (1945–1947) 1. d. I. n. (A továbbiakban: CSL)
18 A sövényházi uradalom belső világának, életviszonyainak életszerű leírását adja közgazdasági nézőpontból – Matolcsy Mátyás: Új élet a magyar földön. Cserépfalvi, 1938. 76–82.
19 CSL XVII. 503. 2. 1. d. Cs75/1945.
20 Uo. Cs10/1945.
21 Ua.
22 Uo. Cs43/1945.
23 Uo. Cs40/1945.
24 Uo. Cs86/1945.
25 Uo. Cs281/1946.
26 Uo. Cs22/1945.
27 Uo. Cs102/1945.; Cs35/1945.
28 Uo. 3. d. O39/1945.
29 Uo. 1. d. I. n.
30 Uo. G36/1946.
31 Ehhez az álláspontjához annak ellenére is következetesen ragaszkodott a CSFB, hogy a rendelet méltányos-ságot és szociális szempont érvényesítését esetükben is lehetővé tett, különösen a lakóingatlan és néhányszáz négyszögöl nagyságú konyhakert meghagyása esetében. (600/1945. M. E. rendelet, II. fejezet 7. §) In: Magyar-országi Rendeletek Tára 1945. I. kötet. 56.
32 CSL XVII. 503. 2. 3. d.
33 Uo. 1. d. Cs63/1945.
34 Uo. Cs101/1945.
35 Uo. Cs170/1945.
36 Uo. Cs184/1945; Cs210/1945.
37 Kun Andor–Lengyel László–Vidor Gyula (szerk.): Magyar országgyülési almanach. A felsőház és képviselő-ház tagjainak életrajza és közéleti működése 1927–1932. 124.
38 Magyarországi Rendeletek Tára 1945. I. kötet. 56.
39 MNL Országos Levéltára (OL). XVIII-5. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Politikai Bizottságának iratai. 2. doboz. 10/1945.
40 CSL XVII. 503. 2. 1. d. Gy5/1945.
41 Uo. Gy5/1946.
42 Ua.
43 Ua.
44 A két háború közötti csongrádi parasztságról - Szűcs Judit: A paraszti polgárosulás és polgárosodás életstraté-giái és megvalósulásuk Csongrádon a két világháború között. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Ethnographicae 1. Szeged, 1995. 49–69.
45 CSML XXV. 8. 8. doboz. Gyovai János „népellenes” bűntette. NB 237/1945. (a továbbiakban: Gyovai-akta)
46 Gyovai János főtárgyalási jegyzőkönyve, 1945. július 20. Gyovai-akta, 11.
47 A CSFB névsora között nem szerepel a birtoknál megjelent személyek egyikének sem a neve.
48 Uo. 22–23.
49 Uo. 36–37.
50 Koselleck, Reinhart: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Atlantisz Kiadó. Budapest, 2003. 241–248.
51 Bagi István tanúvallomása az 1945. július 20-i főtárgyaláson. Gyovai-akta, 15.
52 Uo. 34.
53 CSML XXV. 8. 8. d. NB 214/1945. Varga M. József népellenes bűntette. (A továbbiakban: Varga M.-akta)
54 Varga-M.-akta, 6.
55 Uo. 16.
56 Uo. 18–22.
57 CSL V. 73. 2. b. Csongrád város polgármesterének iratai (1872–1949) 205. d. (1947) Polgármesteri helyzetje-lentés, dátum nélkül.