1511-ben egy spanyol hajó a Yucatán-félszigetnél hajótörést szenvedett. Tizenhat tengerész érte el a partokat. Ők lettek az első európaiak, akik találkoztak a maja kultúrával.

Nyolc évvel később Hernan Cortez spanyol konkvisztádor indult a terület leigázására. Partra szállásakor a tizenhat spanyolból már csak kettő volt életben. A többieket a maják feláldozták isteneiknek, vagy valamilyen betegség végzett velük.

Gonzalo Guerrero, az egyik túlélő egy előkelő maja nő férje lett, akinek három gyermeket nemzett. Ők voltak az első meszticek a Földön. Guerrero majaként élte az életét, orrát, fülét nemesfém ékszerek díszítették, testét indián szokás szerint festette. Mikor Cortez felkérte, vegyen részt a spanyol sereg életében, ő visszautasított a szerinte szégyenteljes ajánlatot, sőt, hosszú évekig harcolt a spanyolok ellen. Cortez külön elfogatóparancsot adott ki ellene. Végül a mai Honduras területén esett el egy csatában, spanyol golyó okozta sebesülés következtében 1536-ban. Mexikóban mindmáig nemzeti hősként tisztelik, míg a spanyol irodalomban évszázadokon át az árulás jelképe volt.

A másik túlélő Geronimo de Aguilar ferences szerzetes volt, aki szolgaként élt Cortez megjelenéséig. Ekkor a konkvisztádor tolmácsa, majd Mexikóváros egyik első európai származású lakója lett. 1531-ben halt meg. Aguilar egykori házában nyomtattak először könyvet az Újvilágban 1539-ben.