2017. május 24.

Férfiak forradalma? Emancipáló ősz

Szerző: Palasik Mária

Végigtekintve az 1956-os forradalmat feldolgozó történeti szakirodalmon, úgy tűnik, hogy az 1956. október 23. és november 4. közötti napok eseményeit a férfiak uralták. Valóban így volt ez? A forradalom idején készült fotók, valamint a fővárosi bírósági és ügyészségi szervek által a forradalom leverését követően az 1956. október 23. és 1956 decembere közötti forradalmi tevékenységben való részvétel miatt kezdeményezett ügyiratok csoportosításával és elemzésével megkíséreljük megmutatni, hogy milyen szerepet játszottak a nők a forradalomban. Az áttekintett több mint négyezer fotó egy részének sajátossága az, hogy többségük a vizsgálati dossziékból került elő a peranyagokhoz csatolva. A képeket részben a résztvevők, részben a kíváncsi kortársak és újságírók, valamint maguk a biztonsági szervek készítették.

A fotókkal dokumentálhatjuk az utcán történteket. Azonban azt már nem tudjuk megmutatni, hogy mi történt a magánszférában: hány anya és feleség volt, aki gyermekeire, férjére rázárta az ajtót a drámai napokban, s vajon hány, aki uzsonnát csomagolva engedte útjára tizenéves fiát Molotov-koktélt készíteni. De a közterületen történtekből is csupán a tüntetést és a felkelést tudjuk demonstrálni, kevésbé tudjuk illusztrálni képekkel a nemzeti bizottságok, a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok üléseit, pedig időben ezek működtek legtovább, egészen december elejéig-közepéig. Az utcán készült felvételeket elemezve azt mondhatjuk, hogy az október 23-ai tüntetésen sok nő vett részt. Jóval többen vannak a pesti oldal felvonulói között, hiszen az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói között szép számban voltak nők is, míg a budai oldalon felvonuló műegyetemisták között alig látunk hallgatónőt, mivel a hallgatók között is jóval kisebb arányban fordultak elő.

Azonban mire besötétedett, már egyre kevesebb nő alakja bukkan fel a tömegben – akár a Parlamentnél, akár a Sztálin-szobornál, akár a rádiónál készült képeket vizsgáljuk. Feltehetjük a kérdést: mi lehet ennek az oka? A családosoknak a gyermekekről vagy a vacsoráról kellett gondoskodniuk? Vagy egyszerűen sötétedésre haza kellett menniük? Vagy azt gondolhatták, hogy az események meghaladják a tüntetésről kialakított elképzeléseiket, és ez már nem nekik való?

Ha végignézünk a Parlamentnél az október 25-én a sortűz elől menekülő tömegről készült képeken, ugyancsak az állapíthatjuk meg: alig van közöttük nő, annak ellenére, hogy az áldozatok között nők is találhatók.

A képek következő csoportjában a nőket a különböző felkelő csoportokban láthatjuk fegyverrel a kezükben vagy vállukon. A képek többségén a személyek beállított pózban vannak, de találhatunk köztük spontán felvételeket is.

A fotók újabb csoportjában a nőket hagyományos női szerepekben láthatjuk: sebesülteket ápolnak, élelmiszert szereznek a harcolóknak.

De találkozhatunk olyan képekkel is, amelyeken a nő nem tipikus női szerepében látható.

A több ezer áttekintett képnek csaknem a felén a nők úgy jelennek meg, mint akik kilépnek a képből, esetleg egy pillantást vetnek a körülöttük zajló eseményekre, de sietve elhagyják a helyszínt, és óvják magukat a konfliktusos helyzetektől.

A levéltári források peres anyagai is azt erősítik meg, hogy a nők jóval kisebb arányban vettek részt a forradalmi napok eseményeiben, mint a férfiak. Ha a végrehajtott halálos ítéletek számát vizsgáljuk, a 229 végrehajtott halálos ítéletből ötnek az áldozata volt nő. Majdnem a kivégzettek 2,1 százaléka. Az 1956-os megtorlás során az 1956. október 23. és 1956. december között elkövetett cselekedetért megvádolt körülbelül 34 000 emberből 22 000-et ítéltek el. Köztük a nők arányáról egyelőre nem állnak rendelkezésre adatok. De ha Budapest Főváros Levéltára adatbázisa alapján végignézzük, a 3577 megvádolt személyből 158 volt a nő, így talán első megközelítésre el lehet fogadni, hogy a megvádoltak kicsit több mint 4 százaléka lehetett nő.

Figyelemre méltó az is, hogy a nőket mivel vádolták. A vádpontokat egy táblázatban csoportosítva tekinthetjük át.

A megvádoltak koráról, illetve kora kapcsán a következőket tudhatjuk meg. A legidősebb 1887-ben született, és izgatásért vádolták. A legfiatalabb két 1941-ben született kislány volt, akik közül az egyik a Széna téri csoportnál volt ápolónő, míg a másik benzines palackokat készített elő, és fegyvereket szerzett Székesfehérváron. A 30, 40, 50 és 60 évesek többsége izgatásért, felelőtlen kijelentésekért került bajba. A huszonévesek többsége röplapot gyártott és terjesztett, a tizenévesek kivétel nélkül fegyveres csoporthoz csatlakoztak: elsősegélyt nyújtottak és élelmiszert szereztek, valamint főztek. Ez a két korosztály vesz részt leginkább a fegyveres harcokban is. Forradalmi szervekben történő részvételért összesen tizennégy nő ellen indult eljárás.

Több nőt is elítéltek az 1956. december 4-ei nőtüntetésen való részvételért. A szovjet invázió hónapfordulója alkalmából Obersovszky Gyula és Eörsi Gyula röplapok útján arra kérte a nőket, hogy vonuljanak a Hősök terére, és az Ismeretlen katona sírjára helyezzék el virágjaikat. Több ezer asszony és leány vonult fel gyertyákkal, virágokkal, sokan babakocsival. A szovjet és a magyar katonai egységek – bár felsorakoztak – nem mertek az asszonyokra fegyvert fogni. A szolidaritás és a bátorság demonstrációja volt ez.

Halálra ítélt és kivégzett nők

Név
Angyal Józsefné
Bakos Gyuláné Salabert Erzsébet
Havrilla Béláné Sticker Katalin
Mányi Erzsébet
Tóth Ilona
A kivégzés dátuma
1959. július 21.
1958. november 28.
1959. február 26.
1957. február 2.
1957. június 28.

Megvádolt nők

A vád megnevezése
Fegyveres harcban való részvétel
Vöröskeresztes, elsősegélynyújtás
Fosztogatásban való részvétel
Izgatás
Röpiratszerkesztés és terjesztés
Részvétel munkástanácsban,
forradalmi bizottságban, pártalapítás
Egyéb (telefonlehallgatás, plakátkihelyezés akadályozása)
Nemzetőr
Szomszéddal, haragossal, családtaggal történő leszámolás
Fegyverrejtegetés
Nőtüntetésben való részvétel
szám
25
16
19
25
14

14
31
1
12
5
7
százalék
14,8
9,5
11,2
14,8
8,3

8,3
18,3
0,6
7,1
3,0
4,1