2017. november 22.

Kr. e. 1279. május 31. | II. Ramszesz fáraó trónra lépése

Szerző: Tarján M. Tamás

Kr. e. 1279. május 31-én lépett trónra II. Ramszesz (ur. Kr. e. 1279-1213), az ókori Egyiptom egyik legjelentősebb fáraója.

A hatalmat 23 esztendős korában megszerző II. Ramszesz nem királyi családba született: nagyapja, Ramszesz hadvezér volt a XVIII. dinasztia idején, akire a gyermektelenül elhalálozó Horemheb (ur. Kr. e. 1321-1294) végül rábízta a trónt. I. Ramszesz így alapíthatta meg a XIX. dinasztiát, melynek harmadik uralkodója I. Széthi fia, II. Ramszesz volt. A herceg már tízesztendősen megkapta a „fáraó legidősebb fia” címet – tehát trónörökössé nyilvánították – két esztendővel később pedig már atyja mellett harcolt a Nílus-deltában és Palesztinában, a hettiták ellen. Miután nagykorú lett, Széthi a földközi-tengeri kalózok leverésével, és egy líbiai erődrendszer építésével bízta meg fiát, melynek romjait a modern kori ásatások során feltárták. Ramszesz Kr. e. 1279-ben szerezte meg a teljhatalmat, és fiatalos lendülettel azonnal a közel-keleti rivális, a Hettita Birodalom ellen támadt.

A fáraó számtalan hódító hadjáratot vezetett a levantei partvidékre, melyek közül legismertebb a Kr. e. 1274-es volt: ekkor vívták ugyanis II. Ramszesz és II. Muwatallis király csapatai az ókori Kelet leghíresebb ütközetét, a kádesi csatát. A mai Szíria területén zajló összecsapásban – a fennmaradó források alapján – kezdetben II. Muwatallis hettita király került fölénybe: kémei révén félrevezette az egyiptomiakat seregei helyét illetően, majd váratlan támadást indított Ramszesz ellen. Bár a több napon át zajló csata számos részlete ismert, kimenetelét máig homály fedi, mivel az ütközetet később mindkét uralkodó saját győzelmeként könyvelte el. Miután Kádes városa Hatti birtokában maradt, és Muwatallis seregei előrenyomultak a kádesi csata után, Ramszesz még a legjobb esetben is eldöntetlenre menthette azt. A két birodalom háborúja mindenesetre még a fáraó uralkodásának 21. évéig (Kr. e. 1258-ig) elhúzódott, ekkor a keletről támadó harcias asszírok által fenyegetett Hattusilis békét ajánlott. A világtörténelem első ránk maradt békeszerződése tartósnak bizonyult. II. Ramszesz később feleségül vett egy hettita királylányt, és kimondottan jó viszonyt ápolt régi riválisával.

Az egyiptomi történetírás, II. Ramszesz nimbuszának érdekében elsősorban a fáraó vitézségét és hódításait emelte ki, holott országlása után inkább az bizonyult maradandónak, amit békeidőben alkotott. Kevés uralkodó ült Egyiptom trónján, aki az építkezések terén akár csak Ramszesz nyomába érhetett volna: hozzá köthető a fényűző síremlékül emelt Ramesszeum, eredeti nevén az Évmilliók Temploma, az Abu Szimbelben emelt – és az asszuáni gát építésekor átszállított – szentély, de ő fejeztette be az évszázadokig épülő karnaki és luxori templomokat is. II. Ramszesz grandiózus terveit mutatja, hogy Per-Ramszesz néven a Nílus deltájában új fővárost alapított, de az halála után a folyó mocsarasodása miatt hamarosan elnéptelenedett.

A nagyszabású építkezések mellett a fáraó előszeretettel vakartatta ki elődei nevét, vagy képét régi emlékművekről, hogy saját maga kerülhessen a helyükre. A tudósok sokáig úgy vélték, hogy ez az eljárás a damnatio memoriae-t, azaz bizonyos személyek emlékének rituális megsemmisítését jelentette, de ennek ellentmond, hogy Ramszesz elsősorban példaképei, a nevezetes fáraók „helyettesítésére” törekedett. Akármi is legyen az igazság, tény, hogy a „jogtalan” szerzemények nélkül is II. Ramszesz volt az Egyiptomi Birodalom történetének egyik legtöbbet építtető fáraója.

Ramszesznek élete során rengeteg felesége volt, akiktől becslések szerint körülbelül 85-100 gyermeke született. Közülük végül – 66 esztendős uralkodása miatt – 13. fia, Merneptah örökölte meg isteni hatalmát. II. Ramszesz hosszú országlása az ókori Egyiptomi ókor egyik legjobban dokumentált időszaka, számos gyermeke, tisztségviselője nevét ismerjük, ezenkívül tetteiről – főleg a szentélyek feliratai révén –  rengeteg írásos emlékkel rendelkezünk. Ramszesz valódi nagysága mellett ez az információbőség is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a későbbi dinasztiák első számú példaképüknek tekintették őt, tiszteletére a XX. dinasztia valamennyi uralkodója a Ramszesz nevet vette fel. Személye olyannyira összeforrott az eszményi fáraó klasszikus alakjával, hogy hosszú ideig a Bibliában – a Kivonulás könyvében – szereplő uralkodót is II. Ramszesszel azonosították.