Szerző: Várkonyi Gábor

Családi levelezésekben a 16. századtól kezdve megszámlálhatatlan sokaságban bukkanunk szerelmes levelekre. Gyöngyösi István Marssal társalkodó Murányi Vénuszában pedig egyenesen azt hirdeti, hogy a szerelem minden érdeken fölül áll és győzedelmeskedik. II. Rákóczi György és Báthori Zsófia házassága úgy vonult be a történelembe, mint a legtisztább szerelmi házasságok egyike.

Az semmiképp sem lehet a véletlen műve, hogy I. Rákóczi György több levelében ír a fiát emésztő szerelemről. A kortársak közül többen is hasonlóan nyilatkoznak: az ifjabb Rákóczi olthatatlan szerelmét bizonygatják. Hová tegyük ezután Szalárdy János véleményét, amely szerint ez a házasság a Rákóczi-család jól előkészített politikai sakkhúzása volt? Minden jel szerint az öreg Rákóczi György csak a kor gondolkodásmódjához alkalmazkodott, amikor egy dinasztikus politikát megvalósító házasságot a szerelemmel magyarázott.

A menyasszony hallgat
Pedig az esküvő sem zajlott le zökkenőmentesen. A ceremóiát vezető református püspök kérdéseire csak a vőlegény adott választ. Ekkor a menyasszony édesanyja többekkel együtt Zsófiához lépett, és valamit a fülébe súgott. A szertartás ezután a megadott rend szerint folytatódott. Felettébb érdekes, hogy erről az izgalmas intermezzóról egyedül a lengyel király követe tudósít, miközben az esküvőről készült magyar leírások nem találják említésre méltónak.

Miért hallgatott először Zsófia? Mert katolikus volt? Erdély kálvinista fejedelme ugyanis katolikus leányt választott fia menyasszonyául. A vallási kérdések rendezése e korban minden házasság előtt első helyen szerepelt. Ezt a házasságot két évig készítették elő. Miért volt hát Zsófia még ekkor is katolikus? Hogyhogy nem térítették át, holott erre bőven lett volna idő?

I. Rákóczi György nehéz döntés elé került: a protestáns egységet védje inkább, vagy a katolikus lengyeleknek kedvezzen. A dilemmát az utolsó pillanatig nem tudta megoldani, így Báthori Zsófia csak közvetlenül az esketés előtt tudta meg, hogy hamarosan át fogják téríteni. Ez magyarázza zavart viselkedését. Kortárs beszámolók szerint még egy hónappal az esküvő után is könnyek szöktek a szemébe, ha vallási kérdésekre terelődött a szó. I. Rákóczi György tehát azért beszélt olyan sokat és hangsúllyal fia emésztő tűzű szerelméről, hogy a protestáns Erdély előtt igazolni tudja a katolikus menyasszony melletti döntést.

A kikérés
A hosszan elnyúló esküvői ceremónia a menyasszony kikérésével kezdődött. Zsófia és édesanyja, a lengyel Zakzreska Anna az ősi családi birtokon, Somlyón fogadták a vőlegény követeit és násznagyát 1643. január 25-én. A násznagy beszédére a menyasszony családjának nevében a főgazda válaszolt. Az elhalt Báthori-családfőt Wesselényi Ferenc füleki főkapitány, későbbi nádor helyettesítette, s Estrházy Miklós nádor követeként is ő volt jelent az esküvőn. A kikérés után két napig még Somlyón maradt a társaság, hogy a hosszú útra fölkészülhessenek.

Január 27-én tizennyolc hintóval és két társzekérrel útnak indultak a fejedelemség székvárosába. Zilahon, Kolozsváron, Tordán és Enyeden ünnepi pompa fogadta az ifjú arát és kíséretét. Hétnapos út után érkeztek meg Gyulafehérvárra. A város előtt a vőlegény fejedelmi kíséretével várta Zsófiát. Kívül-belül vörös bársonnyal bevont hintóba szálltak. A hintó oszlopai és szegei aranyozottak voltak, a lovak hámja vörös bársonyból készült, sörényük pedig oroszlánmódra volt kifestve. Gyalogos és lovas katonák vonultak föl, ágyúk és muskéták díszsortüze mögött, majd trombita- és dobszó hangjai mellett bevonult a násznép a városba.

A lakoma
A menyegzőt másnap, február 3-án tartották. Az eskető lelkész Geley Katona István református püspök volt. A szertartás után az erdélyi főrendek járultak Báthori Zsófia elé ajándékaikkal. Az ünnepi lakoma délután két óra körül kezdődött. Ez két teremben zajlott le: az egyikben a két fejedelmi családnak, a másikban a többi vendégnek terítettek 18, illetve 20 asztalon. A lengyel követ elismeréssel írja le a terítésnél használt zománcozott és aranyozott serlegeket, kristálypoharakat és zöldszínű, selyem asztalterítőket. Az ételek közül leginkább a marcipán csemegékkel volt megelégedve, a húsok viszont nem ízlettek neki. Nem hiányoztak a gyümölcsök sem: körte, alma, citrom, narancs, gránátalma díszelgett az asztalokon. S a fejedelmek asztalán majd a mennyezetig érő cukrászcsoda magasodott.

A lakoma tíz fogásból állt. Mindegyik fogást az udvarmester jelentette be trombitaszó és dobpergés kíséretében. A protokoll szigorú szabályai szerint köszöntötték az ifjú párt, a fejedelmet, a követeket és a követek uralkodóit, így III. Ferdinánd német–római császárt és IV. Ulászló lengyel királyt is. A táncrendet is az udvarmester alakította ki. Neki kellett arra ügyelnie, hogy a követek rangjuknak megfelelő sorrendben táncolhassanak a fejedelemnével. Másnap és harmadnap is folytatódott a mulatozás.

Az ajándékok
Az uralkodók, vármegyék és városok követei február 4-én adták át ajándékaikat az ifjú párnak. Dísztálakat, ötvösremekeket, díszfegyvereket, ékszereket és ruhaanyagokat hoztak. Az ajándék tárgya, értéke egyaránt kifejezte az ajándékozó és a megajándékozott rangját, kapcsolatát. III. Ferdinánd aranyozott ezüstkelyhet, a lengyel király kelyhet és két aranyozott számszeríjat, a kurlandi herceg nyakéket, a román vajdák pedig ruhaanyagot ajándékoztak a fejedelmi párnak.

Az utolsó nap szenzációja a tűzijáték volt, amely a lengyel követ szerint legalább két órán át tartott. A „tüzes szerszámok csudájára” oly sok nép gyűlt össze, hogy egyik helyen még a lépcső is leszakadt alattuk, és három embernek is eltörött a lába – olvashatjuk az Esterházy nádor számára készült jelentésben. Ugyanezen a napon egy másik különleges program is szórakoztatta az esküvőre összegyűlt násznépet. A városon kívül a katolikusok rendeztek „komédiát”, színjátékot.

Február 6-a már a búcsúzás napja volt. A követek búcsúebéden vettek részt, majd készülődni kezdtek az induláshoz. Most a fejedelemre került az ajándékozás sora. Egy követ sem távozott üres kézzel vagy elégedetlenül. Wesselényi lovakat kapott, a lengyel követ pedig új fogaton hagyta le Gyulafehérvárt. II. Rákóczi György és Báthori Zsófia esküvői pompája a Bethlen Gábor utáni Erdély stabilitását és hatalmát jelképezték.