2017. szeptember 22.

Családtörténelem. A Telekiek

Szerző: Kóczy T. László

A Teleki-család eredeti neve Garázda volt. Ki tudja, honnan ragadt rájuk ez a nem éppen hízelgő név, amely a család későbbi érdemeivel szöges ellentétben állt. A hagyomány szerint bolgár eredetüek voltak, mindenesetre ősi birtokaik a középkorban részben a magyar fennhatóság alá tartozó Bolgárországban és Boszniában feküdtek, innen vette a család előnevét, amely a mecsinczei vagy mecsinczi alakban fordult elő. A Garázdák először Zsigmond király idelyén tűntek fel országos jelentőséggel, s 1409-ben a királytól armálist, azaz címeres levelet is nyertek. Érdekessége, hogy ez az első ismert festett címeres armális Magyarországon. A Garázdák oldalági leszármazottai között legismertebbek a horogszegi Szilágyiak. Közülük Szilágyi Erzsébet Mátyás király édesanyja volt. A másik híres családtag ebben a korban a kiváló humanista költő, Janus Pannonius, akinek pontos leszármazását nem ismerjük ugyan, de aki szintén a közös Garázda-címert használta, és akit Mátyás is közeli rokonaként ismert el - így hát biztos, hogy a család fiági leszármazottja volt. Boszniát 1414-ben a törökök feldúlták, a Garázda-család kénytelen volt felhúzódni a szűkebb értelemben vett Magyarországra. Hamarosan új birtokokat szereztek Zágorhídon, Széken és a Békés megyei Teleken; utóbbiak a család később állandósuló előnevét és családi nevét adták. A család három ágra szakadt, de a fiágak kihaltával, házasság révén, újra egyesült a széki Telekiekben. A széki birtokos ágból az utolsó férfi, széki Garázda János egyetlen leányát, Annát a teleki Garázdának vagy másként egyszerűen Telekinek nevezett Mihály vette feleségül. Leszármazottaik a Garázda nevet elhagyták, s ettől kezdve a széki Teleki nevet használták. Teleki Mihály Báthori Zsigmond, majd Bocskai István erdélyi fejedelmek testőrkapitánya volt. Ifjabbik fia, János szintén katonai pályát választott: a jenői vár kapitánya és a gyaloghajdúk alkapitánya volt, emellett Zaránd vármegye főispáni tisztét is viselte. Felesége az előkelő erdélyi családból származó Bornemissza Anna lett, aki Apafi Mihály erdélyi fejedelem azonos nevű nejének volt édes nagynénje.

János négy gyermeke közül (II.) Mihály lett az összes Teleki törzsatyja. Nagyváradon született 1634-ben. A Rákócziak udvarában nevelkedett, s először II. Rákóczi György testőreinek kapitányává nevezték ki. Később rokona, Apafi fejedelem alatt igen magas erdélyi hivatalokat töltött be: főkancellár, ország generálisa, több székely szék főkapitánya, (az erdélyi) Fejér, Torda és Máramaros megyék főispánja volt. Kiváló államférfiként meghatározó szerepet játszott abban, hogy Erdély visszakerült a magyar korona fennhatósága alá. Érdemeiért Lipót 1685-ben grófi rangot adományozott neki. 1690-ben bekövetkezett halála után fiai számára a császár és király 1697-ben ünnepélyes diplomát is kiállíttatott, melyben római szent birodalomi grófi címet és kibővített címert adományozott nekik. A két aktus csak látszólag ismétlés: jogi tartalmuk különböző. Az első cím ugyaniskifejezetten magyar grófi cím volt, s ezt Lipót magyar apostoli királyi minőségében adományozta - ez lett egyébként később a Telekiek főrendházi tagságának is a jogalapja. A második grófi címet viszont csak német-római császárként adhatta Lipót, így ez tulajdonképpen Magyarország területén érvénytelen volt. Érdekes, hogy ennek ellenére a család a XX. századig előszeretettel használta az utóbbit - nyilván mint különlegeset, mellyel csak kevés magyar család büszkélkedhetett. Van azonban némi rejtély az 1685-ös grófi cím körül: talán az ünnepélyes diploma hiánya miatt tűnik úgy, mintha az nem kapott volna általános elismerést, s talán a család sem tekintette érvényesnek. Ezt az alábbi bizonyítja: Mihály jeles tudós fia, Pál először a Nagyenyedi Kollégiumban, majd több külföldi egyetemen folytatott tanulmányokat, s közben egész Európát beutazta. Az oderai Frankfurt egyetemén vele együtt filozófiát és orvostudományt (természettudományt) hallgató Kóczy Sámuel 1696-ban önálló füzetként kinyomtatta egy Telekit dicsőítő ódáját, melyben őt a címlapon Paulus Teleki Liber Baro de Szék-nek titulálta, azaz bárónak és nem grófnak nevezte! Aligha tette volna ezt, ha az őt erkölcsileg és talán anyagilag is támogató, s általa más közös publikációk tanúsága alapján jól ismert egyetemi társa magának akkoriban a grófi címet vindikálta. Pál fia, Ádám, valamint unokája, az ifjabb Ádám szintén tudós emberek voltak, utóbbi műkedvelő költő és Corneille Cidjének kiváló fordítója. Ez a vonal férfiágon kihalt, de a Pál keresztnév a családban ettől kezdve újra meg újra előbukkan.

