2017. május 23.

Elsöpri az idő... A birodalmak anatómiája

Szerző: Rácz Árpád - Beszélgetés Komoróczy Géza professzorral

A birodalomszerveződések a történelem legállandóbb folyamatai közé sorolhatók. Asszírok, perzsák, rómaiak, frankok, németek, angolok és oroszok mind-mind olyan befolyásra tettek szert, amely túlmutatott egy természetesnek tekinthető egység határain. Ilyen esetekben a korai, lokális szerveződések egyre nagyobb területeket magukba foglaló politikai alakulatoknak adták át helyüket, mígnem létrejöttek olyan globális struktúrák, mint a spanyol vagy az angol világbirodalom. Komoróczy Géza professzor segítségével arra keressük a választ, hogy mi a közös az ősi és a későbbi birodalmakban? Hogyan keletkeznek és hogyan múlnak ki?

- Mezopotámia uralkodói a "négy világpart urának" nevezték magukat. Ennyire kicsi volt a világ, vagy ennyire nagy a birodalom?

- A "négy világpart ura" hagyományos kifejezés a mezopotámiai királyok címében. Az i.e. III. évezred utolsó harmadától használták, ám az Ur-i dinasztia királyainak ez alig-alig jelentett mást, mint a mai Mezopotámia déli térségét, Sumert, Akkádot vagy Babilóniát. Ezek mégis birodalmak voltak. Az I. évezred birodalmai már jóval nagyobbak, de még ezek méretei is eltörpülnek ahhoz képest, ami később kialakul, gondoljunk csak Nagy Sándor birodalmára vagy a Római Birodalomra. A múlt század angol világbirodalma pedig valódi globális stuktúra. A méretek tehát egyre inkább növekednek, ami nagyon fontos egy törvényszerűség meghatározásához, de a birodalom mégsem földrajzi, hanem strukturális probléma.

- Tehát, ha a méretek változtak is, az építmény, a politikai szerkezet azonos maradt?

- Igen. Olyan építmények, vagyis struktúrák - pontosabban szuperstruktúrák - alakulnak ki, amelyekből az integrációt az erőszak, a kényszerítés eszközeivel teremtik meg a szerves, természetes egységek határain kívül. Minden birodalomnak van valamifajta kiinduló pontja, magterülete, belső központja. Ez hol földrajzi, hol etnikai, hol gazdasági egység. Ezen belül teljes integráció jöhet létre. Az állam ezen belül képes többé-kevésbé szerves egységet létrehozni. Azonban ezen a struktúrán kívül befolyását csak részlegesen, csak bizonyos vonatkozásban képes kiterjeszteni. Például mint gazdasági szuperstruktúra, ahogyan ez az angol birodalom korai szakaszára jellemző. Vagy mint katonai szuperstruktúra. Példa erre a történelem legtöbb birodalma a rómaitól az oroszig bezárólag. A lényeg tehát az, hogy totális integráció helyett a birodalom mindig csak valamilyen meghatározott, funkcionális integrációt valósít meg.

- Az angol birodalom egyik összekovácsolója, Cecil Rhodes mondta, hogy a kereskedőt követi a zászló. Általánosan jellemző-e, hogy a birodalmak a külső gazdasági kapcsolatok erőnek erejével való fenntartására szerveződnek?

- Már a Biblia azt mondja az asszíroktól, hogy több volt a kereskedőjük, mint égen a csillag. Olyan kereskedelmi ügynökökről beszél, akik még a katonák előtt a feltáró tevékenységet végezték. Az asszíroknál pl. a kereskedelem révén jól lehet követni a birodalmi integráció fejlődését. Hiszen alapvető érdekek fűződtek ahhoz, hogy a kereskedelmet garantálják, hogy rendszeresen megérkezzenek a szállítmányok, hogy ne veszélyeztesse semmi az útvonalakat. Különös jelentősége volt a luxuskereskedelemnek. A luxuscikkek, amiket általában rendkívül nagy távolságokról szerezte be, a presztízsfogyasztás elengedhetetlen tényezői voltak. A kereskedelem zavartalanságának a feltételeit természetesen nem kereskedelmi eszközökkel teremtették meg. Durván és egyszerűen szólva először a közigazgatás, majd a fegyveres erőszak útján. Az asszírok szállítható cserecikk híján arra törekedtek, hogy adminisztratív vagy katonai eszközökkel kapcsolják magukhoz a gazdasági érdeklődésük körébe eső térségeket.

A birodalmi struktúrába való beépítésnek különböző fokozatai voltak. A közvetlenül szomszédos területeket asszír közigazgatás alá helyezték. A valamivel távolabbi területeken vazallus uralkodók rendszerét építették ki. A legtávolabbi területre pedig elküldték a hadsereget, hogy szedje be a zsákmányt, amit ők szövetségi hozzájárulásnak, önkéntes adománynak neveztek. Ily módon tehát az asszírok kereskedői is előbb-utóbb a katonákkal együtt érkeztek.

- A nyers katonai erőtől eltekintve milyen kapcsok tartják össze a birodalmakat?

