Szerző: Palasik Mária

Végigtekintve az 1956-os forradalmat feldolgozó történeti szakirodalmon, úgy tűnik, hogy az 1956. október 23. és november 4. közötti napok eseményeit a férfiak uralták. Valóban így volt ez? A forradalom idején készült fotók, valamint a fővárosi bírósági és ügyészségi szervek által a forradalom leverését követően az 1956. október 23. és 1956 decembere közötti forradalmi tevékenységben való részvétel miatt kezdeményezett ügyiratok csoportosításával és elemzésével megkíséreljük megmutatni, hogy milyen szerepet játszottak a nők a forradalomban. Az áttekintett több mint négyezer fotó egy részének sajátossága az, hogy többségük a vizsgálati dossziékból került elő a peranyagokhoz csatolva. A képeket részben a résztvevők, részben a kíváncsi kortársak és újságírók, valamint maguk a biztonsági szervek készítették.

A fotókkal dokumentálhatjuk az utcán történteket. Azonban azt már nem tudjuk megmutatni, hogy mi történt a magánszférában: hány anya és feleség volt, aki gyermekeire, férjére rázárta az ajtót a drámai napokban, s vajon hány, aki uzsonnát csomagolva engedte útjára tizenéves fiát Molotov-koktélt készíteni. De a közterületen történtekből is csupán a tüntetést és a felkelést tudjuk demonstrálni, kevésbé tudjuk illusztrálni képekkel a nemzeti bizottságok, a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok üléseit, pedig időben ezek működtek legtovább, egészen december elejéig-közepéig. Az utcán készült felvételeket elemezve azt mondhatjuk, hogy az október 23-ai tüntetésen sok nő vett részt. Jóval többen vannak a pesti oldal felvonulói között, hiszen az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói között szép számban voltak nők is, míg a budai oldalon felvonuló műegyetemisták között alig látunk hallgatónőt, mivel a hallgatók között is jóval kisebb arányban fordultak elő.

Azonban mire besötétedett, már egyre kevesebb nő alakja bukkan fel a tömegben – akár a Parlamentnél, akár a Sztálin-szobornál, akár a rádiónál készült képeket vizsgáljuk. Feltehetjük a kérdést: mi lehet ennek az oka? A családosoknak a gyermekekről vagy a vacsoráról kellett gondoskodniuk? Vagy egyszerűen sötétedésre haza kellett menniük? Vagy azt gondolhatták, hogy az események meghaladják a tüntetésről kialakított elképzeléseiket, és ez már nem nekik való?

Ha végignézünk a Parlamentnél az október 25-én a sortűz elől menekülő tömegről készült képeken, ugyancsak az állapíthatjuk meg: alig van közöttük nő, annak ellenére, hogy az áldozatok között nők is találhatók.

A képek következő csoportjában a nőket a különböző felkelő csoportokban láthatjuk fegyverrel a kezükben vagy vállukon. A képek többségén a személyek beállított pózban vannak, de találhatunk köztük spontán felvételeket is.

A fotók újabb csoportjában a nőket hagyományos női szerepekben láthatjuk: sebesülteket ápolnak, élelmiszert szereznek a harcolóknak.

De találkozhatunk olyan képekkel is, amelyeken a nő nem tipikus női szerepében látható.

A több ezer áttekintett képnek csaknem a felén a nők úgy jelennek meg, mint akik kilépnek a képből, esetleg egy pillantást vetnek a körülöttük zajló eseményekre, de sietve elhagyják a helyszínt, és óvják magukat a konfliktusos helyzetektől.

A levéltári források peres anyagai is azt erősítik meg, hogy a nők jóval kisebb arányban vettek részt a forradalmi napok eseményeiben, mint a férfiak. Ha a végrehajtott halálos ítéletek számát vizsgáljuk, a 229 végrehajtott halálos ítéletből ötnek az áldozata volt nő. Majdnem a kivégzettek 2,1 százaléka. Az 1956-os megtorlás során az 1956. október 23. és 1956. december között elkövetett cselekedetért megvádolt körülbelül 34 000 emberből 22 000-et ítéltek el. Köztük a nők arányáról egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok. De ha Budapest Főváros Levéltára adatbázisa alapján végignézzük, a 3577 megvádolt személyből 158 volt a nő, így talán első megközelítésre el lehet fogadni, hogy a megvádoltak kicsit több mint 4 százaléka lehetett nő.

Figyelemre méltó az is, hogy a nőket mivel vádolták. A vádpontokat egy táblázatban csoportosítva tekinthetjük át.

A megvádoltak koráról, illetve kora kapcsán a következőket tudhatjuk meg. A legidősebb 1887-ben született, és izgatásért vádolták. A legfiatalabb két 1941-ben született kislány volt, akik közül az egyik a Széna téri csoportnál volt ápolónő, míg a másik benzines palackokat készített elő, és fegyvereket szerzett Székesfehérváron. A 30, 40, 50 és 60 évesek többsége izgatásért, felelőtlen kijelentésekért került bajba. A huszonévesek többsége röplapot gyártott és terjesztett, a tizenévesek kivétel nélkül fegyveres csoporthoz csatlakoztak: elsősegélyt nyújtottak és élelmiszert szereztek, valamint főztek. Ez a két korosztály vesz részt leginkább a fegyveres harcokban is. Forradalmi szervekben történő részvételért összesen tizennégy nő ellen indult eljárás.

Több nőt is elítéltek az 1956. december 4-ei nőtüntetésen való részvételért. A szovjet invázió hónapfordulója alkalmából Obersovszky Gyula és Eörsi Gyula röplapok útján arra kérte a nőket, hogy vonuljanak a Hősök terére, és az Ismeretlen katona sírjára helyezzék el virágjaikat. Több ezer asszony és leány vonult fel gyertyákkal, virágokkal, sokan babakocsival. A szovjet és a magyar katonai egységek – bár felsorakoztak – nem mertek az asszonyokra fegyvert fogni. A szolidaritás és a bátorság demonstrációja volt ez.

Halálra ítélt és kivégzett nők

Megvádolt nők