1989. január 10-én az Angolában harcoló kubai katonai kontingens elkezdte csapatai kivonását.

Angola 1975-ben portugál gyarmati uralom alól szabadulva vált függetlenné, de a különböző ideológiák által megosztott ország szinte azonnal fegyveres csoportok vezette polgárháborúba süllyedt. Az egyik csoport a szocialista blokk, egy másik az Egyesült Államok, egy harmadik pedig a szomszédos Dél-Afrika támogatását élvezte. A nyersanyagban gazdag ország a hidegháború egyik tényleges harcterévé vált.

Fidel Castro akkori offenzív és a gyarmatosítást szocializmusba fordítani szándékozó külpolitikája jegyében először már 1975 őszén csapatokat küldött Angolába. Az 1980-as évek közepén az erősödő amerikai támogatást látva Castro növelte a kubai katonák számát. A polgárháború végeláthatatlan véres konfliktusnak látszott. Végül a nemzetközi résztvevők és az angolai szemben álló felek 1988-ban egyezményt írtak alá a tűzszünetről és az idegen csapatok kivonásáról. Az utolsó kubai 1991-ben hagyta el Angolát.

A polgárháború – immár külföldiek nélkül – hosszabb-rövidebb megszakításokkal 2002-ig tartott.