Szerző: Kolontári Attila

Csicserin külügyi népbiztos válaszjegyzéke
gróf Teleki Pál külügyminiszterhez
1920. december 30.

"Az Orosz Kormány visszautasítja azokat a vádakat, melyekkel az Önök közvetítésével a szélsőséges militaristák szűk kasztja illeti, amely jelenleg nyílt erő alkalmazásával és a legleplezetlenebb erőszakkal tartja kezében a Magyarország feletti hatalmat, amit román szuronyok vívtak ki számára. Ez a kormány [a magyar kormányról van szó ? K. A.], amely gyilkosságok és pogromok segítségével tartja fenn uralmát, amely a verést, a kínzást és a banditizmust politikai eszköztárába emelte, a legkevésbé sincs abban a helyzetben, hogy az emberi humánumhoz és a civilizációhoz apelláljon. Ennek a kasztnak azon képviselői, akik jelenleg Oroszországban vannak, a fejükkel felelnek azokért a tettekért, melyeket a magyar kormány áldozataival, a népbiztosokkal és az orosz hadifoglyokkal szemben elkövet, és akik nem nekünk tehetnek szemrehányást, hanem csakis saját kormányukat vádolhatják, mivel az kényszerít minket arra, hogy az egyetlen, kezünkben lévő eszközhöz, a túszszedés gyakorlatához folyamodjunk, hogy megmentsük áldozatai közül azokat, akiknek megmentése szent kötelességünk. Éppen a jelenlegi Magyar Kormány az igazi bűnös, amely halálos ítélettel fenyegeti a velünk szövetséges Magyar Tanácskormány tagjait és üldözi a még magyar területen lévő orosz hadifoglyokat, ő a felelős azokért a megtorló intézkedésekért, melyek részünkről csak a jogos önvédelem eszközei, hogy teljesítsük a reánk háruló kötelezettséget és megmentsük azokat, akiknek védelmében az év folyamán rádiótáviratok egész sorával léptünk fel.

Hogy a lehető leggyorsabban elérjük a magunk elé kitűzött célt, elfogadjuk az Önök ajánlatát, és azt javasoljuk, hogy Revalban kezdjék meg a megbeszéléseket Diplomáciai Képviselőnkkel, Litvinovval, akit elláttunk a szükséges meghatalmazással, és aki meg fog állapodni az Önök Képviselőjével a tárgyalások idejéről és konkrét formáiról.

Csicserin külügyi népbiztos"

*****

Jungerth Mihály levele Kánya Kálmán külügyminiszter-helyetteshez
Riga, 1922. március 2.

Kegyelmes Uram!

Hivatalos jelentésemhez vagyok bátor még a következőket hozzátenni.

Legelsősorban engedd meg kegyelmes uram, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki azért, hogy nem engedted meg, hogy néhány ember, rövidlátása és személyem iránti ellenszenve miatt, foglyaink kicserélését teljesen megakadályozza. Kár, hogy nem sikerült az én kicserélési programomat keresztülvinni, mi azzal sok kellemetlenségtől, foglyaink fogságuk néhány heti meghosszabbításától menekültek volna meg.

Sejtettem, hogy Tomcsányi mögött Kichner ezredes áll, amit a febr. 8-i miniszteri hadifogoly bizottság jegyzőkönyve igazol. Majdnem hihetetlennek tűnik fel, hogy Kirchner, ki minden érkező szállítmány után a kormányzónak és valamennyi miniszternek jelentette, hogy az oroszok a szerződést nem tartják be, mert az andronovszkiakat és a krasznojarszkiakat nem küldik, éppen, mikor ezek kicserélésére kérek kommunistákat, a honv. miniszter nevében ajánlja, hogy ne küldjön a magyar kormány a kicserélésre több kommunistát. A kicserélés leállítására Kirchner a tífusz-eseteket is felhozza, azonkívül, hogy legtöbbnyire a kicserélésnél egy kommunista helyett tízet kapunk. - E szofizmákat ellentmondás nélkül hallgatják, s ezekre építi a kormány döntését. Én azt hittem, hogy a tífuszjárvány, a halálesetek a kormányt rá fogják bírni, hogy foglyaink kiszabadítására mindent megtegyen, nem hogy beszüntessük a kicserélést.

