1814. augusztus 24-én az angol-amerikai háború egyik csúcspontja volt, amikor az angol csapatok kirabolták és felgyújtották a washingtoni Fehér Házat.

A háború 1812 és 1815 között zajlott. James Madison amerikai elnök hadüzenetéhez több ok vezetett. Az első és legjelentősebb az angolok kontinentális blokádja Franciaország ellen, ami súlyosan érintette az amerikaiakat. Ugyanakkor az angolok utánpótlást szállítottak az indiánoknak a nyugati területeken, és rendszeres rekvirálásokkal, kényszersorozásokkal zaklatták a keleti parti államokat.

A Fehér Ház és Washington nagy részének lángba borítása válaszcsapás volt a britek részéről, ugyanis az amerikai csapatok 1813-ban felgyújtották Felső-Kanada (ma: Ontario) székhelyének, Yorknak (ma: Toronto) a törvényhozási épületét.

A Fehér Házat Madison elnök augusztus 22-én hagyta el, és a csatatérre sietett. A First Lady, Dolley Madison az épületben várta őt, majd amikor az angol csapatok feltűntek a láthatáron, személyes tárgyaival nem törődve, egy George Washingtont ábrázoló, életnagyságú festményt vitt magával, s elhagyta az elnöki rezidenciát. Augusztus 24-én a brit seregek befészkelték magukat az épületbe. Az elnöki hálóba kvártélyozták be magukat, az elnöki étkészlettel fogyasztották el a kosztot, majd kirabolták és felgyújtották az épületet.

A háborút lezáró genfi béke 1814-ben kölcsönös engedményeket tartalmazott, de a csatározások 1815 elejéig elhúzódtak.

A Fehér Házba Madisonék már soha nem költözhettek vissza. Az washingtoni ún. Octagon House lett ideiglenes rezidenciájuk. A következő elnök, James Monroe foglalta el az újjáépített és ismét fehérre festett épületet megválasztása után, 1817-ben.