2017. szeptember 26.

Fröccstörténelem

Szerző: Draveczky Balázs

Dédszüleink a nyári hőségek idején még „vermelt fagyos”-sal (folyó, tó jegéből vágott jéggel) hűtött spriccert ittak. A gránicon inneni somogyi „kisváros”, Nagyatád jeles szülötte, Babay József mindig spriccert emleget novelláiban, regényeiben. Csak a millennium után, a 19–20. század fordulójának környékén kezdődött divatja a fröccsnek írásban és vendéglátóhelyi kínálatban egyaránt. Ady Endre még szívesen használta mind a két kifejezést.

A köznyelvben és az irodalmi művekben is hamar elterjedt a „fröccs, fröccsözni” kifejezés, mellyel Krúdy Gyula, Herczeg Ferenc, Cholnoky László, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Hunyady Sándor műveiben gyakorta találkozunk. Fokozatosan szokta meg a szót – hamarabb az italt – a nagyközönség. A németből átvett spriccer (spritzer) – a fröccs – szódavízzel (szikvízzel, vagy ahogyan dédapáink becézték: hőbörgő vízzel) hígított bor. Vannak azonban másfajta fröccsök is.

A máig népszerű Gundel vendéglő most is látható épülete teljes szépségében több mint 100 éve készült el, de már a 19. század hetvenes éveitől volt a helyén híres vendéglő – Wampeticsnek hívták. A belvárosból még omnibusz is járt ki odáig. Deák Ferenc is szívesen utazott arrafelé. Divat volt betérni kerthelyiségébe. Az irodalmi, politikai és művészvilágból jeles asztaltársaságok tartották ott rendszeres találkozóikat. Az egyik törzsasztalnál, Rippl-Rónai József, Móricz Zsigmond, a híres konferanszié Nagy Endre és barátaik környezetében született meg Újházy Ede máig nevezetes levese, amely eredetileg kakashúsból készült. Ugyanennél az asztalnál itták először az ún. Újházy-fröccsöt. A híres színész szódavíz helyett a népszerű vendéglő kitűnő kovászos uborkájának levével hígította a bort. Tisztelői, utánzói gyorsan elhíresztelték, elterjesztették fővárosszerte. Fogyasztásának divatja az első világháború végéig nyomon követhető. Szakemberek véleménye szerint jóval nagyobb mennyiségű bort lehet ilyen formában meginni – komolyabb következmények nélkül –, mint szódavízzel keverve!

A 20. század elején a szegedi művészi asztaltársaságok hozták divatba – máig is fogyasztjuk – a vörösbort pezsgővel keverve. Ezt nevezték Kass- vagy Tisza-fröccsnek. Előbbi „jelző” a neves szegedi vendéglátós családnevét őrzi, akinek Tisza Szállójában született, lett népszerű s terjedt el a nevezetes ital. Tersánszky írja például a Nagy árnyakról bizalmasan című könyvében, hogy fiatal korukban Debrecenben Tóth Árpáddal a Bonbonier éjszakai szórakozóhelyen pezsgős fröccsöt ittak.

Egy másikfajta fröccsöt ugyancsak a századfordulón kínáltak először. Ez mindmáig ismert, de sokféle neve van. Bálóné Ráday utcai vendéglőjében hétfőnként találkozott az ún. Kagál asztaltársaság. A Borsszem Jankó című vicclap szerkesztői és barátaik vacsoráztak együtt. Egyikük a savanyú alföldi borból készült fröccsöt jó evőkanálnyi málnaszörppel „javította föl”. Az ital nevet nem kapott, de a keverés ilyetén fajtája igen népszerűvé vált. Ma a megnevezése helyenként (és vendéglátóhelyenként) más és más.

A vendéglátás megszámlálhatatlan tréfás nevű fröccsöt is kínál, ezek közé tartozik a „fordított”, másként a hoszszúlépés: 2 deciliter szódavíz és 1 deciliter bor keveréke. A „fütty” volt a kisfröccs vagy rövidlépés: 1 dl bor és 1 dl szódavíz – mert egy füttyre ihatta meg a szomjazó. József Attila „két deci fröccs”-öt emleget. Ez valószínűleg a kisfröccsre vonatkozó megállapítása. A nagyfröccs – 2 dl bor, 1 dl szódavíz – tréfás neve „hajtás” vagy „húzás”, mivel egy hajtásra (húzásra) lehetett gallér mögé küldeni (Móra Ferenc). A „mafla” fél liter bor és ugyanannyi szódavíz keveréke. A „házmester” 3 dl borból és 2 dl szódavízből áll. Fordítottja a „viceházmester”. A „háziúr” 4 dl bor és 1 dl szódavíz, amit néhány helyen „nagy házmesternek” hívtak. A „lakófröccs” vagy „kis házmester” 4 dl vízhez kevert 1 dl bor volt. Érdekesség a „Krúdy-fröccs”, a nagy író kedvence. Aránya szokatlan: 9 dl borhoz 1 dl szódavizet kell önteni. Krúdy szerint ilyen arányban a víz megnevetteti a bort. „Csattos” vagy „pintes” volt a kristályvizes üvegnyi 1 l bor és 1/2 liter szódavíz keveréke. „Lámpás”-nak hívták a másfél liter borba öntött fél liter szódavizet. Aki ilyet ivott, lámpással kereshette a józanságát – olvashatjuk Babay József egyik elbeszélésében.

Napjainkban is születnek érdekes nevű és különleges összetételű fröccsök. A „góréfröccs” esetében a kis pohár borhoz csak annyi szóda kívánkozik, amennyi még a pohárba belefér. A „sóherfröccs”: 9 dl szódához kell egy dl bort adni. A „kisvadász” 1 dl vörösbor és 1 dl kóla, a „nagyvadász” 2 dl vörösbor és 1 dl kóla keveréke. A „matrózfröccs”-nek semmi köze sincs a borhoz. Ha valaki ilyet kér, annak egy korsó sör mellé – ha ismeri a kifejezést – féldeci rumot szervíroz a pincér. A „postásfröccs”-höz sem kell bor: az dupla feketekávé rummal. S van még egy, már Krúdy által is emlegetett, de Ruffy Péter írásai révén híressé vált: a „színészfröccs”. Ahogyan ők írták: igen szegény ital: mindössze 2 dl szódavíz, az is langyosan kínálva.