rubicon
back-button Vissza
Kr.e. 356. július 21.

Artemisz templomának pusztulása

Szerző: Tarján M. Tamás 

Kr. e. 356. július 21-én pusztult el az ókor hét csodájának egyike, Artemisz epheszoszi temploma, a hellén világ leghíresebb szentélye. A páratlan szépségű épületet Theopomposz történetíró szerint egy Herosztratosz nevű becsvágyó ember gyújtotta fel, mindössze azért, hogy beírja a nevét a történelembe. 

A mai Izmir városától nagyjából 50 kilométerre fekvő Epheszosz az ókor egyik legnépesebb kikötővárosa volt, mely a Kaüsztrosz folyó torkolatában épült fel. A terület a kőkorszak óta lakott volt, Artemisz híres templomának helyén pedig már a trójai idők óta állt egy szentély, melyet Kallimakhosz ókori költő szerint az amazonok építettek, vélhetően azonban egy hasonló tulajdonságokkal bíró ión istennő tiszteletére. Artemisz az ókori görög mondavilágban a vadászat, az erdő, a szüzek és a fiatal nők védelmezője volt, akinek alakja a római korban Diana istennővel forrt össze. A régészek annyiban osztják Kallimakhosz véleményét, hogy a templom történetének valóban három korszakát különböztetik meg, melyek közül az első a bronzkor korai évszázadaiba nyúlik vissza. Ekkor a terület agyagos talaján egy viszonylag szerényebb épület állt, amit a híradások szerint egy áradás pusztított el a Kr. e. 7. században.  

Ezt követően a lüdiai Kroiszosz – elterjedtebb nevén Krőzus király – legendás gazdagságának köszönhetően épült újjá a szentély, melyet Khersziphrón és fia, Metagenész terveztek. Az Artemiszion munkálatai állítólag 120 éven keresztül zajlottak, de miután a templom elkészült, csodálatos külsejével felülmúlt majdnem minden emberi alkotást: a leírások szerint az istennőnek emelt kegyhely mintegy 51 méter széles és 105 méter hosszú volt, és szinte teljesen márványból épült fel. A szentély központi épületében őrizték az istennő 2 méter magas szobrát, mely ébenfából készült, és fényűző öltözéket viselt, ezüstből és aranyból. A cédrusfából épült tetőzetet összesen 127 – 18 méter magas –  márványoszlop tartotta, melyek aranyfestékkel és különleges kövekkel – esetleg drágakövekkel – voltak díszítve. 

A világhírű templom végül Kr. e. 356-ban Herosztratosz őrült tervének áldozata lett, aki elhatározta, hogy az Artemiszion elpusztításával tesz szert világhírnévre. Theopomposz leírása szerint a férfi már korábban is ismert volt hasonló bűncselekményeiről, ám valahogy mégis lehetőséget talált arra, hogy egy éjszakára belopakodjon a templomba. Július 21-én éjjel hatalmas lángok riasztották Epheszosz lakosságát, melyek elpusztították a csodás szobrokat, díszítéseket, és miután felfalták a faszerkezetet, vélhetően összedöntötték a márványból készült épület egészét is. A város tanácsa úgy döntött, Herosztratoszt – akinek neve később egybeforrt a narcisztikus hajlamú bűnözőkével – nem elég halállal büntetni, hanem gondoskodni kell arról is, hogy tettével ne érje el célját: Epheszoszban ezért a későbbiekben életével fizetett, aki kiejtette ezt a gyújtogató elátkozott nevét. A tettes egyedül az esetet megörökítő Theopomposznak köszönheti, hogy szándéka végül mégis teljesült.  

Artemisz temploma ezután két évtizeden keresztül romokban hevert: a Perzsa Birodalmat meghódító Nagy Sándor Kr. e. 334-ben felajánlotta, hogy újjáépítteti a szentélyt, de mivel cserében azt kérte, hogy nevét örökítsék meg a szent helyen, az epheszosziak nem fogadták el ajánlatát. Az új templom munkálatai csak Kr. e. 323-tól, Alexandrosz halála után kezdődtek meg, a harmadik Artemiszion aztán felülmúlta a második szentélyt is. Az istennő kegyhelye szerencsésen túlélte a római hódítást, és a latin uralom 500 évében – az Artemiszhoz hasonló feladatokat ellátó – Diana kultuszát ápolták itt.

Miután Theodosius császár (ur. 379-395) 391-es rendelete értelmében a kereszténység államvallás lett a Római Birodalomban, az Artemisziont bezárásra ítélték, és a következő évtizedek, évszázadok során építőköveire bontották, majd széthordták. Az egykor félmilliós városhoz hasonlóan, a mai Efes közelében fekvő templomból már csak pár építőkő és néhány helyreállított oszlop maradt meg, mely turistalátványosságként szolgál az odalátogatók számára.