195 éve, 1815. április 5. és 17. között tört ki az indonéz szigetvilág déli részén fekvő Tambora vulkán. A szűk kéthetes időszak alatt bekövetkezett több hatalmas robbanás az emberiség történetének egyik legnagyobb vulkánkitöréshez köthető katasztrófáját okozta. Következményei csak az ókori Szantorini, az izlandi Laki 1783-as és a Krakatau 1883-as kitöréseihez mérhetőek. Az indonéziai szerencsétlenség és utóhatásai majd százezer ember halálát okozták. A kitöréssel járó robbanás 1500 km távolságban is hallható volt. Az első nagyobb robbanás április 10-én legalább 30 km magasba lövellte ki a hamut a légkörbe. A környező szigeteket másfél méter magas hamuréteg borította be.

A kitörések következményeként a Sumbava-szigeten fekvő vulkán kb. 1500 méterrel lett alacsonyabb. A környéken kisebb szökőár is keletkezett, de a legtöbb áldozatot nem a lávaömlések és a hatalmas körzetben szétrepülő izzó kődarabok szedték, hanem az éhínség. A mezőgazdasági termények megsemmisülése és az elmaradó termés élelmiszer-hiányhoz vezettek, ami több tízezer ember halálát okozta.

A kitörés világméretű klímaváltozást hozott. A hamufelhő körbejárta a Földet, és sajátos színű, szűrt napsütést eredményezett. Rengeteg szokatlan időjárási eseményt figyeltek meg. Éghajlati hatását főleg a következő évben éreztette, amely úgy vonult be a történelmi kánonba, mint "az év, amikor elmaradt a nyár". Például júniusban és júliusban az egyesült államokbeli New Englandban havazott és fagyos idő volt. A Laki-hasadék szétrobbanása után ez a kitörés volt a második az írott történelemben, amit az egész világon megfigyeltek és dokumentáltak.