2017. május 28.

Flört a tudománnyal

Szerző: Vámos Éva Katalin

A Magyar Királyi Természettudományi Társulat – a TIT elődje – 1841-ben alakult, azonban tagjai közé nők csak 1873-tól kerülhettek. Ezt a döntést az egyesületben hosszas vita előzte meg. 1869-ben a társulat lapjában, a Természettudományi Közlönyben még „A két nemre jellemző élettani és értelmi különségekről" értekeztek, s úgy vélték: „az okoskodó, bölcselkedő tudós nő nem méltó képviselője nemének."

1872 januárjában, XXX. közgyűlésükön báró Eötvös József javasolta, hogy az alapszabályban az egyesületi tagokról szóló részt úgy változtassák meg, hogy a „férfiak" helyett az „egyének" szó álljon benne, és így a nők is tagjai lehessenek az egyesületnek. Mivel a közgyűlés résztvevői közül az indítvány ellen és mellett is negyvenen szavaztak, ekkor az alapszabály változatlan maradt. A következő évben Máday Izidor vetette fel ismét a kérdést, és a közgyűlés most már megszavazta a javaslatot. Ekkor az egyesület 3652 tagja mellé tíz hölgyet is felvettek. Közülük is az első Wartha Vinczéné dr Hugonnay Vilma volt, aki a társulat lapjának hasábjain Levélszekrény című rovatot vezetett, s olyan problémákkal foglalkozott, mint „A tej hatása az arcbőrre" vagy „A kenőcs megavasodásának meggátlása".

1841-től rendszeresen megtartották a Magyar orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlését is. Az ötödik ilyen rendezvényen, Kolozsvárott jelentek meg először a női nem képviselői, akik még elsősorban férjüket elkísérő asszonyok voltak. A szervezők, ha beírták a hölgyek nevét a résztvevők listájára, „műkedvelő" tudományszaknak „füvészetet" írtak be. Az 1880-as alapszabály határozza meg először helyüket a gyűlésben, eszerint a „hölgyek is mindig szívesen látott vendégek". 1892-ben tartott először előadást nő a vándorgyűlésen, igaz, Göcze Sarolta konzervatív nézeteiről tett tanúbizonyságot.

A ma is működő természettudományos társulataink közül az 1872-ben létrejött Magyar Földrajzi Társaság volt az egyetlen, amelyben a nők a megalapítástól kezdve szakemberként tevékenykedhettek. Ez természetes is, ha meggondoljuk, hogy minden iskola tantervében szerepelt Magyarország földrajza, s valamennyi országismeretet a legkevésbé képzett leánykától is elvártak. Így minden tanítónőnek foglalkoznia kellett földrajzzal – kirekesztésük a társaságból tehát nem lett volna logikus.