Az angol parlament alsóháza 1938 novemberében, a németországi kristályéjszaka után határozott úgy, hogy a lehető legtöbb zsidó származású 17 év alatti fiatalt szállít az országba a nácik üldözése elől. A kezdeményezés angliai zsidó vezetők ötlete volt. A BBC rádióadásában kerestek önkéntes befogadókat a szigetországban, míg menekültügyi képviselőket küldtek a Harmadik Birodalomba. A nácik kezdetben támogatták a tervet, mert azt gondolták, így csökkenthetik a zsidók számát Németországban.

Heteken belül elindultak a menekültek csoportjai a mai Németország, Ausztria és Csehország területéről. A hatóságok egy bőröndnyi személyes holmival engedték útjukra a gyerekeket, akik Hollandia érintésével jutottak el Angliába. Becslések alapján tízezer gyerek menekült el így hazájából, hátrahagyva hozzátartozóit. Túlnyomó többségük soha nem láthatta viszont szeretteit, nagy részük a háború után Angliában maradt és végleg ott telepedett le.