2017. november 24.

Földosztás vagy földfosztás? Az egyházakkal szembeni gyakorlatról, 1945

Meglepve olvastam az Ö. Kovács József cikke nyomán íródott hozzászólást. A higgadtan elemző, történeti távlatba ágyazottan érvelő, objektív szakértői pózban tetszelgő szöveg nem egyéb egy olyan narratívánál, amely rögtön megborul, ha ütközik a levéltárakban feltáruló tényanyaggal. A Rubicon adott számában Bánkuti Gábor, Galambos István és Káli Csaba is sok, az 1945. év eseményeiről többé-kevésbé tudott, de alapkutatás szintjén eddig nem vagy alig vizsgált forrásbázison adta közre eredményeit. Ö. Kovács földügyekkel kapcsolatos, levéltári dokumentáción nyugvó tapasztalatai összecsengenek az előbbi három szerző írásaiban foglaltakkal is. Ez úgy tűnik, kevés. Barta Tamás olyan megfogalmazásokat enged meg magának, amelyek nemcsak igaztalanok, de bántók is.

Nem látom értelmét, hogy a Barta által képviselt, szakmainak álcázott narratívavédelem kapcsán érveljek olyasvalami mellett, ami vitán felül áll: Magyarország szovjetizálása a szovjet csapatok előretörésével párhuzamosan elkezdődött. A kommunisták agresszív térnyerése, a földosztás, a lokalitásokig lenyúló, denunciálással induló elitcsere mind az 1945-ös év fejleményei.

A földosztás kapcsán egy rövid bekezdés erejéig érdemes felidéznünk, vajon tényleg az azonnali orvoslást kívánó szorongató, a háború végét kivárni nem képes belső szociális feszültségek kumulálódtak-e a márciusi rendeletben, vagy pedig már ebben is megmutatkozik  némi szovjet ráhatás. A kor egyik, talán nem túlzás állítani: reprezentatív figurája, Rákosi Mátyás a következőképp emlékezik: "Beszéltem erről a kérdésről Vorosilov marsallal [...]. Megmondtam neki, hogy ha így folytatódik, lekéshetünk a tavaszi vetéssel [sic!], aminek aztán ősszel fogjuk drágán megfizetni az árát. Azt is megmondtam, hogy normális eszközökkel itt bajosan tudunk változtatni, mert a parasztpárton kívül komolyan senki nem támogat bennünket. [...] Néhány nap múlva Vorosilov eltűnt, mint megtudtam, Moszkvába repült. Mikor visszajött, hívatott, s közölte velem, hogy a földkérdést megbeszélte Sztálinnal, aki szerint azonnal, haladéktalanul meg kell kezdeni a földosztást." 1 (kiemelés tőlem – HGK.)

Ha tényleg ez a helyzet, akkor csak eleddig figyelemre nem méltatott források köztudatba emelésétől remélhető, hogy "a témával évek óta foglalkozók" körében is elfogadottá lesz: 1945 egy újabb kollektív trauma időszakának kezdete.

Maradnék a földkérdésnél, egészen pontosan a 600/1945 M.E. sz. rendelet egyházakra vonatkozó passzusainál, majd ezek 1945 nyarán történt jogszűkítő módosításánál. Utóbbi forrás kevéssé ismert, de tanulságos a képlet, ahogy egy, az egyházaknak márciusban meghagyott viszonylagos mozgásteret még csak nem is jogszabályban, hanem egy "elvi határozat" keretében szűkített le a hatalom, ráadásul visszamenőlegesen. Pár hónappal később ugyanezt az elvet láthatjuk működésben pl. a Gazdasági Főtanács felállításánál, amivel ott a demokratikusan megalakult kormány gazdasági mozgásterét lehetetlenítették el a kommunisták.