- A kommunikációelmélet foglalkozik azzal, hogy a legkülönbözőbb struktúrák hogyan tudják belső kapcsolataikat fenntartani. Lévi-Strauss szerint az emberi kommunikációnak három területe van: az anyagi javak, a szellemi termékek, gondolatok és a nők elkerülése egyik helyről a másikra. Nagyon lényeges, hogy mely terület az, amelyen belül feleséget, vagy éppen férjet választhat magának az ember, ahol a szociális, vérségi kapcsolatok kialakulhatnak. Vagy melyik az a terület, ahol kereskedik, ahonnan tehát vesz, vagy ahova szállít valamit. És melyik az a terület, ahol eszméket cserél, ahol az eszmék érintkezése, netán a parancs kiadása megvalósulhat. A kommunikáció eszközei és technikái olyan objektív mértékegységet adnak, amely megszabja a határt, hogy milyen hatósugárban lehetséges szerves egységet - akár csak részlegesen is - létrehozni. Ebből a szempontból nagy különbség van pl. a mezopotámiai és az egyiptomi birodalomszerveződés között. Egyiptomban a Nílus a lineáris szerveződést tette lehetővé. Mezopotámiában az államalakulatok könnyebben leírhatók a kör vagy a csatornákra felfűződő ellipszis, ovális struktúrákkal.

Rendkívül lényeges a közlekedés és a kapcsolattartás módja. Egészen más lehetőségek nyílnak ott, ahol ez gyalogos követek, kereskedők vagy katonák útján történik, mint ahol a hátas állaton vagy vízi járművön való közlekedés is lehetséges. A hajózás fejlődésével már egészen más a szállítási kapacitás és a hatósugár. A modern hajózási technika volt a spanyol és az angol világbirodalomnak is a technikai bázisa.

- Mitől sikeres egy birodalom?

- Csak sikeres birodalmak vannak. Ha nincs siker, akkor nincs birodalom. Tehát a birodalom egy jellegzetes formája a sikernek. A legtöbb birodalom egyenletes módon növelte sikereit, és az egyre nagyobb sikerek vezettek az összeomláshoz.

- Mennyire szükségszerű a birodalom összeomlása? Hol van az a kritikus pont, az a törékeny felület, amelyen a birodalom már összeroppan?

- Az "akció rádiusz", azaz a hatósugár a meghatározó, hiszen a hazatérés pillanatáig gondoskodni kell a hadseregről. Azonban a hadvezetés sohasem ezzel számol, hanem a hatósugár kitágítását tűzi ki célul. Ez a veszélyes a birodalmi típusú hódításban. A hadtáp számol a tényleges taktikai és stratégiai feladattal, de a birodalom leglényegesebb vonásait kialakító koncepció abból indul ki, hogy eddig minden sikerült, tehát minden lehetséges, minden sikerülni fog.

A szovjet hatalom első harminc évét birodalmi szempontból úgy foghatjuk fel, mint a breszt-litovszki béke korrekcióját. A második világháború végén visszaszerezte mindazokat a területeket, amelyeket korábban a cári időkhöz képest feladni kényszerült. S ezek után micsoda vakmerő kalandokra bonyolódott a szovjet külpolitika! Érdeklődése kiterjedt Kubára, Etiópiára, Angolára, sőt Dél-Amerika vagy a Távol-Kelet bizonyos területeire is. Hol saját maga, hol ügynökei révén megpróbálta kiépíteni a globális befolyást. Az afganisztáni kudarc bizonyította be, hogy az expanzív stratégia nem vezet sikerre, hogy a szovjet birodalmi politikának is van "akció-rádiusza". A hatósugár probléma a mélyszerkezetben jelentkezik. A kommunikációs csatorna kapacitása befolyásolja a műveletet. Abban a pillanatban, amikor a kapcsolat fenntartása már több energiát kíván, mint amennyi energia az adott csatornán egyáltalán áramolni képes, a rendszer összeomlik. Ez az egyik világosan megfogható oka annak, hogy a birodalmi struktúrák hirtelen omlanak össze, egyik pillanatról a másikra.

- A birodalmak összeomlásának milyen jellegzetes vonásait lehet felismerni?

- A birodalmakat nem az ellenség dönti meg, hanem maguktól összeomlanak. Az ellenségnek csak a mumus szerepe jut. Az ellenség csak arra jó, hogy a központi hatalom vele fenyegesse, kényszerítse, nyomás alatt tartsa a belső ellenfeleket, az ellenzéket. Az első világháború hozzájárult a Monarchia összeomlásához, ez nem kétséges, de valójában a felbomlás már sokkal korábban megindult.

A másik nagyon érdekes dolog, hogy az utolsó pillanatig tart a diadal, az önelégült, magabiztos győzelemittasság. Ausztria pl. a győzelem biztos tudatában indult neki a háborúnak. Az ókori Asszíriában is azt látjuk, hogy azon a területen, amely még megmaradt számára, építkeznek, feliratot állítanak, használják a "négy világpart ura" címet. Miért hiányzott a birodalom vezető rétegéből a helyzet megítélésének képessége? Azért, mert ők egy olyan hagyományban nevelkedtek, hogy itt minden sikerülni fog, és feladatuknak e hagyomány folytatását, a birodalom fenntartását tekintették. A vezető réteget aszerint választották ki, hogy ki kötelezi el magát e hagyomány iránt. Tehát vakok voltak és önhittek. Talán a brit birodalom volt az egyetlen, amely az alapstruktúrát fenn tudta tartani, éppen azért, mert idejekorán alakította át. Anglia a második világháború után sokkal nagyobb függetlenséget adott korábbi gyarmatainak, mint amire feltétlen kényszerült. Vagyis felismerte, hogy a szabadság megadása lehetővé teszi, hogy egy új struktúrában együttműködés alakuljon ki.

A bukást az utolsó vagy utolsó előtti pillanatban már nem lehet megakadályozni. Ötven vagy száz évvel korábban esetleg lehetett volna. A birodalom egy meghatározott pillanatban összeomlik, és úgy elsöpri az idő, mintha nem is lett volna. A XX. század emberének volt már ilyen élménye. Jászi Oszkár ezt eképp fogalmazta meg: a szeme előtt omlott össze valami, ami örökkévalónak hitte és hirdette magát.