Szerző: Békés Márton

Keresztény Nemzeti Földmíves és Polgári Párt („Andrássy–Friedrich-párt”)
1922 januárjában alakult Andrássy Gyula vezetésével a KNEP-ből kilépett tizenegy legitimista képviselő (akik nem támogatták Bethlent a kisgazdákkal való fúzióban) és Friedrich István 1919-ben alapított Keresztény Nemzeti Pártja egyesüléséből. A pártalakulás időben követte a második restaurációs kísérlet kudarcát, a trónfosztó törvényt és a vezető monarchisták vizsgálati fogságát, valamint megelőzte a Horthy-korszak második parlamenti választását. A párt megalakulásakor 30 parlamenti hellyel rendelkezett, amely az 1922. május–júniusi választáskor tizenegyre olvadt. (Ugyanakkor több vezető legitimista politikus – Apponyi Albert, Károlyi József, Sigray Antal, Zichy János – párton kívüliként került a Nemzetgyűlésbe, mások pedig más pártok színeiben jutottak be.) A párt vezetője Andrássy Gyula volt, aki karakteres ellenzéki legitimista politikát folytatott, de a királykérdést nem tekintette aktuálisnak. Friedrich kiválása után a párt rövidesen (1923 végén) megszűnt.

Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt (KNGP)
Az Andrássy programjánál jóval mérsékeltebb platformot képviselő frakciót 1923 decemberében alapította meg a parlamentben több politikus, úgymint Huszár Károly és Ernszt Sándor („többségi KNEP”), az agrárius–keresztényszocialista Czettler Jenő, Wolff Károly (a jobboldali radikális budapesti Keresztény Községi Párt vezetője) és a konstruktív ellenzéki legitimista gróf Zichy János. Rajtuk kívül a párt vezetőségéhez tartozott még Hegyeshalmy Lajos. A párt mérsékelt ellenzéki, keresztényszocialista–legitimista színezetű politizálást folytatott, a fontosabb kérdésekben támogatta a Bethlen-kormányt. E politikai irányvonalat képviselte a hivatalos pártvezető elnök, Zichy János is. 1924–25-ben együttműködési megállapodást kötöttek az Országos Keresztényszocialista párttal, s tulajdonképpen az ország első kereszténydemokrata frakciójává lettek. A párt lapja a Keresztény Politika (1924–28) volt.

Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (KGSZP)
1925 végén összeolvadt a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és a Haller István vezette Országos Keresztényszocialista Párt, amelyekhez csatlakozott a Wolff-párt több tagja és többek között Apponyi Albert, Cziráky György, Károlyi József is. Így az újonnan alakult, 1937-ig működő legitimista gyűjtőpárt a monarchistákon túl magába foglalta a keresztényszocialistákat, a fővárosi radikális „kereszténypárti” jobboldalt és az agrárius volt néppártiakat. Formálisan a párt tagja volt Ernszt Sándor és Vass József miniszter is. A pártelnök ismét Zichy János lett, vezetőségi tag volt Czettler, Ernszt, Griger, Haller, Huszár Károly, Vass és Wolff. Az 1926-os választáson 35 mandátumot szerezve megelőzték a szociáldemokratákat, és a kormánypárt után a második legnagyobb frakciót alakíthatták meg. Az 1931-es választáson 36 mandátumot szereztek, 1935-ben viszont már csak tizennégyet. A pártot a Nemzeti Újság (1919–44) támogatta.

Nemzeti (Legitimista) Néppárt („Griger-párt”)
Griger Miklós 1933 nyarán alapította meg pártját, amely függetlenül működött a KGSZP-től. A párt magába olvasztotta a Magyar Igazság Pártot (Tömösváry Tivadar), a Nemzetgazdasági Legitimista Pártot (Hortobágyi Emil), az Egyesült Legitimista Párt Koszola József-féle szárnyát, kapcsolatot tartott a Turáni Vadászok Társaságával (Csekonics Iván) és a Szent Korona Szövetségekkel. A párt erősen szociális mondanivalóját ötvözte a nemzetiszocializmus és a diktatúra elutasításával, valamint a Habsburg-ház trónjogának fenntartásával. 1935-ben Makray Lajos került be a párt színeiben a képviselőházba, akihez átült Sulyok Dezső a kormánypárt (NEP) soraiból, később került be Payr Hugó. Griger 1935 és 1937 között többször is próbált bejutni, ami végül sikerült. A párt vezetője azonban elszigetelődött a mozgalom többi részétől és nagybirtokos vezetőitől, akik vele szemben Somlyódy Lászlót támogatták. A Griger-párt 1937-ben formális függetlenségét őrizve beolvadt az újabb legitimista gyűjtőpártba. A Grigeren is túlmenően radikális Andrássy Klára nem helyeselte az egyesülést, és kilépett. Griger 1938-ban elhunyt. A pártot Szombathelyen a Legitim Királyság, Pécsett a Népkirályság támogatta.

Egyesült Keresztény Párt (EKP)
1937 elején Zichy János vezetésével egyesült a KGSZP, a Griger-párt, a Friedrich-féle Keresztény Ellenzék és a (Wolff Károly utódaként) Csilléry András vezette Keresztény Községi Párt. A párt 21 mandátummal bírt a képviselőházban. Elvi legitimista és keresztényszocialista színezetét megtartva, továbbra is a jobboldali („keresztény”) ellenzék legnagyobb frakciója volt. Az 1939-es választások előtt néhány szélsőjobboldal felé hajló képviselő elhagyta a pártot, kiléptette pártját Friedrich is, Csilléryt pedig radikális jobboldali nézetei miatt eltávolították. A párt a választáson csupán négy mandátumot szerzett, több helyütt pedig a Teleki-féle kormánypárt (MÉP) listáján vagy annak támogatásával indult. (Tucatnyi legitimista vezető személyiség és politikus viszont a felsőházban foglalt helyet ekkor.)

Keresztény Néppárt
1943 decemberében – a Katolikus Néppárt megalapítása fél évszázados évfordulójának közeledtével – Zichy János vezetésével alakult meg, jogelődjének tekintve a dualizmus kori formációt és vállalva a megelőző legitimista gyűjtőpártok (KNGP, KGSZP, EKP) jogutódlását. A párt támogatta a társadalmi problémák keresztényszociális megoldását, a háborúból való kiugrást, és továbbvitte a konzervatív–legitimista mondanivalót. 1944 márciusában a párt működése ellehetetlenült, augusztusban pedig feloszlatták. 1945 tavaszán Keresztény Demokrata Néppárt néven nem engedélyezték újjáalapítását. Hagyományelvű, szociális és demokratikus üzenete majd a Keresztény Női Tábor (Slachta Margit) és kisebbrészt a Demokrata Néppárt (Barankovics István) programjában bukkan fel.