Indokolt röviden kitérnünk a jogszabályi háttérre, amely elvben biztosította az egyház érdekeinek érvényre jutását a földreformrendelet (600/1945 M.E. sz. r.) hatályba lépését követően. A forrásokban az 50. paragrafus a legtöbbször hivatkozott, amely esélyt kínált az egyház által kegyúri kötelezettség részeként működtetett intézmények továbbéléséhez. "Amennyiben az elkobzott vagy megváltott földbirtok egy része kegyúri jog alapján, vagy mint egyházi javadalmi birtok egyházi célokat szolgál, úgy erre a célra az illetékes egyházi főhatóság földingatlant igényelhet." – szólt a jogszabály.2  A plébániák jellemzően erre hivatkozva igényeltek földet iskoláik, plébániaépületeik s a templomok fenntartására. Az egyházak részéről logikus módon a funkcionalitáshoz is igazodó telekkönyvi tételenként értették a 100 kat. holdas (57 Ha) felső birtokhatárt. Lényeges azonban, hogy az előbbi idézet feltételes módban fogalmaz, amit tapasztalataim szerint a helyben működő földigénylő bizottságok döntően úgy értelmeztek, hogy míg az egyház "igényelhet", addig ők kegyúri megváltás céljára adhatnak – ha akarnak.

Az egyházak szempontjából reménykeltő volt még 15. paragrafus üzenete is, amely szerint az ellenállók birtoka 300 kat. holdig mentesítést élvezett. Az általam vizsgált veszprémi egyházmegyében Mindszenty József és Varga Béla egyértelműen a kedvezményezettek közé volt sorolható, s a Nemzetgyűlés Politikai Bizottságától meg is kapták a mentesítési jogosultságot.

Amennyiben helyi, illetve megyei szinten megvolt a kellő jóindulat, az egyház igényeit nemcsak respektálhatták, de azok akár másodfokon is zöld utat kaphattak – természetesen csak a jogszabály kínálta kereteken belül. Vélhetően ezzel, a lokalitásokban jelentkező, az egyháznak esetlegesen kedvező gyakorlattal szemben kívánt az Országos Földbirtokrendező Tanács állást foglalni, amikor 1945. június 13-i ülésükről 5621/1945 III. sz. alatt hozott elvi határozatában (kelt 1945. július 2. – "Az egyházak földigénylési és megváltási ügyeiben hozott Országos Tanácsi elvi határozatok") gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy az egyház működése, intézményei fenntartása érdekében földet birtokoljon.  3

A következőkben e dokumentumot szeretném közzétenni, ami – jóllehet nevében "elvi határozat" – a gyakorlatban miniszteri rendelet erejével érvényesült.

Horváth Gergely Krisztián - Társadalomtörténész
MTA BTK vidéktörténeti témacsoport

Országos Földbirtokrendező Tanács
5621./1945. szám III.

Tárgy: Az egyházak földigénylési és megváltási ügyeiben hozott Országos Tanácsi elvi határozatok

Valamennyi Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak és Megyei Földhivatalok ügyvezetőinek Székhelyeiken.

Az Országos Földbirtokrendező Tanács 1945. június 13.-i ülésén tárgyalás alá vette az egyházak ügyeiben beérkezett kérelmeket, panaszokat, jogorvoslatokat és a leggyakrabban előforduló kérdésekben az alábbi, valamennyi bevett és elismert felekezet ügyében alkalmazandó általános érvényű elvi jelentőségű határozatokat hozta

1./ Azok a szegény egyházközségek, melyeknek saját földingatlanuk nincsen és az egyházfenntartási kiadásokat kegyúri birtok sem fedezte, vagy a kegyúri birtok megváltás alá került, földingatlant igényelhetnek. A plébános javadalmazására legfeljebb 15 kat. hold, a kántor javadalmazására legfeljebb 10 kat. hold, a harangozó javadalmazására pedig legfeljebb 5 kat. hold, ha pedig valamely helységben több plébánia van, ennél több is, de legfeljebb 100 kat. hold föld juttatható. A juttatott ingatlanokat azonban nem az egyes javadalmasok, hanem az egyház telekkönyvi tulajdonába kell adni.

2./ Azok az egyházközségek, melyeknek legalább 30 kat. hold saját telekkönyvi tulajdont képező ingatlanuk van, azért mert a kegyúri birtok megváltás alá került, juttatásban nem részesülhetnek. Ha azonban az egyháznak 30 kat. holdnál kevesebb földje van, az legfeljebb 30 kat. holdra, ha pedig valamely helységben több plébánia működik, az egyházi birtok legfeljebb 100 kat. holdra kiegészítető.

