1926-ban az USA Kongresszusa összehangolt léghajó-építési tervet fogadott el a haditengerészet égisze alatt. 1931-ben az ZRS-4 USS Akron, 1933-ban az ZRS-5 USS Macon léghajó épült meg. A testvérhajók a Goodyear-Zeppelin gyár üzemeiben készültek. Csúcstermékei voltak annak a sajátos együttműködésnek, amelynek keretében a 20-as évek elejétől a vesztes Németország mérnökei építettek léghajókat az amerikai kontinensen. Ezek a merev szerkezetes konstrukciók voltak a világ legnagyobb héliummal töltött léghajói. Mindkét hajó hatalmas szenzációt keltő, egész Amerikát behálózó körutat teljesített.

A katonai célokra szánt léghajók repülőgép-hordozók voltak, melyeknek harcászati célja a repülőgépek hatótávolságának növelése volt. A biplán (vízre is landolni képes) repülőgépek egyszersmind a léghajók védelmét is szolgálták. A majdnem 240 méter hosszú, óriási léghajók öt repülőgépet tudtak szállítani.

A léghajók átadásuk után két évvel vihar okozta balesetekben pusztultak el. Az Akron 1933 áprilisában New England partjainál a magasságmérő műszerek és a legénység hibája miatt zuhant a viharos Atlanti-óceánba. A szerencsétlenségben hetvenhatan haltak meg, mindössze a személyzet három tagja élte túl a katasztrófát. A Macon 1935 februárjában zuhant Kalifornia partjainál a háborgó Csendes-óceánba a vihar okozta szerkezeti meghibásodás miatt. Ez a baleset két ember életét követelte, hetvennégyen túlélték a balesetet. Az áldozatok eltérő számának oka az volt, hogy az Akron elpusztulása után a Macont mentőmellényekkel, felfújható életmentő eszközökkel szerelték fel, amelyek testvérhajójáról még hiányoztak.

2010-ben az Egyesült Államok történelmi emlékhelyeinek nyilvántartásába vették a Csendes-óceán azon térségét, ahol a Macon roncsai nyugszanak a tengerfenéken. A döntés egyik célja az volt, hogy megvédjék a roncsot a kincsvadászoktól.