1962. május 31-én Izraelben kivégezték Adolf Eichmannt, a holokauszt egyik legfőbb felelősét. Eichmann, aki 1932-től volt a náci párt és az SS tagja, több helyen személyesen irányította a „végső megoldás” végrehajtását, a zsidóság és mások koncentrációs táborba szállítását és megsemmisítését. Többek között a bécsi, prágai és a magyarországi zsidóság likvidálását is ő felügyelte. Aktívan részt vett a wansee-i konferencián is.

A háború után megúszta a felelősségre vonást, és álnéven bujkált, majd Argentínába emigrált. 1957-ben a nyugatnémet hatóságok titokban informálták Izraelt valószínûsíthető tartózkodási helyéről. Az izraeli titkosszolgálat hamarosan Ricardo Klement álnéven azonosította Eichmannt, aki Buenos Airesben élt családjával. Kiadatásra az akkori argentin kormányzattól Izrael nem számíthatott.

1960-ban Argentína a spanyolok elleni forradalom 150 éves évfordulóját ünnepelte. A lehetőséget a Moszad is kihasználta: a dél-amerikai országba érkező turisták között izraeli ügynökök is voltak. 1960. május 11-én a buszmegállóból hazainduló Eichmannt a Moszad emberei elrabolták. Súlyos fejsérülést szenvedett izraeli légitársasági alkalmazottnak álcázva egy hét múlva Izraelbe csempészték. David Ben-Gurion államelnök néhány napon belül bejelentette, hogy Eichmann izraeli fogságban van, és emberiség elleni bûntettek miatt bíróság elé állítják. A különösen szigorú őrizetben tartott rabot az összes vádpontban bûnösnek találtak és halálra ítéltek. Eichmannt Tel-Aviv közelében bitófán végezték ki. Az elítélt semmit nem bánt meg tettei közül.