Az ősi eredetű, de legfeljebb 1945. mártc. 15.-e előtt alakult egyházközségek, külön jogi személynek tekintendők és kérelmeik, illetőleg panaszaik akkor is külön elbírálás alá tartoznak, ha abban a helységben több plébánia is van.

3./ Ha az egyház ingatlana úgy van telekkönyvezve, hogy például római katolikus egyház lelkészi javadalom, római kath. egyház kántori javadalom stb., az egyes javadalmasok ingatlanait a megváltás szempontjából össze kell számítani, mert ezeknek az ingatlanoknak tulajdonképpen az egyház /:egyházközség:/ a telekkönyvi tulajdonosa. Tehát a 600/1945 M.E. számú rendelet 12. §-ának (2) bekezdése alapján ilyen esetekben is összesen legfeljebb 100 kat. holdat kell mentesíteni a megváltás alól.

Az egyházi ingatlanok mentesítése tekintetében irányadó általánosságban az legyen, hogy telekkönyvi tulajdonosokként kell mentesíteni 100 kat. holdat a megváltás alól. A káptalani birtokokból tehát nem lehet mentesíteni a kanonokok részére külön-külön 100-100 kat. holdat.

4./ Az egyház földbirtokának megváltását akkor is a 600/1945. M.E. számú rendelet 12. §. /2./ bekezdése alapján kell elbírálni, ha az egyházi birtok egy része pap-nevelde, kántorképző, iskola stb. célokat szolgál alapítványi jelleg nélkül, vagyis ilyen esetekben is legfeljebb csak 100 kat. holdat kell mentesíteni a megváltás alól. Ezekről a kiadásokról való gondoskodás ugyanis a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr hatáskörébe tartozik.

5./ Ha valamely helységben több plébánia van, akkor sem maradhat meg az egyház tulajdonában összesen 100 kat. holdnál nagyobb föld. Kivételt képeznek, tehát külön elbírálásban kell részesíteni ebből a szempontból is a 2. pontban szerepelt ősi eredetű és külön jogi személyeknek tekintendő egyházközségeket.

6./ Ha az egyházi birtokból, mint egyben kegyúri birtokból történik juttatás a 600/1945 M.E. számú rendelet 50. §-a alapján, a juttatott ingatlant annak, vagy azoknak az egyházközségeknek telekkönyvi tulajdonába kell adni, amellyel, illetőleg amelyekkel szemben az egyházi birtok kegyúri szolgáltatásokra volt kötelezve.

7./ A 600/1945 M.E. számú rendelet 50. §-a alapján csak személyi természetű egyházi kiadások fedezésére /:lelkész, kántor, harangozó javadalmazás:/ juttatható földingatlan, a dologi kiadásokra azonban nem. Nem juttatható tehát külön föld a templom, vagy más egyházi épület fenntartására, renoválására, újjáépítésére.

8./ Ha a megváltás alá került kegyúri birtokot csak annyi kötelezettség terhelte, hogy a pap részére tüzelőfát, vagy meghatározott összegű készpénzt tartozott évenként szolgáltatni, illetőleg folyósítani és a papnak van javadalmi földje, az egyház a 2. számú határozat szerint legfeljebb 30 kat. holdig terjedhető kiegészítésre igényelhet ingatlant.

Ha a községben erdőközbirtokosság alakul és a papnak nincs javadalmi földje, de nem is juttatható, őt az erdőbirtokosságba be kell venni.

9./ Ha a Nemzetgyűlés Politikai Bizottsága a 600/1945 M. E. sz. rendelet 15. §-a alapján valamely főpap részére 300 kat. holdat mentesít az igénybevétel alól, az nem maradhat meg az egyház tulajdonában, hanem csak a 600/1945. M. E. sz. rendelet 12. §-a alapján egyébként mentesített 100 kat. hold, a további 200 kat. hold pedig mint tartalékterület az állam tulajdonában marad és annak csak a haszonélvezete illeti meg haláláig a mentesítésben részesültet.

Fölhívom a t. Tanácsot, hogy az egyházak földigénylési és megváltási ügyeiben a fenti határozatok szerint járjon el. Ha a t. Tanács korábban az elvi határozatokban foglaltaktól eltérő határozatokat hozott volna, azokat vegye revízió alá és hozzon megfelelő új határozatot.

