Száz éve, 1910. február 20-án Ibrahim Nassif al-Wardani zavart elméjű húszéves gyógyszerészhallgató öt golyóval agyonlőtte Boutros Ghali egyiptomi miniszterelnököt.

A fiatal Ghali, aki soha semmilyen bizonyítványt vagy diplomát nem szerzett, de 6-7 nyelven beszélt, kormányhivataloknak dolgozott. Klasszikus politikai karriert futott be. Oroszlánrésze volt az ország jogrendjének kialakításában, amikor - jogi végzettség nélkül - arabra fordította a jórészt francia nyelvű jogszabályokat. A ranglétrát végigjárva 1893-ban gazdasági miniszter lett, majd 1894 és 1910 között külügyminiszter volt.

Sir Eldon Gorst brit kormányzóval együtt próbált óvatos reformokat bevezetni Egyiptom fokozatos függetlenedésé érdekében, hogy így vegye elejét a szélsőségesek további erősödésének. Politikájuk egyre nagyobb döntési jogot adott az egyiptomiaknak az Egyiptomot érintő kérdésekben. Igaz, többször határozottan fellépett az angol érdekek védelme mellett. A leghíresebb eset az volt, amikor vezetésével több halálos ítéletet rótt ki a bíróság a dinshaway-i incidenst követő tárgyaláson. 1906-ban helyi parasztok lövöldözés és verekedés után elzavartak öt britet, akik galambra akartak vadászni a környéken. A galambok tenyésztettek és értékesek voltak. Az egyik brit a falu melletti dombon rosszul lett és gutaütésben meghalt. A helyiekre kiszabott halálos ítéletek, megszégyenítő intézkedések és hosszú börtönbüntetések heves tiltakozást váltottak ki. A keresztény, angolbarát Ghali az iszlám szélsőségesek fő célpontja lett 1908-tól, amikor Grost kérésére miniszterelnöknek nevezték ki. A tervek szerint Grosttal nagyszabású londoni diplomáciai útra indultak volna, ám Ghali halála ezt keresztülhúzta. Ghali halálos merénylete az engedékeny politikát is magával rántotta. A kormányzat keményen lépett fel az iszlám szélsőséges és függetlenségi erőkkel szemben. Ráadásul Grost 1911-ben rákban elhunyt.

Boutros Ghali unokája azonos névvel 1992 és 1997 között az ENSZ főtitkára volt.