Ultimátum, represszália! Mintha ezekkel megjavíthatnók a szovjetkormányt, mikor az egész világ ultimátuma és blokádja nem hatott rája. No de úgy látszik nem dőlt még meg a római jogász mondása: Parva sapientia regit mundum [Kevés bölcsesség kormányozza a világot]. Ha ebben az esetben közbe nem léptél volna kegyelmes uram, sok fogoly életébe került volna ez a bölcsesség.

Nagyon sajnálom, hogy ily szofizmákkal, s a helyzetnek meg nem értése folytán felállított tételekkel sikerült a mértékadó köröknek bizalmát bennem megrendíteni. Pedig lám nem hazudtam, kihoztam a moszkvai táborokból és börtönből mindenkit, a 213 krasznojarszkit evvel a transzporttal. Nagy lelkierő kell ahhoz, hogy az ember ilyen átkozott nehéz kérdésben veszekedjen a bolsevikiekkel, mikor a saját kormánya nélkül sincs meg a kellő bizalma. Egy állam sem tud az evakuálás kérdésében zöld ágra vergődni: az észtek, lettek, litvánok, finnek, lengyelek még ezrével és ezrével vannak visszatartva Oroszországban, a börtönökben visszamaradó hollandok, franciák, olaszok stb. irigykedve nézik a mieink elvonulását. Itt csodálkoznak a hatóságok, hogy nekem hogy sikerült minden nehézség dacára a mieinket mégis kihozni.

Ezt az idegölő munkát, hogy a két kormány egymás iránti teljes bizalmatlansága folytán a kicserélés leállítása be ne következzék, illetve foglyaink megmentése lehetetlenné ne legyen téve, nem fogom bírni, ha elvesztem a kormány és minisztériumom bizalmát, mert Bpesttel és Moszkvával küzdeni az ügy megmentéséért, az sok lesz.

Jelenleg Kegyelmes Uram még az az érzésem, hogy Te megérted nehéz helyzetemet a két, egymással szemben teljesen bizalmatlan kormány között, s ez tartja bennem meg az erőt a tevékenységemhez. Vagy a már novemberben elhatározott kinevezésem visszatartása a Te bizalmad elvesztését is jelenti?

Hogy az ügy tovább tart, mint számítottam, nem rajtam múlott. Ha a legutóbbi kommunista szállítmányt úgy küldték volna Pestről, ahogy kértem, a német sztrájk előtt ért volna ide, s három hetet nyertünk volna, s ha a kért kommunistákat kikértük volna [sic], most nem volnának az ügyet még mindig húzó kellemetlenségek. Az egészből egy hasznom van, hogy megtanulok oroszul, míg vége lesz.

Ne haragudj Kegyelmes Uram, hogy ennyit írok, de azt akartam, hogy ebben az ügyben tisztán láss, s az én helyzetemet itt helyesen ítéld meg.

Igaz nagyrabecsüléssel s őszinte ragaszkodással kész híved: Jungerth

*****

Részlet Gelléri Sándor egykori hadifogoly visszaemlékezéséből:

"Előkészületeim végükfelé járnak [a még 1925-ben is fogvatartott Gelléri szökésre készült - K. A.], amikor Budapesten letartóztatják Rákosi Mátyást és társait. Azonnal felszökik az orosz politikai tőzsdén a magyar tisztek értéke. Újra börtönbe kerülünk. Az újságok szerint vendéglátó gazdáink már fel is ajánlottak minket az otthon lecsukottakért; ráadásul adnák az 1848-ban [sic] az oroszok által szerzett hadizsákmányokat.

Novi-Rosszijszki, rosztovi börtönök és végre a moszkvai belső börtön. Itt a megalázottak szolidarizmusában az ellenforradalmárok között az összes nemzetiségekkel találkozunk, de nincsen talán egy cella sem, ahol ne lennének magyarok. Legtöbbjüket az ázsiai részekről, Turkesztánból hozták ide…

Nyolc álló hónapig tart a rabság, amíg otthon ki nem hirdetik a Rákosi-ügyben az ítéletet. Ezzel a mi sorsunk is eldőlt. Kényszermunkára ítélnek és én egy nyolcas magyar csoporttal a Szolovecki-szigetekre kerülök."

(Gelléri Sándor 1929 januárjában érkezett haza.)