A szövegben előforduló "egyház" kifejezés alatt nemcsak egyházközségeket, hanem értelemszerűen az érsekségeket, püspökségeket, apátságokat, káptalanokat és más egyházi jogi személyeket is érteni kell.

Budapest, 1945. évi július hó 2-án.
Veres Péter s. k.
Az Országos Földbirtokrendező Tanács Elnöke

A kiadmány hiteléül
Somogyi József s. k.
min. s hiv. igazgató

Az "elvi határozat" tendenciózus egyházellenessége mellett több ellentmondást, definiálatlan kritériumai miatt pedig önkénylehetőséget is tartalmaz. Kezdjük az utóbbival. Miként a 600/1945 M. E. sz. rendelet sem definiálta az úri birtok fogalmát, ezáltal az a gyakorlatban mindenki ellen alkalmazhatóvá lett, akitől el akarták venni a földjét, úgy az "elvi határozatban" ugyanez a helyzet az "ősi eredetű" plébániákkal. Nem tudható, hogy a gyakorlatban miként sikerülhetett az "ősi eredetű" és az újabbak közötti különbségtétel, ha az időhatár 1945. március 15-ig kitolódott. A veszprémi Szent Mihály Székesegyház mindenesetre nem számított ősi alapításúnak. Az "elvi határozat" harmadik pontjában egyszer azt találjuk, hogy "az egyes javadalmasok ingatlanait a megváltás szempontjából össze kell számítani, mert ezeknek az ingatlanoknak tulajdonképpen az egyház /:egyházközség:/ a telekkönyvi tulajdonosa", és "ilyen esetekben is összesen legfeljebb 100 kat. holdat kell mentesíteni a megváltás alól", majd ugyanott így folytatódik az útmutatás: "telekkönyvi tulajdonosokként kell mentesíteni 100 kat. holdat a megváltás alól". Az egy településen található plébániák és egyéb egyházhoz kötődő intézmények "az egyház" címszó alatti összevonása különösen a központibb települések intézményeit lehetetlenítette el. Ismét csak Veszprémben pl. az iskolákra, három plébániára, püspöki adminisztrációra, szemináriumra jutott így összesen 100 kat. hold. Elgondolkodtató, hogy a földosztás megvalósult gyakorlata mellett érvelő Barta nem szisszen fel, hogy ekkor a polgári társadalom alapszövetéhez tartozó magántulajdon intézményét érte durva támadás.

Következményeiben az állásfoglalás 7. pontja bizonyult a legsérelmesebbnek: a 600/1945 M. E. rendelet 50., a kegyúri megváltást lehetővé tevő paragrafusának előbbi magyarázata szerint így nemcsak a kegyúri funkció értelme veszett el végleg, de az egyházi ingatlanokat ért háborús károk kijavításának egyedüli – állami segítséget nem igénylő – bázisa is hozzáférhetetlenné vált.

Az ellenállásban szerzett érdemek okán mentesített 300 kat. holdnyi terület sem képezhette az eredeti megfogalmazásnak megfelelően az ellenálló ingatlanát. Arról nem rendelkezhettek az érintettek, egyházukra nem örökíthették tovább. A rendelet március közepi elfogadását követően tehát alig telt el három hónap, s az állam minden érdemi, az alulról induló demokratikus építkezéshez elengedhetetlen gazdasági alapot biztosító ingatlanától megfosztotta az egyházat. Mindezt nem jogszabályban, hanem egy rendeletalkotásra amúgy nem jogosult szerv "elvi határozata" segítségével. A társutas politikusi együttműködés szép példája, hogy a dokumentumot Veres Péter szignója hitelesítette.

Horváth Gergely Krisztián - társadalomtörténész
MTA BTK–NEB vidéktörténeti témacsoport

1 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések. 1940–1956. Napvilág Kiadó, Budapest, I. kötet, 170.o.
2 600/1945. ME rendelet, ill. 1945. évi VI. tc. In: Két év hatályos jogszabályai. 1945–1946. 17.o.
3 OFT 5621/1945 III. sz. elvi határozata (Kelt 1945. július 2.) Veszprémi Érseki és Főegyházmegyei Levéltár, I.1.44.a 4112/1945.