Visszatérve a grófságot szerzett Mihályhoz: a szintén (immár II.) Mihály nevű fia következik sorra. Érdekes tény azonban, hogy az ő Sándor nevű öccse is ősapja Teleki Pálnak, dédanyja révén. E Telekiek édesanyja szintén régi erdélyi famíliából származott: Veér Judit volt. Mihály is jeleskedett a műfordításban: Adam Veber Fejedelmi lélek című művét ültette át magyarra, s fordítását saját fejedelmének, Apafi-nak ajánlotta. Egyébként ő is katonai pályát választott, Kővár kapitányaként állt át II. Rákóczi Ferenc pártjára, és a várat is átadta Rákóczinak. Ezután a kuruc fejedelem kincstartójává nevezte ki, tulajdonképpen pénzügyminiszter lett. Ott volt a szatmári béke aláírói között, így 1713-tól újra részt vehetett a politikai életben mint Kővár vidék főkapitánya. Felesége a Toroczkay családból származott. Gyermekei közül a legidősebb, (III.) János követte őt Kővár vidéki tisztében. ő tért vissza a református hitről a katolikusra - talán felesége, Vay Borbála hatására.

Teleki János hét gyermeke közül a legidősebb a Pál nevet kapta, ő előbb Fogaras vidékének főkapitánya, majd dobokai főispán volt. Talán kevésbé közismert, hogy a kővári és a fogarasi főkapitányok egy-egy vármegyeszerű, de katonai jellegű közigazgatási egység élén álltak, ahol a lakosság jelentős része, a kővár vidéki puskások, illetve a fogarasi boérok és bástyások félnemesi státusban éltek, a személyes katonáskodás kötelezettsége mellett. E főkapitányok tehát főispánszerű közigazgatási tisztviselők és egyben katonai parancsnokok is voltak.

Jánosnak gróf Haller Borbálától született harmadik fia volt (a sorban a VI.) Mihály. Bár bátyjai folytatták a család katonai hagyományait, ő maga csendesen, visszavonultan élt paszmosi birtokán. Felesége Dósa Ágnes, Dózsa György távoli rokona volt. Nekik is volt Pál nevű fiúk, ki azonban fiatalon meghalt, s nem vitte tovább a családot.

Legifjabb fiúk, (II.) Ferenc szintén Paszmoson lakott, s ismert költő volt. Érdemeiért az Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Verseit - halála után - Döbrentei adta ki 1839-ben. Felesége a család másik ágából származó Teleki Karolina volt.

Térjünk vissza a "nagy" Teleki Mihály fiai közül az 1679-ben született, már említett, Sándorra. ő is politikusként működött. 1733-ban erdélyi főkormányszéki tanácsos lett, majd 1736-ban Bécsbe, at Erdélyi Kancelláriához került. Torda vármegye főispánjaként halt meg. Felesége gróf Bethlen Júlia volt, tőle született Lajos fiúk, aki szintén Bethlen leányt vett nőül: Katalint. Mielőtt követnénk leszármazottaik sorát, érdemes kitérni Lajosnak második feleségétől született kiváló fiára, Sámuelre, aki a családnak egyik legkiemelkedőbb egyénisége, tudós államférfia volt. Több megye főispánjává, illetve királyi biztosává nevezték ki, 1792-ben magyar alkancellár, II. Lipót alatt erdélyi főkancellár lett. Megkapta a legmagasabb magyar rendjelet, a Szent István-rend nagykeresztjét. Híres marosvásárhelyi könyvgyűjteménye 40 000 kötetnél is többre rúgott, tanulmányaira és könyveire együttesen állítólag 800 000 arany forintot költött! Könyvtárát családi hitbizományként hagyta utódaira, de úgy, hogy az a nyilvánosság előtt is nyitva legyen. Több külföldi akadémia tiszteletbeli tagjává választotta.

A Teleki Lajos első házasságából származó (III.) Sámuel ismét katonai pályát választott, de ő csak századosi rangig vitte. Neje gróf Serényi Franciska volt, tőle született Karolina leányuk, akit a már említett Teleki Ferenc, a költő vett feleségül. Így egyesült újra Teleki Mihály és Sándor ága.

Fiúk, Ede 1813-ban született, s ismét a gróf Haller családból nősült, Matildot vette el. Géza fiúk, aki 1843-ban született Désen, politikai téren működött, országgyűlési képviselő volt, majd belügyminiszter lett. Benne újjáéledt a Telekiek régi államférfiúi tehetsége, ő dolgozta ki Magyarországon az első közigazgatási reformjavaslatot. Felesége Muráthy Irén, gyermeke pedig az a Pál, aki később miniszterelnök lett.

Teleki Pál közvetlen ősei és rokonsága mellett a családnak számos további tagja örökítette meg nevét kiemelkedő tudósként, íróként, államférfiként. Közülük csupán egyet említünk meg. A marosvásárhelyi könyvtár alapítójának dédunokája (VII.) Sámuel, aki Rudolf trónörökös jó barátja volt. 1886-ban afrikai expedícióra indult, s átkutatva Kelet-Afrikát, felfedezte az általa elnevezett Rudolf- és Stefánia-tavat, valamint a róla "elkeresztelt" Teleki-vulkánt.

E rövid családtörténeti áttekintés nyomán bízvást elmondhatjuk; ritka volt az olyan család történelmünkben, amelyik ennyi kiváló egyéniséget adott a hazai és a nemzetközi tudománynak, irodalomnak és politikai életnek.